Eger - hetilap, 1867
1867-06-06 / 23. szám
188 dallamait; — nem különben feltűnt a volt nemzetörseregnek önkéntesen alakult egy pár szakasza, melynek egyike a gyászkisé- ret előtt, másika pedig annak utána fegyveresen lépdelt magyar vezényszó hangoztatása mellett. Volt dobosuk és zászlótartójuk is, egyiknél gyászlepellel körülvont dob, másiknál zöld babérkoszorúval ékített fekete zászló lévén. A volt honvédtisztek közül is voltak jelen többen Egerből, Pestről, s egyebünnen, kik közül Rapaics és Cserei volt honvéd- ezredesek a bánatos özvegyet, született Bernátb Mária urhölgyet, két árvája kíséretében karon fogva vezették. A temetési szertartást háromszori együttesen tett diszlövés, egy mozsárágyu egy pár dörgése, s a „Szózat“ megható elének- lése követte, mely a kettős énekkar és gyászoló sereg ajkain a körülfolyó léget messze áradó hanghullámokká változtatta át, melyek után majd a sirhalomra vetett fáklyák komor füstfellege, majd pedig a siró szemek könyei szálltak. A megdicsöitett halott született Diószegen, Biharmegyé- ben, 1808-ban, s meghalt Pesten folyó évi hó 27-én. Tariczky Endre. Gyöngyös, május 3. Hogy városi alkotmányos tisztikarunk megalakult, már volt említve e lap hasábjain ; de hogy e választás a pesti szerint — mindkét párt, (Fökövy Antal és Csala Sándor volt polgármesterjelölteké), különösen az elsőé által tartott előleges szabatos értekezletek, alkalmi kortesnóták zajos éneklése és zeneszó melletti nagy sokaságu esti körjáratok, gyakran élénk, de érett viták után s az ellenvélemény nemes tiszteletbentartása mellett, közbecsülés- ben álló Berecz Ferencz mint választási elnök erélyes s mégis kimélyes vezetése alatt folyt le, és úgy folyt le, hogy az az ösz- szes lakosság teljes megelégedésével találkozik, — azon nehá- nyak kivételével, minők mindenütt vannak, kik a rendében megtörtént restauratio ellen a belügyi minisztériumhoz állítólag felfo lyamodtak — azt talán nem fölösleges még elmondanunk. — A már előbb közlőiteken kívül megválasztattak : közig, tanácsnoknak : Hanzély István és Lieszkóvszky Antal; törvszékieknek : Tá- már Alajos, Jablonszky Sándor, Cservenitz Mihály és Borhy Kálmán; Csékány János közig, al-, Taposi Márton törvényszéki jegyzőnek; ügyésznek Himfy József; közgyámnak Rezucsek Mátyás; hadipénztárnoknak Hauer József, házinak Jablonszky Gyula; Hanák Vendel fő-, Kúsz Máté alorvosnak; a többi állomások teljes tanácsülésben kinevezés, és a képv. testületi gyűlésben választás utján töltetvén be. Urbán is megtartotta újból nevenapján a tort a fagy által; de most — hála! — csak a lenti szőlők és bab részesültek a gyász- ünnepélyben ; ámbár azért, ha az összeség nem érzi is, de egyesek erősen megadták árát. Vagy azért haragszik Urbán, hogy a tavaszi nagy tűzvész alkalmával a nevéről hitt templomot is áldozatul esni hagytuk? Nem Gyöngyös volt annak oka, melynek lakóinál bátrabb s ügyesebb tűzoltókat keresni kell; Aeolus po gány urat vonja érte számadásra. Szegény Gyöngyös! be gyakran is megkívánja tőled áldozatát e telhetetlen, szörnyű Moloch. Nem rég, épen az izraeliták majálisa napján, egy szegény ember összes vagyonát tette semmivé ; mig most e hó 1 én a csapó-utczában újra több házat s az u. n. asszonyok kórháza templomát emészté el pusztító lángjával. De nagy borúra egy kis derül Vasárnap, 2-án, a helybeli k. legényegylet, — mely védnökei utánzásra méltó kegyessége s igazgatósága buzgó intézkedései folytán, elegendő tagot számítva, szépen föntartja magát, s hasznos czéljának jól megfelel — tartott a Mátrán sz. Anna kápolnájánál kedélyes juniálist, melyen a legénység, köztük besorozott 6 búcsúzó társukkal, a megjelent igazgatósági tagok és nagyszámú közönséggel együtt jó kedvvel, legkisebb rendetlenség nélkül késő estig mulatott. De nem kellett mulatság egy nyugalmazott főtiszt komornyikának, ki egy kaczér leány miatt a múlt hónapban agyonlőtte magát. És a leány ? Másnap már bőven osztá mosolyát. S ez ön- gyilkosság annyival inkább megdöbbentő, mert városunkban az idén már a negyedik eset. És ennyi — első visitem-nek talán hosszú is. De én democ- rata vagyok, s az etiquette azon szabályának, hogy az első látogatás rövid legyen, kivált a hol jól találom magamat, s ha tudok miről beszélni — föltéve, ha engem is szívesen látnak — *) nem hódolok. Azonban most már mégis — ajánlom magamat. Kanut. Török-Szent-Miklós, junius 2-án. A fejedelmek nem adnak minden embernek aranykeresztet, sem a búzakeresztek ezrei nem teremnek minden ember számára; hanem sokaknak, sőt mondhatnám, nagy résznek az emberek közül az ínségek és nyomorúságok keresztje jut osztályrészül. Jól esik lelkemnek, midőn akadnak vagyonos emberek, kik egy negyedik keresztet állítanak fel, a Megváltó keresztjét, hogy kik sem az elsőt, sem a másodikat nem bírják, annak tövénél tanulják meg ezeket nélkülözni, a harmadikat pedig békével elviselni. Ilyen keresztet állíttatott ngos Blaskovics Miklós ur terjedelmes kengyeli pusztáján, melyet ma egy hete délután főt, Kovacsóczy István kerületi esperes ur remek szónoklattal szentelt föl. A k.-sz.-mártoni egyházkerület, tavaszi gyűlését múlt hó 21-én Tisza-Püspökiben tartotta meg. Érdekesebb tanácskozmá- nyi tárgyai közt főhelyen említendő a papi nyugdíjintézet ügye. Ezen kerület már 8 év alatt adóztatta meg magát évi jövedelmének 2% erejéig ezen intézet javára, holott, talán még más két kerületet kivéve, a többi kerületek e czélra semmit nem adnak. Felkértük tehát ismét érsek ő nagyméltóságát jegyzőkönyvileg, hogy ezen kötelezettséget az egész egri megyére kiterjeszteni mél- tóztatnék. A lelkészet fáradalmai, sokszor éjjel sem engedvén nyugtot, testre, lélekre sorvasztok, s többen közülök fiatal éveikben lesznek feláldozó készségűk áldozatai; az idősek pedig a természet rendje szerint úgyis pihenést kivánnak. Hogy érik ezt el, ha 2—3—400 forinttal díjazva lépnek nyugalomra ezen iszonyú drágaság idején ? mikor úgy is tudvalevő dolog, miként, mig javadalmaikban vannak, mindenfelől igénybe vannak véve. Városunkat az alkotmányos tisztviselők, Hellebront János szolgabiró, és Kovács Gyula esküdt urak látogatásukkal múlt hó 28-án szerencséltették először. Tapasztalt ügyismeretök, és sze- retetök, mit itt mulatásukban tanúsítottak, feljogosít bennünket, minden jót remélni tőlük. A plébániára szálltak, a városi hivatalokat mind egytől egyig megvizsgálták; megismerkedtek a városi tisztviselők személyével, vagyoni állásával, erkölcsével, szóval, első ittlétökkel megveték alapját későbbi müködésöknek, miről azt hiszszük, miként az városunk szellemi, és anyagi javának, a bonyolult pénzügy gordiusi csomója megoldásának, a szegény tanítók sorsa javításának, és a béke, és egyetértésnek emeltyűje fog lenni. Ügyes főbiránk Kenyeres István ur legutóbbi választmányi gyűlésünkben kedvesen lepett meg bennünket azon előterjesztésével, miként a városi kézművesekből tűzoltó egyletet alakított. Felolvastatta ennek alapszabályait, s mindnyájunk közhelyeslésével találkozott. Kár, hogy ezen jeles egyéniség a szolgabiró ur ittlétében tanácsostársaival együtt leköszönt, holott ezelőtt pár héttel a város mindkét vallásfelekezetü lakossága egy 175 választó által aláirt kérvényt nyújtott be mellette. Reméljük mégis, hogy ha talán közte, és hivataltársai közül valakivel meg volna hasonlva, és a leköszönésre ez adott volna okot, ismeretes higgadtsága legyőzi a szenvedélyt, s mind ö, mind gyanítható ellenfele megmaradnak nekünk, kiknek mindkettőjükre valóban ösz- szekúszált városunkban szükségünk van. Daczára annak, hogy főbiránk erélyéről most irok, a kamaraásások nálunk egy idő óta napi, vagy inkább éji renden vannak. Két héttel ezelőtt kiásták a plébánia éléskamráját a kert felől, de a várforma erős téglafal keresztiiltörésére egy éj nem volt elég; a múlt éjjel pedig, mint hallom, három kamarát ástak ismét ki, jelesen: a Szondy Lajos tiszteletes űrét, a Bagossy ref. tanító űrét, és a Lábassy János mükovácsét, s mit bennök találtak, mind elvitték, természetesen élelemszert; mert itt arra van legnagyobb szükség. Megemlítem még, hogy tegnap kísértük örök nyugalomra bold. Herkl Antal uradalmi volt tiszttartó özvegyét, egy tisztes, vallásos, munkás özvegyet közsajnálkozás között. r. I. Verpelétit, jun. 3. Mint már előre is jeleztem volt, a községi rendezkedés itt m. h. 27-én csakugyan a legszebb rend és egyetértéssel folyt le. Biró, jegyző, és az egész volt tanács közfelkiáltás utján, minden kivétel nélkül újra megválasztattak, illetőleg meghagyattak. Egy más, előbb megüresedett tanácsnoki hely is ez alkalommal, a méltányosság utján, zsellér-lakossal töltetett be. Az igy megválasztott, most már alkotmányos elöljáróság ünnepélyesen, a templomban fogja letenni a hivatalos esküt. A restauratiot illetőleg ugyancsak a fönnebbit mondhatni majd egész szolgabirói kerületünkről, melyhez tartoznak : Szóláth, *) Kétségkívül. Szerk.
