Eger - hetilap, 1867
1867-04-11 / 15. szám
120 gélypénzt kiosztja; a feldolgozandó anyagokat átveszi, azokat felinunkálás végett kiosztja; a munkára feltigyel, s a készített munkákat számba veszi. Erre nézve két jegyzőkönyvet vezet: egyikbe bejegyzi, bogy mennyi s minő anyag vétetett? ebből hetenkint hány szegénynek mennyi adatott ki? abból felmunká- lás után mi s mennyi lett ? s ezen kész munkák kinek s mennyiért adattak el? — A másik jegyzőkönyvbe naponkint beírja, hogy a városbeliek mennyi s rninémü anyagot adtak be ? felmun- kálás végett kinek s mennyi adatott ki? mi és mennyi lett belőle? mikor adatott ki? mikor adatott vissza a munkáltatónak? munkabérbe mennyi fizettetett? Ugyanezen jegyzőkönyvbe jegyzené fel, hogy a városiak kérésére, melyik szegény, mikor, hová s hány napra küldetett ki? s mennyi napibér fizettetett az intézetnek ? A gondviselő ezen jegyzőkönyvből bavon- kint kivonatot készítene, s azt az igazgatónak, a begyülendö pénzt pedig a pénztárnoknak beadná ; felvigyáz arra, hogy a dolgozó szegények a kitűzött időben jelennek-e meg a munka- házban? dolgoznak-e jól és szorgalommal ? a roszat, erkölcstelent s engedetlent az igazgatónak feljelentené. 4) A felügyelők, az önkéntes ajánlatokat beszednék, s hetenkint a pénztárba beadnák, akkor midőn a szegények között a segélypénz kiosztatik, ellenőrködés tekintetéből egymást felváltva jelenlennének, kiki a maga utczájában lakó szegényekre fölügyel, hogy nem élnek-e vissza az intézet jótékonyságával ? nem járnak-e bázankint koldulni ? A városi poroszlók által fölvigyáztatnak arra, hogy a városban sem helybeli, sem vidéki koldusok meg ne jelenjenek. Arra nézve, hogy az intézetnek miként állása, jótékony hatása s munkálkodása eredményei nyilvánosságra jussanak; az igazgató minden negyedév végével közgyűlést tartana, mely állommal az intézet naplói s számadásai vizsgálat alá vétetnének. A tartási költségek fedeztetnének az intézet alaptőkéjének kamataiból, a lakosok által évenkint önkéntesen aláírandó ajánlatokból, a munkákért begyülendö összegekből; nem különben azon segédforrásokból is keletkezhetnének, melyeket emberbaráti társulatok időnkint nemes buzgalmuk által ösztönöztetve fölkeresnek. Mennyiben pedig e jövedelmi források a tartási költséget, főleg a segélyezés kezdetével, átalában nem fedezhetnék, a hiány házi adózás utján szedetnék be. Falukon s kevésbbé népes mezővárosokban a szegény- s munkaházak elkerülhetők, mert az ilyen községek csekély számú nyomorék szegényei hasonlókép egy a község tagjaiból választott bizottság, vagy legalább egy, szegények atyja nevével megtisztelt egyén igazgatása alatt, minden koldulás nélkül is köny- nyen eltarihatók: ha tudniillik bizonyos kerületekre felosztva, naponkint más háznál testvéri, vagy legalább vendégi szeretettel elfogadtatnának, mely szívességért azon háznál reggeltől estig fonni, tollat fosztani, vagy más tőlük kitelhető munkát végezni köteleztessenek. Vannak helységek, hol a plébános urak tanácsa s közbenjárása által ezen dicséretes szokás már is gyakorol- tatik ; igy például Eger-Szalókon a szegények segélyezésére már jelentékeny töke fekszik, melynek kamatai évenkint rendesen segélyzésre fordittatnak. A nép erkölcsiségét előmozdítani az egyház hivatása, de az erkölcstelenség minden utait s forrásait elzárni, a világi hatalom legszebb kötelessége. Óhajtjuk tehát, hogy a nyilvános koldulás törvény által nemcsak megyénkben, hanem egész hazánkban végkép szüntettessék meg! Lawenchik János. Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete igazg. vál. által Gyöngyösön 1867. april hó 1-én tartott rendes havi ülés jegyzőkönyve. Jelenvoltak: Berecz Fereucz mint elnök, A1berthy Ferencz, Béla József, Csaba Sándor, Dessewffy Jób, Főkövy Antal, F r e,y b u r g Lajos, Gosztonyi Béla, Glyörffy Ignácz, Jeszenszky Sándor, Riirthy János, Móczár János, Szapáry Imre gr., Szávoszt Frigyes, Pap p János, Veze- kényi István és több tag. 16. Elnök az egybegyiilt tagokat üdvözölvén, a múlt havi ülés jegyzőkönyve felolvastaiott. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Alberthy Ferencz és Főkövy Antal urak kérettek föl. 17. Elnök a felolvasott jegyzőkönyv nyomán fölemlíti, miként az érintett jegyzőkönyv 8 ik. pontját illetőleg két rendbeli megjegyzése van, első: hogy a jászságiak részéről a már eddig bejegyzett tagok névsora mindez ideig be nem küldetvén, —■ a rájok nézve elrendelt sorshúzás ez alkalommal sem eszközöltethetik; második: hoirv az egyleti tagokuak a folyó évre nyereményül adandó gyümölcsfacsemeték kisorsolásánál egy kis tévedés történvén: miután e kedvezésben csak minden tizedik tag részesittetett, holott a múlt évi közgyűlés határozata folytán minden ötödik tag lett volna részesítendő ; ennélfogva kéri az igazg. választmányt, ezen hiánynak a jelen ülés alkalmával pótlólagos sorshúzás általi helyreigazítására. — Még nem tudom, mikor kell meghalnia, eddig még nem egyeztünk meg. De megyek, s leküldöm a kapitányt — veté utána Ambroz. Pár pillanat múlva egy másik férfi állott előtte. Ez egy nagy, erős testalkatú, középkorú egyéniség volt. Ruházata közönséges tengerészöltöny, csakhogy valamivel finomabb anyagból készült volt. Övébe pár pisztoly és egy nehéz kurta kés vala szúrva. — Ön Burton Alva — mondá közelebb lépve. — Teljes, mély szavából azonnal észrevette Alva, hogy oly emberrel van dolga, ki parancsolni szokott. — Igen — feleié Alva. — Hogy a sorsáróli homályt elhárítsam, ön Paul Fülöppel, e hajó kapitányával beszél. Mindenekelőtt tudni akarom: szabadon lehet-e önt bocsátani? Tehát hallja: Ambroz és társai pár nap előtt kerültek hozzám, s elbeszélték a new-yorki hajóni kalandjukat, s hogy mily szerepet játszott ön ott. Tegnapeste azt mondá nekem Ambroz, hogy reménye van, önt hatalmába keríthetni, s kérdezte, szabadna-e önt, hajómra hoznia, hogy árulásáért itt elvegye az érdemlett büntetést. Én azonnal beleegyeztem, mert szeretem, ha embereim megrettentésére példát mutathatok. Ön megfogatván, ide hozatott, s itt halálra ítéltetett, s ezen nem csodálkozhatik. — Épen nem uram — válaszolá Alva — a mint megtudtam, kinek vagyok foglya, sorsom előre láttam. — S ön nem retten vissza árulása következményeitől? — Nem; én tudtam, mit cselekedtem, s igy a veszélyektől sem ijedtem meg. — Őszinte akarok lenni ön irányában — mondá a kapitány — midőn hallám, mily vitézül viselte magát, gondoltam, több szolgálatot tehet élve, mint halva, s Ambroznak azt az ajánlatot tettem, hagyná rám az ön ügyét. Ha ön az enyéim közé akar tartozni, mentve van. Mit mond hozzá? I — Nem tudom, mit szóljak ; csak azután válaszolhatok, ha megmondja ön, kikhez kell csatlakoznom, s miféle zászlója van e hajónak ? — Igaza vau — mond a kapitány — tehát jól jegyezze meg: ha nem akar közénk lépni, e titkot mellébe fojtom. E hajónak nincs zászlója, ez kalózhajó. Most mindent tud. Egy kalanj dós utón vagyunk emberre van szükségünk. Ha hozzánk szegő- j dik, akkor élve marad, s osztozni fog velünk, ha pedig nem, úgy I átadom önt embereinek. Semmi erőszak. Cselekedjek akarata i szerint. Alva nem sokáig gondolkozott, mert mig a kalózzal beszélt, I határozott. Neki élni kellett Aliéért és becsületéért. Ily gazokat j ily körülmények közt megcsalni, uem tartá bűnnek. — Paul kapitány ! — mondá — nincs kedvem se meghalni, se az ön által ajánlott életmódot elvállalni; de ha választanom kell. ez utóbbit választom. — Hozzánk szegődik hát? s érdekünket védendi? — Nyíltan kimondom: saját érdekemet, — mert az önök érdeke most az enyém is lett. Egy csoport ember ellenében magam vagyok, s hiszem, hogy a kapitány eléggé őriztethet. — Jól van, — mondá a kalóz — én becsületes ifjúnak tartom önt; most megmentem kötelékeitől, s kísérletet teszek önnel. Ezzel megoldá lábait és kezeit, s fölállni segité. Egy ideig oly meredtek valanak tagjai, hogy alig állhatott. — Mielőtt a föd' izeire vinném önt, figyelmeztetem, hogy a legszigorúbb felügyelet alatt lesz, egy ballépés halált hoz önre. Alva fejével intett, s a lépcsőkön fölfelé követte a kalózt. A födélzeten minden úgy volt, mint gondolta. Egy kalózhajó valódi képe, megrakva minden nemzet gonosztevőivel. Ö maga is kalóz lett. (Folyt, köv.)
