Eger - hetilap, 1867
1867-07-25 / 30. szám
244 ságra a kézi kis fecskendőtől a nagy 4 kerekű, ládás szekér- vizipuskákig változók, ez utóbbiaknak két neme divatos, t. i. a meritő-emelö — Saug- ; und Druck-Pumpe — és az egyszerűen emelő, az első maga magát látja el vízzel, ha t. i. folyóvíz, tó, vagy bővizű kút közelében állittathatik fel, az utóbbi azonban hordott vízzel látandó el. Mellőzöm itt a vizipuskák bel- és külszerkezetének leírását, mert ezen tulajdonságok ismerete főleg annak volna szükséges, ki vizipuskát vásárolni szándékozik, vagy ki az ily gép készitésével, igazításával, kezelésével foglalkozik; annyit azonban mégis megemlitendőnek vélek, hogy igen czélszerü, ha a vizipuska szekere úgy van alkotva, hogy ahhoz egy ládás szerszámtartó taliga hozzáakaszt- bató, s igy e taliga segedelmével több oly tűzoltó eszközök szállíttatnak a veszély helyére, melyeket a tűzoltók maguk a helyszínére nem vihetnek. b) Vizhordó szekerek; ezeknek segedelmével szál- littatik a viz az égés helyére, ezeken a vízszállítás lajtok vagy kádakban történik, czélszerübb a lajt, mert a kádból útközben igen sok viz hasztalanul elvesz; czélszerü, ha a lajt csappal láttatik el. — A vizhordó szekéren egy üres kád is szokott a tűz helyéhez vitetni, melybe a hordóba vagy lajtba hozott viz beleöntetik, s onnan szállittatik rendeltetése helyére. c) A víztartó kádakból, vagy egyenesen a lajtból a víznek merítése és tovaszállitása legczélszerübben puttón által történik, a rocska, főleg ha az kézről kézre adatik, czélszerüt- len, mert adogatás közben azokból sok viz a földre hasztalant kiömlik; czélszerlibbek a hosszas alakú vedrek, ezek közt is legalkalmasabbak s tartósabbak a bőrből készültek. d) A létráknak több nemei vannak, s szerkezetüknél fogva berlini, augsburgi, angol- és amerikainak neveztetnek; legczélszerübbek az augsburgiak, ezek 2 öl hosszúak, oldalaik erős deszkából, fogaik léczekböl készitvék; az ilyenek erősebbek a gömbölyű fából készített oldaluaknál, mert ez utóbbiak a foglyukak befúrása folytán már igen meggyengittetnek. Az említett augsburgi létrák fölül oly két vashoroggal vannak ellátva, melyeknek segedelmével azok az első emelet ablakpárkányába beakaszthatók lévén, az emeletbe az utczá- ról az ablakon is könnyen bejuthatni; továbbá ezen létrák felsőrésze annyival szélesebb az alsónál, hogy egy ily létra alsó, szűkebb részével egy másiknak felső, tágasabb részébe, melyen vasfülek vannak alkalmazva, bedugható, s két ily egymásba tolt létra már 4 öl hosszaságú létrát adand. c)Csáklyák, egy a tetők lerántására szolgáló, 2 öl hosszú, nyélre erősített, vas horoggal ellátott s mindenki által ismert eszköz, melynek bővebb leírása felesleges volna. f) Vas-lap átok, mint milyenek az utczasár összehá- nyásáboz is használtatnak; ezek a tűzoltásnál az üszköknek s tüzes hamunak a háztetőről lehányása, s eltávolításához használtatnak. g) Ács - és kőműves-szerszámok, mennyiben falés tetöbontásokhoz szükségesek. Ezek azonban elkerülhetetlenül szükséges eszközök, melyeknek oly községben, mely a tüzrendszabályok csak legcsekélyebbével is bir, hiányozni nem szabad. Mellőzöm tehát azon eszközök leírását, melyek csak tehetősb, nagyobb városokban, rendezett tűzoltó-személyzet mellett és által kezelhetők, ilyenek a vetőkötelek, kötéllétrák, mentő-zsákok, ugró-lepedő vagy ponyva, vaspók, hid, mentő-sisak stb. mert ezek nem városunk pénzerejéhez valók, főleg azért, mert ezek kezelésére ügyes, begyakorolt, állandó és igy fizetéssel ellátott egyének kívántainak, a mit városi pénztárunk meg nem bírna. A tűzoltás városunkban, de átalában hazánkban csak önként, maguk jó indulatából összeseregelt lakosok által eszközöltetik, vagy talán helyesebben mondhatnók, eszközöltetett, mert a mai korban a tűzvésznél megjelenő tömeg inkább csak bámuló, mint segítő csoportnak mondható. Nagyon elérkezett tehát azon idő, hogy városunknak is a tűzoltás tárgyában intézkednie kell; e tekintetben külföldön, főleg nagyobb városokban tűzoltó testületek alakíttattak; ezen testületek vagy fizetéssel ellátott, állandó-◄§ T Á R Duzzoghy Harpia bizalmas levelei barátnőjéhez. Kedves barátnőm ! No volt ma megint csetepaté, de olyan, hogy a kőniggratzi nap csak kis Miska volt hozzá képest. Természetes, hogy megint ő kezdte, ő, zsarnokom; mint mindig, most is ő volt oka a házi béke megzavarásának. De az is természetes, hogy én végeztem, én tartottam meg a csatatért, enyém volt az utolsó szó, mint mindig, és a mint illik. Már az utolsó szót oda nem engedem másnak, ha mindjárt, nem tudom, mi történnék is. Majd bizony, még az utolsó szót is másnak engedem! Csak az kellene még! Inkább meghalok, hogysem oly szégyenteljes vereséget elviseljek. Tudod, kedvesem, az alvás legjobban esik reggel. Én se télen, se nyáron kilencz óra előtt föl nem kelek, mert reggel álmodom legszebb álmaimat, pedig hát mi van szép az életben, ha nem az álmodozás! Zsarnokom pedig olyan, mint a tyuk: mihelyt virrad, fölnyitja szemét, s nem tud az ágyban maradni. Hiszen nem bánnám én kedvesem, ha mindennap éjfélkor kelne is föl, csak nekem hagyna békét; hanem az a kiállhatlan szokása vau, hogy már nyolcz órakor szobámba jő, s addig mesterkedik, mig engem is föl nem ébreszt. Kiállhatatlan csúf ember! Mintha én favagója volnék, hogy már hajnalhasadtakor bele akar állítani a munkába ! Dejszen abból nem eszik drága férjem uram, hogy én már nyolcz órakor fölkeljek. Inasát tessék oly korán fölkelteni,_ne engem! És hozzá még minő ravaszsággal él a kedves! 0 nem szokott engem egyenesen fölkelteni, mert annyi respectusom van előtte, hogy ilyesmit tenni nem mer; hanem elkezd a szobámban fel s alá járni az ö kopogós és csikorgós csizmájában ; s közben egyet-egyet köhint vagy prüsszent, persze csak azért, hogy én fölébredjek. Még más hasonló illetlenségeket is követ el, például dióhéjat rak le a pallóra, s aztán készakarva rátapos, hogy a nagy ropogásra fölébredjek. Kiállhatatlan csúf ember! De a legnagyobb impertinentiát ma követte el. Képzeld csak, kedves barátnőm, mit cselekedett! Iszonyú, borzasztó , rettentő ! Háh, hogy a szemét mindjárt ki nem kapartam a szörnyetegnek! Hát képzeld csak édes lelkem, a kedves szépen odalopó- zik ágyamhoz, és tenyerével irtózatos nagyot csap a vánkosomra. Én a szörnyű zuppanásra, melyet legalább is mennyköütésnek C Z A. Jk | hivék, úgy megijedtem, hogy abban a pillanatban kiteremtem az ágyból; az a gyönyörűséges mákvirág pedig, a helyett, hogy térdre omlott volna előttem, bocsánatot kérendő, a falhoz dűlt nevettében. Hallod-e kedvesem ? ö még nevetni mert vakmerő sületlenségén. így bánik ő velem, törvényes hitestársával, ki mindig hü voltam hozzá, és soha egy rósz szóval meg nem bántottam. Oh Istenem, hi-bi-hi-hi-hi! hát én csak azért vagyok a világon, hogy mindig szenvedjek, és soha egy boldog perczet se élvezzek!? De hiszen ki is kapott neveletlenségeért a csúf ember, tudom, hogy holta napjáig megemlegeti. Nagy mérgesen neki ugrottam, és öklöcskémmel az orra előtt hadonázva, úgy összeszidtam, de úgy, hogy szinte kifáradtam bele. És mit tett ő, az áruló, a nérói kegyetlenségü zsarnok? Nevetett, kaczagott, hahotázott! Ünnepélyesen fölhívtam, hogy igazolja magát. Válasza ismét egy homeri kaczaj volt. Látván, hogy nem boldogulok a sarkánynyal, visszaugrottam ágyamba, és juszt sem keltem fel 11 óráig. Képzelem, hogy ette a méreg ezalatt zsarnokomat. De úgy kell neki! máskor talán majd több becsületet tud, s nem fogja háborgatni hitestársa álmait. % Oh édesem, mégis csak okos nő vagy te, hogy férjhez nem mégy, igy legalább nincs, ki a vánkosodra csapjon vakmerő tenyerével! Ha én még egyszer leány lehetnék ... oh! ha még egyszer leány lehetnék! . . . leendő férjemnek legfőbb feltételül tűzném ki, hogy vánkosomra soha rácsapni ne merészeljen. *— Csókollak. Duzzogi Duzzoghy Harpia. U. i. Ma kaptam meg Pestről divatos rövid ruhámat, mely csak bokáig ér, s igy piczi lábamat mindenki bámulhatja. Ah be szeretnék most férfi lenni! mindjárt belebolondulnék parányi lábaimba. D. D. H. Könyvkereskedés a hajdankorban. Hogy a nagy római néptömeg, nyomdák hiányának daczára irodalom, sőt lapok híjával nem volt, bizonyos. Mit tartalmaztak a lapok, nem tudni; azonban Tacitus mondja, hogy a tartományokban, sőt még a táborban is voltak lapok, melyeket nagy buzgalommal olvastak, mert mindenki hallani akarta, mit I
