Eger - hetilap, 1867
1867-01-24 / 4. szám
V. évfolyam. 4. szám. Január 24-én 1867. Előfizetési díj: Ege sz évre . . 5 ft- kr. Félévre 2 50 „ Negyedévre . • lü 30 „ Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadA fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. * 8 Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J ént s eh G. könyvkereskedése 8 minden cs. kir. postahivatal. Pest, jan. 21. Az átalános hadkötelezettség és védrendszer iránti föliratot» mely e lapok múlt számában egész terjedelmében közöltetett, báró Wenkheim Béla indítványa folytán a főrendi ház is egyhangúlag, mondhatjuk, teljesebb egyhangúsággal fogadta el, mint a képviselöház, mert itt Madarász nehány társával nem szavazott, s igy logicailag véve, egyhangúságot mondani sem lehet. — Czi- ráky János gróf nyilvánított meggyőződéséhez híven kijelenté ugyan ezúttal is aggodalmait, melyeket jelen helyzetünk és a 18 évi alkotmányonkivüli lét figyelembe vétele mellett, a 48-iki törvényeknek revisio előtti tettleges és teljes életbeléptetése iránt táplál; mindamellett a feliratot pártolá, és annak elfogadása mellett szavazott. E fölirat átnyujtásával a képviselöház ismét jeles és kedves alelnökét gróf Andrássy Gyulát bízta meg ; a főrendiház pedig e nemes tiszt teljesítésére báró Sennyei Pál elnök és tárnokmester ö nagyméltóságát kérte föl. A képviselőház elé ez idő szerint, a feliratra adandó választ kivéve, alig terjesztethetik fontosabb tárgy, és igy a bizottmányok, főleg a 67-es bizottmány, munkálkodását legközelebb megkezdheti. A békés megoldás és kiegyenlítés iránt az utóbbi napokban uralkodott kedvező hangulat folyvást tartja magát, és újabb hírek még mindig megerősítik ama nyilatkozatot: „hogy ma közelebb állunk az igenhez, mint bármikor", melyet állítólag egy, a bécsi tanácskozmányokban résztvett képviselő megérkezésekor mondott. De megerősítik e híreket a bécsi centralistikus lapok epés kifakadásai is, melyekkel azokat kisérik, és illustrálni, ille töleg elferdíteni sietnek. Már különféle miniszteri névsorok is keringnek több kevesebb változtatással, melyek nem bírnak ugyan biztos alappal, de mint a közvélemény óhajtása, mégis figyelmet érdemelnek. A legújabb combinatio szerint, a minisztériumban minden párt képviselve lenne, névszerint: gróf Andrássy Gyula elnökminisz er báró Sennyei Pál belügyi, Lónyai Menyhért pénzügyi, Gorove kereskedelmi, Tisza Kálmán közmunka- és közlekedés báró Eötvös közoktatási, gróf Mikó igazságügyi, báró Wenkheim hadügyminiszter lenne. Somsich Pál e combinatioban nem fordul elő, mert állítólag sem tárczát, sem hivatalt nem akar , vállalni. Még Tisza Kálmán sincs teljesen megnyerve, bár nagyon óhajtandó, hogy ö is részt vegyen. A viszonyok, és hazánk helyzete egyetértést kívánnak, és a hazafiak nemes hivatása, ha a haza szeretete nem üres hang, ez egyetértést mindenütt szeretettel ápolni, s önmegtagadással is föntartani. A küzdelem, a teendő, mely a kibékülés szerencsés létrehozása után viszonyaink rendezésében reánk várakozik, nagynak és kicsinynek egyaránt igényli közreműködését elannyira, hogy még azon esetben is, ha még egyszer annyian volnánk is, mint vagyunk, meg kellene becsülni minden, még a csekélyebbnek látszó erőket is, nem pedig kicsinyes szeszélyes apprehensiók vagy ambitiók által akár elzsibbasztani, akár elkeseríteni, vagy épen az ellentáborba kergetni. Az emlékezet jó szolgálatot tesz, de nem azoknál, kik csak azért emlékeznek, hogy minden alkalommal a visszavonásnak, melyet a költő is nemzetünk átkának nevez, újabb tápot nyújtsanak . . t Midőn I. Károly azt rnondá: „Emlékezzünk,“ megállani indult — halálnak indult. Ki haladni, ki az élethez közeledni akar, annak azt kell mondani, hogy „felejtsünk.“ Áll ez főleg azon vidékekre, hol a követválasztások egyesek és községek között több kevesebb idegenkedést szültek, és bizonyára legkevésbbé tesz kedvező szolgálatot a közügynek, ki e pártok állását, mely a választásnál a mily természetes, ép oly következetes, még a magán társaséletbe is átvenni elég könnyelmű, vagy meggondolatlan. A fogyasztási adóról. H. Előbbi czikkemmel úgy jártam, mint a közmondásos tanácsnok, kinek akkor jutott eszébe, mit kellett volna mondania» midőn a tanácsülésből kijött. így én is kifeledtem azt, mire e tárgyban főleg figyelmezni kell: t. i. a calculust, de nem csoda ez, ha az embernek egy czikket rögtönözni kell, főleg ily életbe vágó tárgyról. Mi a fogyasztási adó beszedését illeti: ezt tökéletesen végrehajtani, még ellenőrzés mellett sem lehetséges, mert ekkor is történik sok igaztalanság, a mennyiben a borkezelés körül sok oly veszteség fordul elő, mit kimutatni a tulajdonos nem képes, és igy levonható sem lévén, igazságtalanul adóval túlterheltetik. Azonban bármely eljárás mellett ez leginkább megközelíti a valódi fogyasztást. Az ellenőrzés azonban oly sok alkalmatlansággal és hátránynyal jár, hogy e tekintetből minden gazda készséggel reááll némi áldozattal is egy méltányos összeg lefizetésére, csakhogy az érdeklett terhektől meneküljön. Mennyi legyen azonban a méltányos összeg, mely a gazdát túl ne terhelje, mig tán egy másikat igaztalanul megkímél, ennek kiszámítása a födolog, és nem kevés tapasztalást kiván. Megkísérlem e dolgot saját nézetem szerint. A fogyasztási adó közvetlen a hús- és borfogyasztást, közvetve pedig a pálinka- és dohányfogyasztást terheli; szerencsére oly tárgyakat, melyek, habár szükségesek részben az emberiség táplálására, de azok nélkül az ember még megélhet, és igy az érdeklett tárgyak, mint élvezeti czikkek tekintendők. Afogyasz- tásiadó tehát elvileg nézetem szerint élvezeti adó; és igy igazságosan csak annyiban terhelheti az állampolgárt, a mennyiben azon dolgokat élvezi. Ekkép minél többet élvez valaki, annál több adóval köteles. Ezen elv a legigazságosabban éretik elapálinka-ésdohán yfogyasztásnál. Ahusésbor mellett szintén aránylagos a teher, a mennyiben e tárgyak az illető árusoktól vétetnek. A fogyasztási adónak ez utoni behajtása bármennyi megrövidítéssel és csalással párosuljon, a közönségre kedvezést nem hoz, mert azért egy krajczárral sem adják az il- i letök a húst, bort olcsóbban; de a hamis kezelés hozhat terhe
