Eger - hetilap, 1867
1867-06-06 / 23. szám
186 A város 3-ik negyedéből: Burik István 916, Kormos Fe- Tencz 886 , Martonffy Károly 817 , Bukucs Márton 853, jQtterha- lik János 844, Szlammer Ferencz ,645, Fridvalszky Ádám 636, Gál Lajos 491, Kovács Antal 477 szavazattal; A város 4-ik negyedéből: Eisenmann János 916, Kupfer Jakab 890, Derszib Ferencz 702,-Örményi Antal 598, Ruzsin Fe rencz 563, Csernus Kálmán 550, Kempelen Béla 580, ifj. Komá- r,pmy József 534, Demetrovich Sándor 506, Hamza Mihály 494, Pajer János 457 szavazattal; A Hatvan 1-ső negyedéből: Csutorás Mátyás 788,Csank Ferencz 717, Barna István 710, Poppel Gyula 626, Kelemen Ig- nácz 600, Lajtos Autal 600, Balázs Ignácz 533, Pócs Péter 521 szavazattal; A Hatvan 2-ik negyedéből: Urbán Pál 775, Eetrovics JTerencz 555, id. Szeredy János 542, Hajnal Beinát 452 szavazattal ; A Hatvan 3-ik negyedéből: Gáhy József 784, Zombory József 739, Erdélyi József 688, Kubik Endre 654, Szuhányi János 612, Horváth József 549, Véges József 520, Szabó Balázs 443 szavazattal; A Hatvan 4-ik negyedéből: Balog Imre 703, ifj. Nagy Pál 542, Csiszár Mihály 540 szavazattal; A m a k 1 á r i 1-sö negyedből: Pallagi István 823, Stészel Ferencz 754, Szederkényi Nándor 631, Sóskúti János 622, .Petiit vich Bertalan 622, Urbán Károly 565, Jobbágy István 452 szavazattal ; A ma ki ári 2-ik negyedből: Zahorecz János 707, Szombathelyi György 618, Kövér István 614, Wolf Károly 595, Árvay Ferencz 582, id. Morvay Károly 510, Kömley Károly József 514, Nagy István 510, Bojki Tamás 504, Kovács János 450 szavazattal ; A felnémeti negyedből: Balogh János 818, Koncz János 714, F i f r a Mihály 506, Horánszky Imre 450 szavazattal; A czifra sáncz-negycdböl: Gabányirignácz 523, Bóta János 448 szavazatai. Hebron Alajos 479 szavazatot nyert; minthogy azonban városunknak nem rendes lakosa, az elnök Flilöp József indítványára tiszteletbeli képviselőnek nyilváníttatott. Schill Athanáz megválasztatása után lemondott. Mezei rendőrség. Egy jól rendezett mezei rendőrség, különösen földművelő országban, hol a gazdászati ipar csaknem egész kincse az év legnagyobb részén pusztákon, legelőkön, mezőkön, szőlők, kertek, s más,, kevésbbé oltalmazott helyeken, csupán mintegy a nép fegyelmetlen közerkölcsi érzületének oltalma alatt áll, — nemcsak nélkülözhetlenül szükséges, sőt ha létezik, egyike azon legnagyobb jótéteményeknek, melyeket a törvények nyújthatnak. Ha meggondoljuk azon számtalan károsításokat, lopásokat s visszaéléseket, melyek ennek hiányában jószágaink, vetéseink, marháink, erdeink, s egyéb javainkon minden órán elkövettethetnek — s melyek gyakran kipótolhatlanok, — legkevésbbé sem lehet azon föladat betöltésében késlekednünk, miszerint a mezei rendőrséget városi s községi határokon, a polgári s büntető-törvények által felállított jogelvek alapján, saját gondoskodásunk s közremunkálásunk által is támogassuk s megvalósítsuk. Ezen szükség érzetéből alkotá a hazai törvényhozás nálunk már 1840-ben a IX. vagyis mezőrendőrségi törvényt, mely mig egyrészről a mezőpásztor kötelességét szorosabban körülvonalazta s szabályozta, másrészről a gazdálkodás s iparnak kívül fekvő tárgyait veszélyeztető minden cselekvényt, — úgy végre: az utakon, hidakon, vasutakon, köszénbányák s temetőkön, nádiások s ültetvényekben elkövetett, szándékos vagy vigyázatlanságból eredő károsításokat szigorú fenyíték alá vette. Ezen intézkedésnek az akkori időktől egész az uj törvények életbe léptéig terjedő társasági viszonyokra, s a közrendre tett jótékony hatását, nem lehet kétségbe vonnunk. Egészben szemlélve azonban, tagadhatatlan, hogy csak a régibb társasági intézményekhez mért alakzat az, a nélkül, hogy akár a kártétel tekintetében egy, már rendszeresített törvénykönyv elveiben bírná alapját, akár a gonosz szándékból és vétkes gondolatlanságból származott cse- lekvényekre nézve, a fenyitö jog biztos mérlegét nyújtaná a bírák kezébe; — de fen nem tartható az 1840-iki rendőri törvény egész alakzatában különösen a bírósági szerkezet miatt is, minthogy ez 1849-ig a hűbéri kapcsolatokon nyugodott, s minthogy a hűbéri kapcsolatok, melyek amaz időszakig még mindig szoros viszonyban tartották a népet volt földesuraival — teljesen megszűntek, s a társadalmi létegzet más és uj szervrészeivel cseréltettek föl. Óhajtandó tehát, hogy mezei rendőri törvényünk mielőbb revide- áltassék! A mezei rendőrségnek mindazon esetei ugyanis, melylyek az 1840. IX-ik törvényczikkben előszámlálvák, legyen az előforduló eset bűnténynek, kihágás vagy vétség, vétkes gondatlanság, vagy szándékos kártételnek szüleménye : most a rendes bíróság illetősége alá tartoznak, mely előtt a személyek elitélésére s meg- fenyitésére nézve •—mint régebben a nemesek s földesurakra nézve „Az ellenség ? kiálték föl kétkedöleg. Hogyan ? Hisz az utak tökéletesen járhatlanok, a hó oly óriási nagyságú, hogy húsz hadsereg is elveszhetne benne. Egyetlen ágyú, vagy szekér sem mozdítható el helyéből, az ellenségnek csak be kell várni, mig a talaj eléggé megkeményedik.“ „Mit mondasz arra ott? —kérdi Havorth, a befagyott Ontario tavának jégfelületére mutatva, melynek kékes jégtükrében a gyönyörű kanadai éj megszámlálhatlan csillagai tündöklöttek. — Elég kemény és erős az ?“ Erre aztán közölte velem, hogy a tó déli partján egy csapatunknál sokkal erősebb amerikai ellenséges hadosztály van ösz- pontositva, mely ügyes kalauzok által a jégen keresztül vezetve, minket megtámadni szándékozik. Az indián, ki e tudósítást hozta, egy angol kém által küldetett, s csak rendkívüli fáradság s hósarukkal juthatott keresztül a befagyott tavon. Jöttében még sok veszélyes hely látszott a tavon, melynek jégfelülete még nem volt eléggé megszilárdulva, honnan következtethető, hogy csak nehány óra elmúltával fogja az ellenség a szándékolt megtámadáshoz az átjövetelt megkisérleni. „Hadd jőjenek ! — mondám, csodálkozva Havorth nyugtalanságán. Sánczunk és czölöpzetünk eléggé erős, még Quebec- kel is versenyezhetne. Mi visszaverjük őket, s aztán a hadseregnél legalább előléptetésben részesülünk.“ Havorth fejét csóválta. „Ide nem fognak jőni — válaszold, — mert tudják, hogy e hely, habár csekély, mégis meglehetős erős. S el is feledém megjegyezni, hogy megtámadóink nem is rendes csapatok, hanem mintegy ezerötszáz new-yorki önkéntes, ama hires Carter ezredes parancsnoksága alatt.“ „Carter? — tán csak nem Carter Jeremiást érted, ama l gyalázatost, ki Seenetchwanban elkövetett iszonyú embertelensé- geért majdnem rangjától fosztatott meg.?“ „Ép öt értem,— mondá Havorth. 0 leglelketlenebb s legvak- meröbb mindnyája közt, a mellett a csőcselék is nagyon ragaszkodik hozzá. Mint mondám, majdnem ezerötszáz önkéntes felett parancsnokol, nem számítva a congressus által felbérelt hatszáz mohawk-indiánt, kikkel Hamilton erőd ellen a megtámadást fogja megkisérleni.“ Most már megmagyaráztam magamnak Havorth félelmét. Hamilton erődben, a tó legkeletibb partján, tudtommal egy előtte fölöttébb kedves lény lakott, Johanna, Lee őrnagy egyetlen leánya, kivel azonnal, mihelyt az őrnagyi rangot elnyerendi, házassági frigyre lépendő vala. S e szerént nagyon természetes volt nyugtalansága az erőd miatt, annál inkább, mert az csak nagyon gyengén volt megerősítve, s igen csekély őrizettel volt ellátva. „Nézd, mondá Havorth, a tábornok tudósítások által megcsalatott, és minden nélkülözhető csapatot a tartomány alsó részén pontosított össze. Mióta a 60-ik ezred Kingstonba rendeltetett, Leenek alig van elegendő embere a szükséges űrállomások fedezésére. Az amerikaiak hihetőleg jól tudják, hogy az erődben mily prédára tehetnek szert, mert ott van összehalmozva a nemsokára Torontóba szállítandó pénz-, puskapor-, ágyú- és más egyéb készlet. Igaz, az öreg őrnagy oroszlánbátorságu, de ellent- állása csak vérfürdőt idézne elő, Carternek pedig sem akaratja, sem hatalma nem leend, hogy vad segéd-csapatait fékezze, kiket az úgynevezett „vad-macska,“ a mohawk-indiánok legkegyetlenebb főnöke vezérel. Mit tegyek ? ha állomásomat elhagyom is, lehetetlenHamiltonha jutnom, s migitt tétlenül ülök, azalatt azok elveszhetnek.“ (Folyt, követk.)
