Eger - hetilap, 1867

1867-06-27 / 26. szám

112

kább igénybe vétetik. Most 2 tisztviselő is foglalkozik benne. Hivatalos órák: reggel 7 órától este 9-ig. Dijak : 10 mérföldig 20 szó után 40 kr; 45 mérf. 80 kr, azonfelül 1 frt 20. Megjegyzendő, hogy itt nem közönséges, de lég- vagyis egyenes mérföldekről van szó. Egerből Pestig körülbelül 12 légmérföld van, és Bécsig nincs 45.

A táviratozás az amerikai Morse rendszere szerint történik, kinek a genfi Lesage, a német Sömmering és Steinbeil kísérleteit és rendszereit legügyesebben sikerült egyesiteni.

Nyílt kérelem

Hevesmegye alkotmányos alispánjához!

Sok év előtt a régi jó időben, ha az alföldi utas Eger felé ment, téli vagy nyári sáros útban is megkönnyebbülve érezte magát, ha Dormánd vagy Maklárnál a csinált köutra ért, ott már bátran, könnyűit erővel haladhatott; a közel múlt években ez útvonalak annyira elhagyattak és elromoltak, hogy azokon veszély nélkül haladni néhol majdnem lehetetlen. — Ki oka, mi oka e nagy hanyagságnak azon kormány hivatalnokai részéről, mely az anyagi haladással akarta és vallotta az alkotmányos élet jóvoltát pótolni? most már ne keressük, még akkor sem, ha valaki az illetőket felelősségre vonni óhajtaná, — de már most, midőn azt hiszszük, hogy megszűnvén a centralisatio, nem kell azért is, hogy a csináltutra a mellé hordott kövek berakathassanak, Bécsbe vagy a Baudirectio valamelyik főurához jelentést tenni; óhajtandó, hogy a civilisatio ez első szüksége, a legalább meglevő kevés köút, jókarban legyen tartva. Azonban ezeken még igen kevés történt, lévén az a régibb rósz állapotban; kivált Maklártól Andornakig oly rósz, oly kátyus, hogy azon többnyire nagy vigyázattal, lépve kell menni; pedig sok helyt az utón évek óta ott hever a szükséges javítási anyag. — Mély tisztelettel felkérem tehát az alispán ur becses figyelmét ezen s a többi árva útvonalakra, hogy, ha mint hiszem, hatalmában van, legyen kegyes uta- * sitani az illető mérnök vagy útbiztos urakat: tétessék mielőbb járhatóvá ez elromlott kőutakat, mert mint most vannak, sáros időben is örül, kinek kocsija előtt jó erő van, ha e csinált utakat elhagyhatta. Hazafiui tisztelettel maradtam egy földbirtokos.

Vegyes hírek.

— (G y á s z h i r.) A magyar kath. egyházat érzékeny veszteség érte. Fábry Ignácz, kassai püspök, v. b. t. tanácsos, a vaskoronarend nagykeresztese, f. hó 24-én, életének 75 ik évében ! Kassán jobblétre szenderült. Az üdvözült temetésére, mely jul. 1-én megy végbe, egri érsek ő nagyméltósága kéretett föl. Az ünnepélyes gyászmisét ugyancsak ö excja, a gloriosumot pedig Máriássy Gábor fölszentelt püspök ő mlga fogja mondani.

f Az urnapi körmenet múlt csütörtökön kedvező időben és az ájtatoskodók roppant tömegének jelenlétében ment véghez. A körmenetben, melyet Máriássy püspök őmlga vezetett, ott láttuk a megyei és városi tisztikarokat s a kir. pénzügyi hivatalnokokat is. A katonai zenekar szabatos zenéje, valamint a szokásos üdvlövések a katonaság részéről s a taraczkdurrogások emelték a magasztos ünnepély fényét.

fPesten az urnapi körmenetet az egri érsek ö nagyméltósága vezette. Résztvettek az ünnepélyben a pécsi és szatmári püspökök is.

fErdélyország újjászervezése végre munkába vétetett. A hivatalos újság közli, hogy b. Horváth Albert, Marosszék fökirálybirája, és Puskariu János, Fogarasvidék főkapitánya ezen hivataluktól fölmentetvén, helyökbe, és pedig Marosszék ideiglenes főkirálybirájává Mikó Mihály, országgyűlési képviselő, Fogarasvidék főkapitányává pedig Tamás László, az erdélyi fő- kormányszék fogalmazója neveztettek ki. Pogány György Alsó- Fehér-, Láday Ágoston Felső-Fehér-, gr. Béldy Ferencz KükUllö-, b. Kemény György Torda-, b. Jósika Lajos Kolos-, b. Bánffy Dániel Dobokamegye főispánjai; továbbá Bohetielu Sándor Na- szódvidék főkapitánya; végre Dániel Gábor udvarhelyszéki, Mikó Antal csikszéki, gr. Kálnoky Dénes háromszéki s Béldy Gergely aranyosszéki fökirálybirák jelen állásuk s hivatalos mtt- ködésökben (a fökirálybirák ideiglenes minőségben) továbbra is megerősittettek.

f Á koronázás alkalmával a következő magyar főpapok lovagoltak: Simor János herczegprimás, Bartakovics Béla egri és Haynald Lajos kalocsai érsekek, Bonnáz Sándor Csanádi, Jekellfalussy Vincze fehérvári, Zalka János győri, Peit- ler Antal váczi, Biró László szatmári, Fogarassy Mihály erdélyi,

bizonyosan veszélythozók lettek volna. Az indián bámulandó i helyismeretet tanúsított a tó ezen részében, s csakis korai figyelmeztetésének köszönhettük, hogy jég alá nem sülyedtünk. A szél azonban gyenge, hajónk pedig terhesen megrakva lévén, csak nagyon lassan haladhattunk tova, mialatt az ellenség hevesen üldözött. Kitalálták-e, hogy honnan jövünk, nem tudom ; de annyi bizonyos, hogy mindent elkövettek, hogy utólérjenek. Mintegy 200-an szaladhattak utánunk, kik közöl vagy 30-an, a sebesebb szaladók, mindig jobban és jobban közeledtek. Számos indián is volt köztök, mind lőfegyverrel, gyakran meg-megállva, hogy ránk lőjenek. A nőket és gyermekeket a hajókamrába rendeltük, mi magunk pedig kénytelenek valánk a hajó-kerités mögé bújni, hogy a lövések ellen némikép biztosítva legyünk.

„Csak a szél lenne erősebb !“ mondám.

Kendal fejét csóválta szomorúan. Legközelebbi üldözőink, fehérek —vadakkal vegyülve, már alig voltak 300 lépésnyi távolban tőlünk. Az indiánok hósaruikkal könnyen haladtak el a bófu- vatagok fölött, az amerikaiak pedig vasszögü czipöikkel sebesen szaladhattak a jégen.

„Hej! angol add meg magad, legokosabb lesz!“ hallatszott utánunk, s azt nem sokára a vadak iszonyú ordítása követé.

„Igen, adjátok meg magatokat! kiáltott megint lihegve egy I másik amerikai. Ha csak egyetlen egy lövést tesztek, mindnyá- I jatokat megölünk.“

Kesnakupack ép akkor rátette fegyverét a hajó párkányzatára, hogy czélozzon, én azonban félrelökém azt.

„Hasztalan csak egy lövést is vesztegetni, mondám, ők húszszor többen vannak, mint mi. „Nekünk meg kell adni magunk.“

„Megadni ?“ kiáltott fel Kendal elkeseredve. ígérjenek az amerikaiak bármit, az indiánok nem sokat fognak törődni azzal. Akár ellenállunk, akár megadjuk magunkat, kegyelmet semmiesetre sem fogunk nyerni! S ime — oh szerelmes Istenem — a szél teljesen megszűnt!“

Fájdalom, úgy volt! A vitorlák összeestek, s a hajó csak az ezelőtti mozgásból hátramadt erő által vitetett még lassan odébb, mialatt az indiánok mindig hangosabban hallatták diadalbögésöket, hasonlóan a vadászkutyákhoz, midőn azok már oly közel vannak prédájokhoz, hogy az többé nem menekülhet.

„De legalább férfiakhoz illően haljunk meg, kiálta Kendal, fegyverét lövésre emelve. Önkéntelenül magam is azt tevém, Kesnakupack azonban leeresztő fegyverét, fejét lehajtá, és hallgatózott, mialatt fekete ujjával a jég felületére mutatott, s egyszerre hangos kaczajban tört ki.

Most egy kínlódó óriás panaszához hasonló, mély nyögés hangjait hallók, a jégfelület emelkedni kezdett, s iszonyúbb dörgés támadt, mintha ezer lőfegyvert sütöttek volna el, a jégtükör meg oly hosszú rést kapott egyszerre, mintha felületét egy óriási csapással kettévágták volna. A jég hasadni s lassan-lassan horpadni kezdett, s egyszerre egy roppant nagy jégdarab ezer és ezer kisebb részre tört, melyek aztán a vizet tajtékozva fölemelkedni engedék, s egy pillanatra szétszakadt falakhoz hasonlag égfelé tornyosultak, hogy a másikban azonnal viz alá merüljenek.

így köztünk s az ellenség között most egy áthághatlan mélység támadt s mi, hála Istennek, meg valánk mentve! Üldözőink közöl többeket látánk, midőn épen a jég lábaik alatt beszakadt, s ők kétségbeesett kiáltás s égfelé emelt karokkal viz alá zuhantak. Hajónk szilárd jégen állott, s mintegy 70 lépésnyi távolra a beszakadt helytől. Egy óráig még rudakkal kellett tovább tolnunk hajónkat, mígnem ismét szél támadt, mely aztán még az nap korán este, Port Hopeba juttatott bennünket.

E jégszakadás nemcsak minket, hanem Hamilton erődöt is megmenté, mert a tó amerikai partoldalán több, mint két napig tartott e szakadás, s Carter ezredes megijedt, s fellázadt embereinek zajától kényszerítve volt vállalatát félbenhagyni s hazatérni.

Vezénylő tábornokunk oly jóakarattal volt irántam, hogy ezen vállalatbani részvételem miatt, igen dicsérő nyilatkozatot küldött felőlem Londonba a hadügyminisztériumhoz, melynek következtében aztán kapitányi rangra emeltettem; s hat hó elteltével ifjú Kendal barátommal oly szerencsések valánk, hogy Ha- vort Arthur és Lee Johanna kisasszony összekelésén jelenle- liettünk. (Németből.)

I