Eger - hetilap, 1867
1867-05-23 / 21. szám
168 Turcsányi Sándor és Grónay Sándor , kik közöl, szavazás utján Dusárdy József, 391 szavazattal megválasztatott. A második aljegyzői állomásra Turcsányi Sándor és Grónay Sándor jelöltetvén ki, fölkiáltás utján Grónay Sándor választatott meg. Már délutáni 5 óra felé járván az idő, a kifárasztott elnök a gyűlést feloszlatta, és folytatását először május 22-ikére tűzte ki, de meghallgatván és méltányolván a földművelő-osztályból számos választók által előadott azon k érelmet, miszerint ők gaz- dászati és kenyérkereseti tekintetben érezhető veszteséget szenvednének, ha két hétköznapon egymás után a városházán megjelenni kényszerülnének, alkotmányos joguktóli megfosztatásuk pedig igen zokon esnék, a választó gyűlés folytatásátjövő vasárnapra, vagyis f. hó 26 i k á r a reggeli 9 órára tűzte ki, midőn a megválasztott tisztviselők is a hitet leteendik. Egyszersmind figyelmeztetjük Eger városának t. választóit, miszerint a május 9-ki közgyűlés határozatánál fogva, a képviselők választására folyó május hó 25.26. és 27-dik napjai akként tűzettek ki, hogy ezen napokon reggel és délután minden választó a választóknak nyomatott névjegyzékét, a városház nagy teremében, a választókat összeíró küldöttségektől átvévén, azt ugyanazon három nap alatt visszavinni s az ott elhelyezendő zárt ládába bevetni szíveskedjék. — A képviselők választása az 1848-ki törvények értelmében a város összes lakosai közöl szabadon történhetvén, minden választó, ha azoknak nevei, kiket választani óhajtana, a választók névsorában elő nem fordúlnak, azokat a névjegyzékben a végre üresen hagyott helyre legyen szives beírni, a többit pedig név- aláhuzással megjegyezni, úgy azonban, hogy az aláhúzottak és beirottak összes száma a 102-t túl ne haladja, minthogy különben a szavazási ivek összeszedésénél számításba vehető nem volna. _________ a-\-b. O rszággyűlési tudósítás. Pest, május 21. A képviselőház husvét utáni eddigi üléseiben jobbára belügyi apróbb kérdések voltak napirenden, u. m. a beérkezett kérvények előterjesztése, az uj választások bejelentése és néhány választás igazolása. Folyó hó 16-án gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ő exja helyett első alelnöknek Somssich Pál, Zeyk Károly belügyminiszteri államtitkár helyett másodalelnöknek Dózsa Elek (erdélyi) és Tóth Vilmos belügyminiszteri tanácsos helyett jegyzővé Horváth Lajos, Miskolcz város képviselője választatott meg. Ugyanezen ülésben Sztratimirovics György interpellálta a belügyminiszter urat egy rendelete miatt, melyet f. hó 2-ról Zom- bor városa képviselő-testületéhez küldött, s melyben a rá ez nyelven szerkesztett jegyzőkönyvet visszaküldi, és azt magyar nyelven is fölterjeszt etni kívánja. Az interpellate egyik része arácz kifejezésre vonatkozott; Sztratimirovics ezt sértésnek vette. A miniszter ur erre kijelenté, hogy a kifejezés épen nem lehet sértés, annál kevésbbé gúnynév, s mint ilyet használni soha sem lehetett szándokában. A rá ez név és kifejezés törvényeinkben használt, mondhatni eddig törvényes kifejezés. E néven kapták és bírják kiváltságaikat azon honpolgártársaink, kik ma inkább óhajtják a szerb kifejezést. A miniszter ur tehát minden gyanúsítást visszautasít, egyúttal azonban kijelenti, hogy oda fog hatni, miszerint hivatalos irományokban a rá ez név helyett ezentúl a jobban óhajtott szerb kifejezés használtassék. Az interpellate másik részét illetőleg a miniszter ur oda nyilatkozott, hogy ragaszkodik kívánságához, miszerint a jegyzőkönyvek magyar nyelven is fölterjesztessenek ; mert nem is említve az e részben fennálló törvényt, maga az ügykezelés, melyért a miniszter felelős, kívánja, hogy e részben óhajtása szerint a jegyzőkönyvek magyar nyelven is fölterjesztessenek, különben egész fordító osztályokra lenne szükség. A kormány ezen felvilágosítása átalános helyesléssel fogadtatott. A 17-én tartott ülésben miniszterelnök ö nagyméltósága több rendbeli törvényjavaslatot terjesztett elő, és tett le a ház asztalára. E törvényjavaslatok, melyek között van a közös ügyek iránt hozott határozat törvénybe iktatása, a nemzetőrségről szóló törvény felfüggesztése, a minisztérium alakítására vonatkozó ilynemű módosítás: „A miniszterelnök előterjesztésére annak minisztertársait Ö Felsége nevezi ki“ — továbbá: az 1847/g III. t. cz.-nek a nádor, mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó módosítása, stb. előbb az osztályülésekben fognak tárgyaltatni, és csak aztán tűzetnek ki napirendre. Remélik, hogy e törvényjavaslatok tárgyalása minél rövidebb idő alatt bevégeztetik, e részről tehát a koronázás nem fog hátráltatni. Igen valószínű, hogy a nemzetiségek megnyugtatása végett, még a nemzetiségi kérdésben is fog a kormány koronázás előtt törvényjavaslatot előterjeszteni. Végpillantás a luxemburgi ügyre. A luxemburgi kérdés be van fejezve. Háború félelmei között várta a világ ez ügy megoldását, de a londoni conferentia elhárította a veszélyt. Mi kezdettől óta nem hittünk a háborúban ez időszerint. Egyik fél sem kívánta a háborút, érdekeik egyenlően a béke fentartását tanácsolták. A porosz múlt évi győzedelmei után, oly területi nagyobbodást nyert, melyet rendezni, biztosítani, és népességét megnyugtatni kellett, mi miatt nagy szüksége van a béke áldásaira. Hozzájárul, hogy a porosz ügyes fogásaival a csendes hódítás korszakába is lépett, a dél-németeket hatalma alá terelni kezdvén; eme czéljában igen könnyen föl lett volna tartóztatva, egy nagy háborúnak bizonytalan esélyei által. A dél-német részek csendes meghódítása — vér- és pénzáldozatok nélkül, az állandóság erkölcsi alapjaival: a poroszra nézve sokkal becsesebb nyereség a kis Luxemburg megtartásánál. És azért okosan nem lehetett neki bizonytalan koczkára tenni eddigi vívmányait. De Napoleon sem akarta a háborút; ő a luxemburgi kérdést nem Luxemburgért állította fel; ez csak ürügy volt a maga titkos czéljára. A szerencse, a dicsőség forgandó, a hanyatlás gyakran nyomban kiséri, és gyakran ez nagyobb ja megelőzött dicsőségnél. Napóleont is e végzet fenyegeti. — Bizonyos idő óta politikai tervei sehogysem akarnak sikerülni, és bölcseségé- nek fényköre foszladozik. Már Thiers, a nagy parlamenti szónok megmondá : hogy Napóleonnak több hibát nem szabad elkövetnie, még egy elkövetendő hiba, nagy romlást és szerencsétlenséget hozhatna a franczia népre. Azon hibák, melyeket Napoleon elkövetett, a franczia kamara vezér szónokai szerint, ezek lennének: a krími orosz-török háború, melynek, szemben a temérdek vér- és pénzáldozatokkal, oly csekély eredménye volt Francziaország javára; a római kérdés felállítása; Olaszország egységesítése a franczia határok szélein; a mexikói szerencsétlen vállalat; a népszabadságérzetének teljes elhanyagolása: és az ígért alkotmány úgy nevezett betetőzésének késedelmeskedése; és végre mindezek koronája, az osztrák-porosz háború, a königrätzi csaták roppant politikai következményeivel, a melyek Francziaországot az európai peDtarchia első polczáról letolták, még pedig franczia tanácsok segélyével, a mennyiben az olasz-porosz szövetség franczia eredetű mű. Most kivált ez utolsó hibát helyre kellene hozni. De miként tegye ezt készületlenül ? és miként készülhetett volna fel a béke templomával, a világtárlattal szemben? Ha Napoleon minden plausibilis ok nélkül fegyverkezik: elmaradnak a világtárlat kiállítói, látogatói, elmarad az anyagi haszon; elmaradnak az európai fejedelmek, és ezekkel elmarad a dicsőség, mely az uj, az 1815. congressus által proscribált napóleoni dynastiát kör- nyezendi. Egy ürügyet kellett tehát felvetni, hogy mig az ide-oda hurczoltatik a tárgyalások hosszadalmassága alatt, azalatt fölfegyverkezési terveit hirtelen, ezen ürügy palástja alatt kivigye, és czélt érvén, azt desavouálja, és hogy aztán igy a jövő tekintetében biztosítva lévén, a hirtelen elfogadott, és megbontani nem is fi
