Eger - hetilap, 1866
1866-03-15 / 11. szám
95 ségvetés és a hadsereg létszámának újabb leszállítása felett. Olaszországban most 204,884 ember áll tettleg fegyver alatt; a tökéletesen kiképzett szabadságos katonák száma 128,287, kik minden pillanatban ismét behivathatnak. Ehhez még 107,612 főnyi tartalék sereg és 41,000 ember az 1845 diki korosztályból számítandó, kik múlt évben nem hivattak be, de külön táborokban katonai kiképzést nyertek. A hadiköltségvetésben 30 millió taka- rlttatott meg, úgy hogy a hadi és tengerészeti budget jövő évben együttvéve nem fogja a 200 milliót túlhaladni. Rómából april hó folytán két fanczia ezred kivonul, s ezek visszatérnek Francziaországba. Spanyolország. A madridi haditörvényszék kimondotta Ítéletét az utolsó katonai forradalomban ré3ztvettek fölött. Prim tábornok s valamennyi tiszt és altiszt, kik hozzá csatlakoztak, golyó általi halálra ítéltettek. Prim Portugalliából kiutasittat- ván, Francziaország Tours nevű városában fog megvonulni. O’Donnel miniszterelnök kijelentette, hogy az ostromállapot mindaddig fenn fog tartatni, mig a progressista párt conspirálni meg nem szűnik. Az „Avenir national“ Spanyolországból következő meglepő tudósításokat hoz: A helyzet folyvást ugyanaz. Újabb katonai összeesküvések ütöttek ki. Az iudad-rodrigói helyőrség | föllázadt, s Portugálba menekült át. A le a láb an szintén újabb ! fölkelési kísérletek történtek. Bizonyos számú altisztek befogattak. A spanyol katona, kinek zsoldja már 3 hónap óta nem fizettetett ki, ezenkívül ama különböző fokozatú roppant számú tisztek által is ingereltetik, kik neki parancsolnak, s kik még néhány év előtt öt botütésekre is büntetheték. Azon agyonlövések következtében, miket a mows de escuadra Barcelonában eszközölnek, az ottani lakosság folyvást igen ingerült állapotban van, s a község-tanács a város budgetéből kitörlé ama zsoldot, mit ezen csapat eddig tőle húzott. Magában a cortesgyülésben a reactionarius párt D’D o n n e 1 terveit, mint szerfölött reactiona- rius szellemüeket, visszautasítja. E szerint ez utóbbi, csendőreivel egyedül áll a trón védelmére. Dunafejedeleiuscgek. A megbukott kormány visszaélései tömegesen kerülnek napvilágra. A „N. Fr. Pressernek jelentik, hogy M argil oman volt rendőrfőnöknél elfogatása után roppant mennyiségű ktilönbféle holmi találtatott, mely az utóbbi évek alatt a fővárosban ellopatott. Lieb recht ésKuza barátnéja úgy látszik, be volt avatva a dologba. 0 ... asszonyságnak L i e b- r e c h t-nél talált irományai közt következő tartalmú levélre akadtak: „Les diaments sont chez moi, mais prenez sóin que la police ne cherche pás trop.“ (A gyémántok nálam vannak, de legyen gondja reá, hogy a rendőrség kelleténél szigorúbb kutatásokat j ne tegyen.) Körülbelül egy év előtt Drogavasca asszonytól ! tetemes öszszeg pénz s egy gyémántékszer oroztatott el, melyet | most Margiloman volt rendőrfőnöknél találtak. magyar nemzet műveltségi és technikai kifejlése tárgyában“ czi- mü müvével, melyben már akkor mellesleg s tüzetesen is szólt egy felállítandó országos Athenasum, tudományos egyesület s a Magyar Tudós Társaságnak palotájáról, melyet részletekig tervezve alap- és felrajzokban több táblán előállított; s e tervezet, akár az eszme, akár a kivitel nagyszerűségére nézve, alig enged a leghiresebb külföldi építészek egyike által tervezett mai akadémiai palotaépületnek; melyről nem roszul élczelt csak minap egy külföldi mütekintély, azt állítva, hogy olyan, mint a pinguin madár, melyet apró, elnyomorodott szárnyai mellett, otromba nagy középteste egészen aránytalanná tesz. Pedig ezen gúny még a legszelídebb volt a közt, ami roszat s fájdalom, igazat mondott s mondhatott. — Egyébiránt is ismeretes, hogy a szerző Joónak, városunk közműveltsége iránt sok érdemii s köztiszteletben álló nemesjellemü polgártársunknak ezen müve akkorában országos sensatiót gerjesztett volt. Az 1840-diki országgyűlés rendei tömegesen előfizettek rá. Az Akadémia elnökei gr. Teleky József és Széchenyi István külön leveleikkel üdvözölték s tisztelték meg a szerzőt; kétségtelenül a legnagyobb kitüntetés, melyben akkor magyar iró részesülhetett. — Ebből mérhetjük egyszersmind, hogy a városunkban kelt dús eszméjü, s tervezeteiben máig is utol nem ért munkának nem csekély hatása volt. És ha Révait, mint a magyar Akadémia első indítványozóját méltán megilleti azon szobor, mely a hosszú papi ruhában és magyar mentében oly méltóságosan állítja elő jelenleg, amint a magyar Akadémia palotáján mint Atlasialak alkalmazva van; úgy megilleti szerény szerzőnket is, ki első tervezett a magyar akadémiának házat, hogy legalább mi polgártársai megemlegessük városunknak dicsőségére váló érdemét. —■ Úgyis, mint már előbb megjegyeztük, ránk néz a gond, hogy városunk, környékünk, megyénk irodalomtörténetét részleteiben összeállítsuk, s azzal pótoljuk az általánost ott, hol a mienket fölszedni elfeledte. Országunk több megyéje, nevezetesen Nyitra, Szepes sat. már is régóta dicsekszenek ily érdekes irodalomtörténeti és bibliograpkiai monographiákkal. -r- És részünkről is megtörtént már az első lépés, midőn tavaly kegyelmes Érsekünk aranymiséje ünnepére kiadott Emlékkönyvben ,,az egri megyei papság irodalmi munkálkodása“ egy bibliographiai, lehetőleg kimerítő összeállításban megjelent; mely mti vidékünk egy ily jelzett irodalomtörténeti monographiájának méltó alapját képezheti immár. Kétségtelen bár, hogy ebben már is Eger s a megye irodalmi termékeinek legnagyobb része benfoglaltatik, mind a mellett az elmaradott és szükebb körén kivül (miután csak az egyháziak irodalmi müvei összeállítása volt feladata) eső müvek felszedésével érdekesen pótolható és kiegészíthető lesz. Mértis ezen lapok szerkesztősége, nem kételkedünk, szívesen ajánlkozik mindazon adatok elfogadására, melyek akár a fennérintett sorozat pótlására, akár városunk és kettős megyénk irodalmi történetére vonatkoznak.*) Mire olvasóink ezennel a közreműködésre tisztelettel felszólitva legyenek. Ennyit mellékesen, amennyire Toldy munkája helybeli irodalomtörténeti mozzanatainknak is bővebb megfigyelésére mintegy önként felhív. — Végül azonban nem szabad még elhallgatnunk azt sem, mily kedves és kegyeletes viszonyban áll Egerhez Toldy műve azáltal is, hogy mindjárt első lapján egyházunk és megyénk Főpászto- rának nagy neve áll, kinek e könyv ajánlva és szentelve van a kegyelet ezen megható szavaival: Nagyméltóságu Kisapponyi Barta k ovics Adalbert egri Érsek úrnak sat. Ki a nemzeti miveltség és irodalomnak a gyász napjaiban is hü, bátor ésáldozatos oltalma z ó j a volt, Áldorsága félszázados ünnepe emlékére. Toldy nem hálálhatta meg méltóbban nagylelkű moecenása kegyét, mint hogy irodalmi érdemdús pályája korszakot alkotó müvét Neki szentelte. S viszont Érsekünk magyar irodalom iránti érdemeinek semmi sem felelhet meg méltóbban, mint hogy az első magyar irodalomtörténet az 0 nagy nevét viseli homlokán.— Kívánjuk még a szerzőnek, hogy irodalomtörténetünk ezen kézikönyvének bevégzése után, irodalomtörtén éti nagy kútfői müvét is elkészítse, s mind a kettőt 1848-on túl napjainkig kiegészítse. Korunk irodalomtörténetének s ezzel magunknak is nálánál méltóbb Tacitust nem óhajthatunk. >—i *] A legszívesebben. Szerk.
