Eger - hetilap, 1867
1867-07-18 / 29. szám
232 hogy tiszteli a kormányt, és Kovách László indítványához csatlakozik. Erdélyi József megyei főjegyző, a miniszteri leirat hangulatára hivatkozván, kiemeli, hogy ha a politikai ildom valaki által, úgy mi általunk is megsértetett, különben Kovách László indítványát pártolja. Szalay József b. t. a törvényeket idézvén, kimutatja, miszerint király 0 Felsége kormányzási hatalmát most a felelős magyar minisztérium által gyakoroltatja, hogy tehát a miniszteri leirat a rendeletek azon osztályába való, melyeket a megye 1848-dik évi gyakorlata szerintsem szokott soha félretenni; megjegyzi, hogy a politikai pártszinezetnek daczára ellenségképen még sem állunk egymás ellen, és elfogadja Kovách László indítványát. Vavrik Béla b. t. nagy élénkséggel előadott, hosz- szabb beszédben az 1848. előtti és utáni viszonyok közti lényeges különbséget fejtegeti, N. A. és M. B. urak által előhozott több állításokat megczáfol, a bizottmányt a kormány- nyali conflictustól inti, és szintén Kovách L. indítványa mellett nyilatkozik. Berecz Ferencz főügyész a régi megyei gyakorlatra hivatkozván, Németh Albert indítványához azon módosítást ajánlja, hogy intéztessék N. A. értelmében felvilágosító felirat a minisztériumhoz, addig pedig, mig erre onnan válasz érkezik, a határozat függőben maradjon. Babies István b, t. kimutatja, hogy a népképviselet behozása és az utasításadási jog megszüntetése óta a megyének már nincs törvényhozói hatalma; M. B. ellenében megezá- folja azon állítását, hogy a minisztérium bizalmi iratokat szorgalmazna, mondja, hogy a bizalom olyasmi, mit hajhászni, szorgalmazni nem lehet, hogy különben Máriásy Béla a legközelebb múlt követválasztás .alkalmával maga is hasonló igyekezetét tanúsított, minthogy bizalmat szerzeudő maga részére, faluról falura ment, de meggyőződhetett, hogy a bizalmat nem lehet erőszakolni. Most Kovách László b. t. másodszor szót emelvén, az alább egész kiterjedésben közlött jeles beszédet mondá. Utána Halasy Kázmér b. t. a politikai viszonyokat fejtegeti, kiemeli, hogy a megye nem egy az 1848. előttivel, s a miniszteri leiratot tudomás, vagyis inkább alkalmazkodás végett elfogadja. Rády Ede b. t. a határozatot védelmezi, pártolja, és a Berecz által módosított Németh féle indítvány mellett szól. Almásy Sándor Kovách László és Vavrik Béla állításai ellen fordul, a kormánynyali conflictustól nem fél, aNémeth- Albert-féle indítványt kiemeli és pártolja. Kürthy Antal szolgabiró sajnálja, hogy a 15-ös küldöttségnek a közös ügyekre vonatkozó munkálata maga idején, az akkori vészteljes, háborús viszonyok miatt sajtó utján kellőleg nem taglaltathatott, és behatólag meg nem biráltathatott, mivel ily módon sok aggálynak lehetett volna elejét venni, de különben a Kovách-féle indítvány mellett nyilatkozik. Most a föispáni helytartó ur az előterjesztett két indítvány lényeges különbségére figyelmezteti a bizottmányt, kiemelvén, miszerint a Kovách-féle az ügyet végképen eldönti, holott a Német-Berecz-féle azt függőben hagyván, eldöntését elhalasztja. Utána Repeczky Ferencz b. t. azon kérdést fejtegeti, hogy mi a minisztérium és a megyének ahhozi viszonya, és a Németh-féle indítvány mellett nyilatkozik. Lipcsey Imre b. t. kiemelvén, hogy a megye törvénytelenséget el nem követett, szintén a Németh-féle indítványt pártolja. Most Pap Pál b. t. az országgyűlési szélső baloldal elvei és nézetei szerint fejtegeti, és megczáfolni igyekszik a közösügyek tárgyában hozott törvényekről a többség részéről táplált azon nézetet, hogy ezen törvények az ország függetlenségét, önállóságát nem veszélyeztetik. A parlamentaris kormányrend- szerről mondja, hogy azt tiszteli, a mennyiben benne a nép felsége nyilvánul, de a centralizáló parlamentaris kormánynál még a régi dicasterialis rendszert is jobban szereti. Mondja, hogy nem érti, miként lehet a határozatot elvileg elfogadni, de szerkezetét nem , és a bizottmány sok tagja részéről nem helyeslési nyilvánítások által többször félbeszakított, hosszas beszédét avval fejezi be, hogy a Németh-Berecz-féle indítvány mellett szól. Máriásy Béla b. t. ismét szót emelvén, az ellene felhozott azon vád iránt igyekszik magát igazolni, mintha ö valaha- 5 T A ii Hulló csillagok. — Béranger. — Pásztor! hiszed : ember sorsát Csillag vezérli az égen? — Igen fiacskám, csakhogy hát Többször gyűl rá felhő éjjel. Pásztor ! előtted — beszélik — Nem rejt titkot az égazúr: Mi csillag hát ez, mely fénylik, Fénylik, fénylik s aztán lehull ? — Fiam ! haldokol valaki, Épen most fut le csillaga. Vig barátok közt itta ki Poharát, koczintva, dallva. Boldog ő, a mámor élvit Aluszsza mozdulatlanul . . . Hát e csillag, mely itt fénylik, Fénylik, fénylik s aztán lehull ? — Fiam, oh ez mi szép fényül Gyönyört jelez, nem hiában. Boldog leány, szeretvén hű, Kél majd egybe hő ifjával. Holnap oltárhoz vezérlik, Szűz homlokán füzér virúl . . — Hát e csillag, mely itt fénylik, Fénylik, fénylik s aztán lehull? — Fiacskám, ez röpcsillaga Egy újszülött fejdelemnek. A bölcsőn, mely öt ringatta, Arany, bíbor díszelegtek. C Z A. |k Hízelgője édes mérgét Nyujtá neki csalfa tápúl . . . — Hát e csillag, mely itt fénylik, Fénylik, fénylik és aláhull ? — Fiacskám, ez baljós sugár, Csillaga bukott kegyeneznek, Ki azt hivé: nagy államár, Hogy igánkon örvendezhet. Kik e bábistent tömjénzik, Maguk’ rántják le czudarul . . . — Hát e csillag, mely itt fénylik, Fénylik, fénylik s aztán lehull ? — Fiacskám, ah jövőm oly bús! Gyámomtól nem jut több falat. Másnak szed kalászt a koldus, De maga csak otthon arat. Ma este — hozván reményit — Ajtódra jő egy nyomorult . . . — Hát e csillag, mely itt fénylik, Fénylik, fénylik s aztán lehull? — Ez egy rettegett nagy király! Eredj fiam, küzdj az árnynyal; De tündökölni ne kívánj Sem nagyság-, sem túlfény által. Ha ragyogsz s nem érsz fillérnyit, Azt kapod majd slriratul: ,Ez is csillag volt, mely fénylik, Fénylik, fénylik s aztán lehull!' —á------n— i f
