Eger - hetilap, 1867
1867-08-01 / 31. szám
V. évfolyam. 31. szám Augusztus 1-éu 18Ö7. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr, Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . I „ 30 „ Egy hónapra . — -14 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket eltoltad •• a szerkesztősig (Széchenyi-utcza 26. S3.) — Jentsch 6. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Nehány szó a tűzoltásra vonatkozó teendőink körül. (Vége.) A tűzoltó személyzet csapatokra felosztandó, minden csapatnak van vezénylője, az összes csapatok pedig egy föve- zénylő, illetőleg parancsnok alatt állanak. A tűzoltóknak nincs szükségük mulhatlanul ruhára, főleg az önként vállalkozóknál ez egészen mellőzhető, kell azonban, hogy a tűzoltó a többi bámuló nép közül külső jel által is megkülönböztessék; e végre legczélszerlibb a vaslemezből készített sisak, mely is belől jól kibélelve, elöl nagyobb, hátul kisebb ellenzővel van ellátva azért, hogy munka közben a tűzoltónak szemébe, nyakába, por, tüzes üszők, sat. ne hullhasson; a sisak tetején egy alacsony taraj van, azért, hogy ha a netalán leeső tárgyak a tűzoltó fejére esnének is, e taraj által a fej védelmezve legyen; az ily sisak külső megkülönböztető jelnek is annyira feltűnő, hogy az bárki által is felismertethetik. — Midőn az egyenruha mellözbetését emlitém, nem azt értettem alatta, hogy a tűzoltók testhez álló ruhát ne viseljenek, mert hogy ilyest viseljenek , azért szükséges, hogy a lobogó ingujj, és széles szárú gatya nemcsak a meggyúlhatás veszélyének kitéve van, hanem a mászásnál is akadályul szolgál. A sisakon s testhez fekvő ruhán túl, vannak tárgyak, melyek a tűzoltó személyének biztonságára, s mások, melyek hivatásának teljesítésére szolgálnak. Az elsőbb emlitett czélra szolgál egy oly erős bőr-öv, mely két mázsa terhet megbir, s hogy ily erős lehessen, csak egy peczkü, bár eléggé erős csattal csatoltatik fel; ezen övön függenek a mindjárt említendő baltatok, övborog, és a mentőkötél. A bal tatok vaslemezből készíttetik, s alól egy lyukkal láttatik el, melyen a balta nyele kilóg; a tok maga a test felé kevés horpadással bir, hogy annál inkább a testhez feküdjék, s felül lehajló bőrleppentytivel láttatik el, mely a baltának kiesését gátolja. Az övhorog egy oly befelé nyiló, s belső rugóval ellátott karika, vagy horog, mely az övre lévén erősítve, a horog segedelmével a tűzoltó magát a létrafoghoz, vizipuskához, a háztetőkön a léczhez akasztva megerősíti, s munka közben a leesés ellen magát biztosítja. A mentő-kötél jó erős kenderből eresztett, '/s hüvelyk vastag, s 10—15 öl hosszaságú kötél, ennek segedelmével ereszt le, és húz fel az emeletek vagy tetőkre tárgyakat, s szükség esetében ennek segedelmével ereszti le magát a veszélyessé vált helyről. A tűzoltó hivatásának teljesithetésére szolgáló szerszámokról már fennebb szólottám, azoknak ismétlését tehát mellőzöm, nem mulaszthatom azonban el, bár szintén fennebb mel- lőzhetöknek véltem, a mentő-zsákok, és a mentő-sisak czélsze- rüségének fölemlitését. A mentő-zsák nem egyéb, mint egy 18—20 hüvelyk széles, erős kelméből készített zsák, mely kötéllel kellően meg van erősítve, pántolva; a kötél felül két fület képez, (úgy mint az útitáskáknál); a megmentendő tárgyak, sőt gyermekek is a zsákba tétetvén, emeletről az ablakokon kötél segedelmével leeresztetnek. Ilyenül említem a mentö-sisakot is, mely arra szolgál, hogy a tűzoltó a füsttel , gőzzel megtelt helyiségekbe is önélete veszélye nélkül bemebes8en, s az emberek életét, vagyonát megmenthesse. A tüzoltó-teslUlet feladata: l-ször, hogy a veszély helyén lehető leggyorsabban megjelenjék, mely végre kell 2- or, hogy a támadt tűz hirül adassék, 3- or a vezénylés, rendelkezés az eszközöknek, különösen a vizipuskának czélszerü használata felett, 4- er a tűz terjedésének gátlása, s magának az égő tárgynak eloltása, 5- ör az ember-élet és vagyonnak megmentése. A tűzoltók, a mint a tűz kiütése felöl értesittetnek, és pedig rendezett fizetéssel ellátottak, — miután ők, mint a katonák, laktanyában együtt, és pedig ott, hol a tűzoltó-szerszámok is mind együtt vannak, tartózkodnak, — azonnal testületileg a tűzhöz sietnek, az önkéntesekből szervezett testület tagjai, a városban szerte lakván, ezek részére egy gyülhely p. o. a csapatvezető lakása, vagy pedig azon hely, hol a tűzoltó-szerszámok tartatnak, előre kijelölendő. E helyen a tűzoltók, mindenik a maga tüzetes szerszámjával megjelenvén, vezetőjükkel a tűzhöz sietnek; a sietés nem szaladás, ez utóbbi annyiban káros is, mennyiben az oltók a szaladás miatt elfáradva, elfúlva érkeznek a tűzhöz, s teendőikhez pihenés nélkül alig foghatnak, már pedig ezen pihenés nemcsak annyiban rósz benyomást tesz a veszélyben forgó lakosságra, mennyiben azt láthatják, hogy a tűzoltó-testület, nemhogy azonnal dolgához látna, hanem pihenni leül; hanem időnyerésnek sem mondható, mert a pihenés bizonyosan több időt vesz el, mintha nem szaladva, hanem bátor lépésben jelentek volna meg a tűznél, s azonnal teendőikhez láttak volna. A tűzveszély kiütésének jelzésére legalkalmasabbak a toronyőrök, és pedig a harangnak félreverése által; magával a harang félreverésével is lehetséges azt is jelezni, hogy a tűz a város melyik részében ütött ki; e végre a város 4 rész: re felosztandó, ha már most a város első negyedében ütött ki a tűz, a harangozó minden egyes konditás után, a város 2-ik negyedében 2, a 3-ik negyedben 3, végre a 4-ik negyedben minden négy konditás után kissé szünetel; a konditás száma által jegyzett tűzhely irányában nappal veres zászló, éjjel pedig veres üvegü lámpa kitűzendő. A fövezénylő vagy parancsnok kötelessége — ha lehetséges, —• legelsőnek a tűzvésznél megjelenni, hogy mind az oltó személyzetet, mind az egyéb segítő lakosokat azonnal a legfenyegetettebb helyekre rendelhesse. A fövezénylő a helyszínén megjelenvén, mindenekelőtt a helyszínét szemügyre veszi, a tűz megtámadása iránt intézkedik, állást oly emelkedett magasabb helyen foglal, honnan embereit s tűzoltó-szereit beláthatja; ezen hely — melyet a parancsnok elfoglalt — nappal egy veres zászlóval, éjjel veres üvegü lámpával jelelte- tik, mellette vannak a segédek, kik rendeletéit széjjelhordják sat. a polgármester, vagy más hatósági személy, végre az orvos. A vezénylő parancsnok intézvén az egész oltási munkát, ügyeljen, hogy lehetetlent ne parancsoljon, a nagyobb veszély- lyeljáró vállalatokra mindenkor szabad vállalkozókat használjon, ily veszélyes helyekre mindenkor két ember rendelendő, hogy egymást veszély esetében segíthessék; a veszélyes helyröli visszahúzódás felől ö gondoskodik, ha az égés soká tart, a legfárasztóbb munkát teljesítő személyeket újakkal cseréli fel, ha kell, frissitő italról, néha ételről is gondoskodik, ellenben a tűzoltó a vezénylő rendeletének magát vonakodás nélkül aláveti, vezénylet nélkül semmi nevezetes műtétéihez nem fogv kivéve oly veszélyeket, melyek rögtönös segítséget kívánnak, a reá bízott munkát gyorsan, hideg vérrel teljesiti, minden haszontalan lármát kerül, s csak akkor szólal fel, midőn az el- kerülhetlenttl szükséges, állását, helyét rendelet, vezénylet nél-
