Eger - hetilap, 1867

1867-01-10 / 2. szám

13

Törökország. A candiai fölkelés folyvást növekedőben van. Koroneos a keleti tartományokban fegyveres csapatokat szervez. Epirus és Thessalia hirszerint szintén lázadásban vannak. Candiából állítólag már mintegy 10,000, a fölkelésben részt nem vett agg férfi, nő és gyermek, kiknek lakásaik nagyrészt tűz által pusztittattak el, menekült Görögországba s a közel szigetekre.

Bécsböl írják január 3-ról: Hallomás szerint a franczia követ utasittatott, hogy Ausztria közbenjárásának biztosítására, egy Angol és Francziaország közt lényeges pontjaira nézve már megállapított combinált cselekmény alapvonalait terjeszsze az osztrák cabinet elé, mely oda czéloz, hogy bizonyos föltevések alatt, melyek a Porta keresztéuy alattvalói érdekeinek kielégítésére vonatkoznak, Törökország területi épsége az összes nagyhatalmasságok által forma szerint garantiroztatnék, és e nagyhatalmasságok egyszersmind, névszerint Athénben, egész befolyásukat érvényesítenék, bogy a nemzeti czélok ürügye alatt megkezdetett anyagi és erkölcsi izgatás Törökországban megszűnjék.

Amerika. Miksa császárról azon biztos hir érkezett Európába, hogy birodalma fővárosába visszatért. Ezt a „Moniteur“ is megerősíti. A császártól decz. 5-én egy kiáltvány jelent meg, melyben kijelenti, hogy tovább is birodalma ügyei élén marad, s hogy egy legszélesb alapon nyugvó nemzeti congressust fog egybehivni, melyben minden politikai párt részt vehet. E con- gressus a császárság fenmaradása felett fog határozni, s azon esetre, ha a császárság mellett nyilatkoznék, uj alaptörvény megállapításában müködendik össze.

Mexicoból megerősítik azon new-yorki hirt, hogy ott Juarezt és Észak-Amerika beavatkozását nem nagyon pártolják; ellenben Miksa császárhoz napról napra jobban ragaszkodnak.

Kacsaközi a színházban.

Eger, jan. 9.

T. szerkesztő ur! Csak még ezen levelemet közölje, kérem szeretettel, azután önnek engedem át a szót, (miután színészeink holnap Gyöngyösre mennek.)

Január 3. „Gyermektelen ház,“ franczia vigjáték 3 felv. A 3-ik felvonás vége felé kértem szomszédomat, hogy mondaná meg, hol kell nevetni, mert miután az előadott darab a szinlap szerint vigjáték, illőnek tartottam, legalább egyet nevetni, mielőtt haza mennénk. Szomszédom töredelmesen bevallotta, hogy bizony nem szolgálhat vele, de úgy véli, hogy a mti szerzője nem akarta praeoccupálni a közönséget, s egészen bölcs belátására bízta, nevetni vagy nem nevetni tetszése szerint. Én tehát élve a szerző által nyújtott ezen kedvezménynyel, egyszer sem nevettem, mert a comicumot a darabban talán még azon pápaszemmel sem tudtam volna fölfedezni, mely egyik szereplőnek a ruhájára volt varrva, hogy egy pár szégyenlős lyukat eltakarjon. De azt hiszem, maga a szerző sem tartotta müvét vígjátéknak, hanem csupán a fordító nevezte el igy hibásan; t. i. a comé- die a francziában nemcsak vígjátékot, hanem átalában színmüvet is jelent. Jobb volna tehát magyarul színműnek nevezni, igy nem vártam volna tőle azt, a mi nincs benne, s ennek következtében jobban megelégedtem volna vele. — A szereplők közt első helyen említettem meg Kőmivesnét (Clemence), és Kézsmárki Marit (Aline), azután Tart (De Rives) és Aradit (Champrossay).

Január 5. „Sze n t-i ván- éj i álom,“ tüneményes vig tündérrege 5 felvonásban, irta Shakespeare, fordította Arany János. — E darabot, melytől csak összevágó, szabatos előadás és nagyszerű, fényes kiállítás mellett várhatni hatást, vidéki színpadon előadni, kissé merész gondolat volt; ezt az eredmény igazolta is, habár színészeinktől az igyekezetei úgy az előadás, mint a kiállítás tekintetében megtagadni nem lehet. A mi az egyes szereplőket illeti: Kőmivesröl, kit annyiszor és pedig méltán kiemeltem, nem habozok kijelenteni, hogy ő bizony most az egyszer szamár volt, (már t. i. midőn Puck tündér által e valóban díszes rangra emeltetett), és e szerepében többször megnevettette a szépszámú közönséget. Teljes elismeréssel kell még róla megemlítenem, hogy saját szamárfejét maga csinálta, hány szamár mondhatná el ezt magáról?! A tündérkirálynö átlátszó tüllruhája j alatt, kissé furcsán nézett ki. A tündérkirály fakószinü tunikája arról j győzött meg, hogy a tündérek sem járnak mindig szivárványból j készített ruhában. A súgó az 5-ik felvonásban nagyot talált fordítani, s több lapra terjedő rész a sugólyukban maradt. Egyéb- 1 iránt a szereplők szerepeiket átalában jól betanulták, sőt egy némelyikök (pl. Kőmivesné) igen jól tudta. A tündérek menny- 1 bemenetele majd olyanforma volt, mint midőn épitkezésnél téglát I csigáznak fel a magasba. De e jelenet sem veszett el hiában,

Ezen örült babona egyrészt azért is lön oly általános, s j azért vert oly mély gyökeret, mert még a szentirási helyek félre- í magyarázásával is támogattatott. Ily szentirási hely volt Jézusnak az ördögtöli kisértése (Máté 4,1—10.) „Mindezt neked adom, ha leborulva imádandasz engem“ stb. — és Jes. 28, 15. „Mi a halállal szövetséget kötöttünk, s a pokollal egyeségre léptünk.

Az ördög-szövetség felöli képzelet, összekeverve az ó-kor müveit pogány népeinek babonájával, s megbövitve egész zagy- valékával a kalandos történeteknek, megtermetté idővel a bo- szorkányokróli hitetIJobbára nők gyanusittattak boszorkányságról, mert mint a gyengébb nemhez tartozók, Évához hasonlóan — az ördög kisértései és csábitásainak könnyebben engednek, s e szerint az ördög leginkább hozzájok fordul; de már a legrégibb kortól fogva is, a nők sokkal hajlandóbbaknak tartattak holmi bűvészet és varázslásra, mert abban bizonyos alattomosság, csend s elvonultság vétetik igénybe, mi a férfi-jellemmel nem annyira összhangzó. Innen magyarázható meg egyszersmind az is, miért bíbelődtek sokkal többet boszorkányokkal, mint az úgynevezett bft-mesterekkel. Az akkori hit szerint ünnepek alkalmával rendesen magas hegyeken szoktak volt gyülekezni, minden országban más-más hegyeken (hazánkban a Gellérthegyen) s akkor aztán boszorkány-ünnepet ülnek, melyben az ördög személyesen szintén részt vesz. Az oda való gyülekezés levegőn keresztül, kecskén, seprőn, rokkán, szalmacsutakon s több efféléken történik. Az ördög utasítása szerént csecsemők tagjaiból s különféle gyökerekből készítik az úgynevezett boszorkány-kenőcsöt, melylyel a mint megkenik magukat, azonnal a levegőbe emelkednek és eltűnnek. A boszorkányünnepély az ördög vasárnapjának tartatott, a midőn az ördög misét mondott, melynek végeztével szétosztván az úrvacsorát, elkezdődött a táncz s az éjjeli lakmározás.

Alig hihető, hogy ily esztelen s valóban lealázó balhiedelem az emberek közt valaha létezhetett. De híjába! zavart fejüek által létesittetett, s a könnyenhivő nép képzelmében folyton ápoltatott és fokoztatott. Alkalmat adtak erre ama titkos s némi ünnepélyességgel tartani szokott összejövetelei egy némely val- lás-felekezeteknek a 11-ik és 12-ik században, melyek amaz időben az ördög hódolatául nyilváníttattak ; s lehet, hogy maradványai valának a pogány-korban tartatni szokott azon éjjeli istenitiszteletnek, mely rendesen magas hegyen ünnepeltetett, s a keresztényektől ördög müve gyanánt hireszteltetett.

Továbbá, a boszorkányoknak különféléket tulajdonítottak. Ők farkas-ganaj, bagoly-sziv, denevér-vér s más egyéb sajátos tárgyakból, s különféle gyökerekből boszorkány-katlanjokban ártalmas szereket főztek, melyekkel aztán embert és állatot meg- igéztek s megöltek; különféle csodálatos szertartásokkal jégesőt, felhőszakadást, féregcsapást idéztek elő, elronták a föld termését, s több effélét. Ha valahol ragályos betegség ütött ki, ha marhavész uralkodott, ha szűk termés volt, ha tiiz vagy vizáradás kárt tett, ha a tehén rósz tejet adott, vagy ha sertés döglött, mindez boszorkány müve volt. Sőt a boszorkánynak csak kívánsága vagy átka is nagyon hatásosnak s fölötte ártalmas következményűnek tartatott. (Végeköv.)