Eger - hetilap, 1867
1867-06-13 / 24. szám
193 méltóságok foglaltak helyet. A templom hajójában, legközelebb a szentélyhez, első sorban a hatalmak követei, utánok az atta- chék; ezekkel szemben a gyönyörű díszben ragyogó palotahölgyek ; a többi helyet a mágnások és képviselők foglalták el. A koronázás szokásos szertartással ment végbe. Király 0 Felségének az esztergomi érsek és gr. Andrássy Gyula fejére tevén a koronát, ez utóbbi hangosan kiáltá: „Éljen a király !“ mit az egész közönség belül és kívül százszorosán viszhangoztatott. Agyu- dörgés és Buda-Pest összes harangjainak zúgása jelenté, hogy a király megkoronáztatott. Ezután következett a királyné megkoronáztatása, kinek a házi koronát a veszprémi püspök tette fejére, sz. István koronájával pedig csak a jobb vállát érinté a prímás, melyet azután gr. Andrássy a trónon tilö királyhoz vitt, s annak fejére visszahelyezte a főudvarmester segítségével. A koronázási szertartás után megtartatott a Te Deum, melyen Liszt személyes vezetése mellett az ő koronázási miséje adatott elő. A templomi szertartás mintegy két óráig tartott, úgy hogy mikorra 0 Felségeik a templom ajtaján kiléptek, 9'/2 óra volt. A menet itt kétfelé vált. A király a várbeli helyőrségi templomba volt menendő, a királyné pedig várpalotai lakába tért vissza a fényes koronázási hintóbán, követve az udvari hölgyek által. Király 0 Felsége a koronajelvényekbe öltözve, a sz. koronával fején, gyalog ment a liáromszinü posztóval bevont utón a helyőrségi templomba, mialatt a lovon ülő Lónyay, pénzügyminiszter tele marokkal szórta az arany és ezüst emlékpénzt a nép közé. Úgy a pénzszórásnál, mint a liáromszinü posztó fölötti osztozkodásnál pajzán dulakodás fejlődött ki a nép között. Ezalatt a nemzet a helyőrségi templomba ért, hol 0 Felsége a sz. István kardjával való érintés által szokott módon végzé a lovaggáütést. Itt összesen 22 egyén avattatott fel aranysarkantyús vitézzé. (Névsoruk lapunk „Vegyes hírek“ rovatában olvasható. Szerk.) Tíz óra tájban megindult a szent János templomától az Alb- recht-úton s a lánczhidon át Pest felé a koronázási menet, a következő rendben. Elül egy század Lichtenstein-huszár, utána gr. Ráday Gedeon vezetése alatt a két százra menő jászkun bandérium kivont karddal, rókatorkos mentékben, ezt követték a megyei díszes bandériumok, a megye zászlójával, ezek után a mágnások, oly fényes diszöltönyökben, oly fénynyel és ragyogó pompával, a milyen csak a merész képzelődő agyában születbe- tik meg; az Andrássyak, Eszterházyak, Bánffyak, Csákyak, Hu- nyadyak, Apponyiak sat. hosszú sora, azután cs. kir. apródok, mind lóháton, mellettök ezrekre menő értékű öltönyökben csatlósaik gyalog, azután 11 mágnás az országos zászlókat vive, ezek után a rendjelek birtokosai és az országbárók, a vállaikról lefüg- gö vánkosokon a koronázási jelvényeket vive, azután két gyalogszolga kiséretében Magyarország apostoli királya sz. István koronájával fején, vállain sz. István megfakult palástjával. A tribünöket és a szabadon maradt téreket elfoglalt nép lelkesült „éljen“-ekben tört ki, a mint megpillantotta a büszkén lépdelő ménen királyát, kinek arczárói a lélekbúvár e pillanatban igen sok megilletődést olvashatott le. Ö Felsége után az esztergomi prímás, a kalocsai és egri érsek ő excellentiáik következtek a többi püspökökkel fehér méneken, valamennyinek lovát két-két csatlós vezette. Rendkívül meglepő látvány volt e megö- sziilt méltóságos alakokat, püspökstiveggel fejőkön, vállaikon pedig palásttal lovagolni látni a megkoronázott fejedelem után. Az egyház képviselőit magyar és osztrák testőrség követvén, a menetet egy század huszár zárta be. A menet 103/4 órakor a plébánia-tér elé érve, Ö Felsége le- ; szállott lováról, s az említett emelvényre lépve, a prímás előolvasása után elmondá az eskíif'ormát; midőn azon helyre ért, hol az kiváltságait, alkotmányát, jogait, területi épségét sértetlenül megtartani ígéri, a nép lelkesült éljenei szakitották meg az ünnepélyes tényt, mely e kis episod után háboritlauul folytattatott. Innen a városház-téren, a váczi- és dorottya-utczán keresztül a Ferencz-József-térre tartott az ünnepélyes menet, hol 0 Felsége a királyné palotahölgyeivel a Lloyd-épület erkélyén, a diplo- matiai testület és az országos rendek pedig részint a Lloyd-épület szárnyemelvényein, részint a lánczhidtér nyugati részén fölállított emelvényeken foglaltak helyet. 0 Felsége sebes vágtatva ugratott a halomra, és megtette a szokásos kardvágásokat a világ négy tája felé. Lejövet dörgő éljenekkel fogadta a körül- álló néptenger, az ágyuk is a Gellérthegy ormán megdördültek, a diszőrség üdvlövéseket tett, 0 Felsége paripája pedig e szokatlan lármától megbokrosodván fölágaskodott, és nagyot szökött. Mindenki elfogultan pillantott a koronás fejedelem felé, ki azonban derekasan raegülte a lovat, és a kissé megijedt gyönyörű állatot csakhamar lecsendesitette. A lánczhidtérről azután a menet az említettük rendben ismét visszatért Budára a kir. várpalotába. A lánczhid fölött és alatt fölállított két hajóhídon át roppant néptömeg kisérte 0 Felségét ez útjában. Délután, bár a fölkerekedett szél nagy tömegekben zavarta föl az ismeretes pest-budai fehér mészport, nagy zsivaj közt tartatott meg a budai vérmezőn a népünnepély. Egyes mulatságos, bár sokszor tragicomikus részleteit tán még lesz alkalmunk elsorolni, most csupán annyit jegyzünk meg, hogy a fölállított négy állványról 300 akó bort, több szekérre menő kenyeret és három nyárson sütött ökröt osztottak szét a nép között. Sokan kúsztak a sikos fákra föltett dijak után, sokan tánczoltak a díszesen föl- zászlózott lombos színek alatt, még többen verekedtek a bor és a sült kiosztásánál, de délutáni négy óra felé már legtöbben a gyér füvön álmodoztak a józanságról és a paradicsomról. Pünkösd vasárnapján délután három órakor a díszes fogatok hosszú sora vonult a redout-épület felé, hol a koronázási diszebéd volt megtartandó. Részt vettek benne az országgyűlési képviselők, a máguások, a külföldi diplomaták és a megyei bande- rialisták. A karzatokat díszes közönség lepte el. Délután 4 órakor az ebéd vége felé nyolczfogatu udvari kocsin megérkeztek Ő Felségeik is a föherczegek, több palotahölgy és báró Beust miniszterelnök kiséretében, kit az utczákon összesereglett nép mindenütt a rokonszenv legkitűnőbb jeleivel halmozott el. 0 Felségeik körüljártak minden asztalt, végig hallgatták az esztergomi prímás üdvözlő beszédét, és egy negyedórái idözés után visszatértek a királyi palotába. Báró Beust az ebéd végéig a teremben maradt, és fölötte önelégülten társalgott a külföldi diplomatákkal és több hazai kitűnőséggel. Este nagyszerű kivilágítás lett volna, ez azonban, valamint a tűzijáték, a roppant szél miatt nem igen sikerült. Pünkösd hétfőjén a királyi várpalota felé vezető utakat és a szent György terét ismét töméntelen népsokaság és a megyei bandériumok díszes sora foglalta el. Közöttük tizenegy óra után czigány- és katonai zene kiséretében vonultak el a pest-budai czé- hek küldöttségei és a városi ajándékokat vivő, fölczifrázott legények. A menetet a czukrászok és pékek nyitották meg, amazok czukorkoronát, emezek egy gyönyörű kenyeret és más süteményeket vive üvegszekrények alatt rudakon. Ezután fölpántlikázott négyfogatú csengös kocsikon hozták a pesti és budai gőzmalmok lisztajándékaikat fehér atlasz-selyemzsákokban ; majd a két fölszalagozott borjut és a hófehér bárányokat szállította a vár felé két másik kocsi; ezután nemzeti szalagos mészáros legények a két fölcziczomázott ökröt, majd a kis fakó csikót vezették csikós legények, melyet Rudolf koronaherczeg számára
