Eger - hetilap, 1867
1867-06-13 / 24. szám
196 beszédére legkegyelmesebben válaszolt, a főrendek'eltávoztak, s a képviselöbáz tagjai léptek be. 0 Felségeik,*kik közt a koronaörökös állt, a trónemelvényen állva fogadták a képviselőház tisztelgését. A király magyar tábornoki egyenruhát viselt panyókára vetett fehér mentével, kalpagját mindvégig kezében tartva. A királyné nehéz fehér selyemruhában volt, derekán egyszerű fekete díszítéssel, s fején gyémántoktól ragyogó aranykoronával. A király mellett jobbról saját udvari személyzete, a királyné mellett pedig főudvarmes- ternője és palotahölgyei, állottak. A képviselőház elnökének rövid üdvözlő beszédére 0 Felsége a király ekkép méltóztatott válaszolni: „Kedvelt Magyarországom egybegyült képviselőinek őszinte hódolatnyilvánitását szívesen fogadom, s felhasználom ez alkalmat legbensöbb megelégedésem nyilvánítására a képviselőház azon bölcs és tapintatos magatartása fölött, melylyel atyai szándékainkat támogatta, s lehetővé tette azok valósulását." 0 Felségének legm. válaszára a képviselők zajos éljenzésben törtek ki, azután a melléktermekbe vonultak, honnan, miután a főrendekkel egyesültek, kevés várakozás után ismét a trónterem- I be vezettettek, hol a trónemelvény 0 Felségeik elvonulása után már üresen állott. Most ismét megnyíltak a trónterem ajtai, s 0 Felsége a király ünnepélyes kíséretével megjelent. Elöl az.összes minisztérium és az ország zászlósai jöttek, közvetlenül 0 Felsége előtt az apostoli kereszt és az ország kardja vitetett, oldalánál pedig hat magyar testőr lépdelt. A király a trónon helyet foglalván, s kalpagját fejére tevén, következett gr. Károlyi György és Yay Miklós választott koronaőrök fölesketése, az esküformát előttük gr. Festetics György miniszter olvasván fel. Az eskü letétele után 0 Felsége következő szavakkal méltóztatott a megerősített koronázási hitlevelet átnyújtani : „Az országos főrendek és képviselők által elénk terjesztett koronázási hitlevelet kegyelmesen elfogadjuk, s aláírásunkkal ellátva, hüségteknek beczikkelyezés végett ezennel általadjuk.“ Mire az ország prímása a hitlevelet átvevén, az összes országgyűlés nevében beszédet tartott, melyben a nemzet nevében hódolatteljes köszönetét mondván, fölkéré 0 Felségét, hogy a koronázásfnapját kitűzni, s a nemzet azon forró óhajtását teljesíteni méltóztassék, hogy Felséges Hitvese is 0 Felségével egyidejűleg Magyarország királynéjának megkoronáztassék. Erre a király a következő, több Ízben harsány éljenzéssel félbeszakított beszéddel méltóztatott válaszolni: „Bizalommal fordultunk a nemzethez, midőn felhívtuk a helyzet nehézségeiből fejlődött akadályok elhárítására. Hű Magyarországunk teljesen megfelelt a benne helyezett bizalomnak. Most már Isten segedelmével s az országgyűlés őszinte közreműködése folytán, bekövetkezett azon, atyai szivünknek örvendetes időpont, midőn a fejedelmi s alkotmányos jogokat egyaránt biztositó hitlevelünket kiadhattuk, s törvényes ősi szokás szerinti ünnepélyes korouáztatásunk által biztosíthatjuk. Az nem lehet, hogy az, mit őszinte egyetértéssel a király és nemzet alkottak, — állandó s üdvös ne legyen. Kedvelt Magyarországunk közo- hajtását teljesitendök, koronáztatásunk napjául f. hó 8-át tűzzük ki. Örömmel járulunk az országgyűlés azon kérelméhez is, hogy ez alkalommal egyszersmint Felséges Hitvesünk magyar királynénak koronáztassák.“ A királyi választ viharos éljenzés követte; mire Ö Felsége fölállván, még egyszer kegyelmesen üdvözölte az országgyűlés összes tagjait, s aztán kíséretével eltávozott. Most az országgyűlés mindkét házának tagjai eltávoztak, azon küldöttség kivételével, mely meg volt bízva, hogy Ö Felségének a királynénak, saját megkoronáztatása iránt kegyelmes beleegyezését kérje. A királyné a kisebb trónteremben a trónon állva s udvarhölgyeitől környezve fogadta a küldöttséget, melynek részéről az ország óhaját prímás ő hgsége tolmácsolta. Mire Ö Felsége következő kegyteljes szavakban válaszolt: „Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, mely saját forró óhajtásommal találkozik, s áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos perczet megérnem engedte. — Vigyék meg küldőiknek őszinte köszönetemet és szives üdvözletemet.“ A királyné kegyelmes válasza leirhatlan hatást és lelkesültséget idézett elő, mely szűnni nem akaró éljenzésben nyilvánult. Ezután a küldöttség távozott. Még csak egy teendője maradt hátra: bejelenteni a királynak a koronázási alkalomra tett nádori helyettesítést, s kikérni a legmagasb jóváhagyást. Ö Felsége a küldöttséget e czélból belső termei egyikében fogadá, hol a hg. prímás beszédére, melyben ez hódolatteljesen előterjeszté, hogy az országgyűlés a koronázásnál a nádor helyettesítésére gr. Andrássy Gyulát választá, — következő szavakkal méltóztatott kifejezni helybenhagyását: „Szívesen elfogadom. Az ország jobban nem is választhatott volna.“ Mire a küldöttség előbb Ö Felsége, azután gr. Andrássy Gyula nevének éljenzése közt eltávozott. Politikai hírek s események. Ausztria. A felirati javaslat úgy a képviselőházban , mint az urakházában, nehány napi vita után elfogadtatott; s minthogy a reichsrath is, meghívás folytán, elhatározta a koronázáson magát képviseltetni, üléseit ez okból 10 napra elnapolta. A bécsi „Presse“ arról értesül, hogy Galicziában mindenfelé orosz ügynökök járnak. Majd itt, majd ott fognak el egyet. Muszka lapokat is terjesztgetnek a ruthen nép közt, s ezek egyike, a „Volhinszkiej Zwiezda" nyíltan hirdeti, hogy nincs keleti kérdés, hanem csak szláv kérdés van, még pedig nemcsak Törökországban, hanem más , ép oly roskadt államban is, s az idő már nincs messze, midőn a szlávok egyesülten Ítéletet fognak tartani ellenségeik fölött. Francziaország. Az európai fejedelmek találkozása Páris- ban joggal vonja magára a világ figyelmét. Ily látványt Európa még alig látott valaha. Senki sincs kétségben aziránt, hogy az uralkodók találkozása nagy horderejű politikai esemény, ha mindjárt eredménye nem lesz is egyéb, mint eszmecsere a leghatal- masb uralkodók is Európa legkitűnőbb diplomatái közt. A „Mosk. Wied.“ minden félhivatalos volta mellett leplezetlenül kijelenté, hogy Sándor czár Párisból vagy békét vagy háborút fog hozni, mert Keleten a dolgok oda jutottak, hogy Oroszországnak jobbra vagy balra el kell magát határoznia. A czár fogadtatását a fran- czia nép részéről épen nem lehet szívélyesnek mondani. Leghívebben fejezi ki a közérzületet az „Opin. Nat.“, midőn mondja: „Mig a hivatalos világ a czárnak fényes ünnepélyeket készít, addig a mi kötelességünk csupán azon tiszteletre szorítkozik, mivel az ember vendégének mindenkor tartozik. A democrata és szabadelvű Francziaország nem hódolhat egyaránt a népek szabadi- tóinak és a népek elnyomóinak. A magas vendég, kit ma fogadott falai között, nem feledtetheti el vele régibb és sokkal drágább vendégeit, kiket a szerencsétlenség adott neki. Kezünk, mely megszokta a hős Lengyelország véres és csonka kezét test- vérileg szorítani, nem fonhat annak fejére koszorút, ki e szerencsétlen nemzetet letiporja." Midőn a czár f. hó 4-én Maria Antoniette börtönét meglátogatta, az összetódult néptömeg több ízben éltette Lengyelországot, mely tüntetés többek befogatását eredményezte. F. hó 6-án pedig merénylet követtetett el a czár élete ellen. Ugyanis egy Brezowski nevii, volhyniai születésű, 20 éves lengyel gépész neki rohant azon császári fogatnak, melyben a boulognei er- I dőben tartott seregszemléről hazatérőben, Napoleon császár az orosz czárral s ennek két fiával tilt, — s pisztolyt sütött el a czárra ; de a pisztoly túlságosan lévén megtöltve, szétpattant, s a merénylő kezét megsebesité. A golyó, a kocsi mellett lovagolt lovászmester lovának fejét érte. A nép annyira felbőszült az orgyilkos ellen, hogy ott nyomban fel akarta akasztani. A merénylő az első vallatásnál bevallotta, hogy a czárra lőtt, mert szilárd eltökélése volt őt megölni, hogy hazáját felszabadítsa. Tervét senkivel sem közölte. A tett átalános utálatot és borzalmat keltett. Párisban az idegenek napról napra roppant mérvben szaporodnak; nincs nap, Írja egy tudósitó, hogy a vasúti vonatok 20—25,000 embert ne hoznának. — Metternich hg. osztrák nagykövet a párisi udvarnál a porosz és belga királyok tiszteletére lakomát rendezett, mely 115,00 frankba került! Olaszország. Rómából nagy határozottsággal jelentik, hogy az ott közelebb tartandó százados Unnepélylyel egyidejűleg Garibaldi csínyt tervez Róma ellen. Ama számos briganti, kik névszerint Viterbo környékén mutatkoznak, nagyobbrészt elálczázott garibaldisták, s ez oka, hogy kiflirkészésök oly nagy I
