Eger - hetilap, 1866
1866-03-08 / 10. szám
87 t;itó öntudattal mondhatjuk: miképen ezek szentesítésével kedvelt Magyarországunk és népeink összegének valódi javát mozdítottuk elő, és talpkövét raktuk le birodalmunk ereje emelkedésének, jóléte gyarapodásának, és biztonsága öregbedésének. Buda márczius 3. 1866. Ferenc* József s. k. Majl át h György s. k. Barthos János s. k. Fővárosi tudósítás. Pest, márcz. 5-én. 0 Felségeik a robogó vonattal épen most sietnek a magyar fővárosbani hosszasb tartózkodásuk után Bécs felé, hova, hir szerint, sürgős birodalmi ügyek hívták volna visz- sza a fejedelmet. A búcsú, habár minden ünnepélyesség meg volt tiltva legfelsőbb helyről, nem ment minden pompa nélkül végbe, már reggeli 10 órakor a tanuló-ifjuság és ezernyi bámuló tömeg állta végig azon utczákat, melyeken 0 Fölségeik az indóházhoz haladtak, hogy elmondják a távozó legmagasb vendégeknek a búcsú Istenhozzádot. És most Pest megint üres, a körülmények letépték homlokáról azon koronát, melyet két hónapig, a Fölségek itt tartózkodása alatt oly büszkén viselt homlokán. Viszhangozzunk még nehány eseményt e derült napokból. Február 22-ikén délelőtti 11 órakor tette le fölséges királynénk az Elisabethinum alapkövét. Az átalános lelkesedést, mely 0 Fölségeik megjelenésekor a résztvevő tömeg részéről harsogó éljenekben tört ki, az intézet igazgatója Feszt Ágost tolmácsolta O Fölségeik előtt, mely után dr. Rózsay nyujtá át Ö Fölségeik- nek az intézet történetét tartalmazó füzet egy-egy díszpéldányát. Az ünnepélynél Klempa Simon prépost-plébános ő nagysága pontificált, miután 0 Fölségeik az alapítási okmányt aláírták, az az alapkőbe tétetett, s a császárné három kalapácsütéssel végezte be a szertartást. A nemzeti színház úgyszólván legnagyobb köszönettel tartozik 0 Fölségeiknek, kik, alig volt nap, melyen e nemzeti intézetünket meg ne látogatták volna. A pénztár ez egész idő alatt valódi ostromállapotban volt, s az irók, kiknek színmüvei a reper- toirba fölvétettek, bőven arattak a tandemekből; legtöbbször Szigligeti részesült a szerencsében. Ismét bekövetkezett a hangversenyidény, a böjti unalmas napoknak emez egyedüli élve. A redout termeiben tegnap Reményi Ede tartott diszes hangversenyt, keleti útja előtt el akarván búcsúzni a magyar közönségtől. A philharmoniai hangverseny a zenészsegélyzö egylet javára, és a zongorakirálynö Schuman Klára assz. is csalogatja már bűbájos hangjaira a közönséget óriási falragaszaival. S igy nem kell félnünk, hogy unatkozunk a böjti napok alatt. Hollós László. Legfelsőbb kir. leirat a horvát-tótországi országgyűlésnek 1866. febr. 12-ről kelt feliratára : Mi Első Ferencz József stb. Kedvelt híveink stb. Midőn királyi üdvözletünket a legkegyelemteljesebben tudatjuk veletek, küldöttségtek utján elénk terjesztett, f. hó 12-ről kelt legalázatosabb feliratotokból megelégedéssel értesültünk, hogy Ti, elhagyva az 1861-dik évi nemleges álláspontot, a birodalom közös ügyeinek a birodalom nagyhatalmi állása által követelt közös tárgyalását, mint az 1860-dik évi oct. 20-diki diplománkban alap- gondolatul kijelentetett, elvileg elismeritek. Minthogy Ti ezután teljesen készeknek nyilatkoztok, az államjogi kérdés megoldására a birodalom hatalmi állását biztosító módon közreműködni, s minthogy Ti ezt legczélszertibben Magyarország királysággal egyetemben vélitek megtehetni, ezennel Titeket, hogy e sttrgetös kérdés megoldása alaki aggodalmak álI tál hosszúra ne halasztassék, teljes bensöséggel felhivandóknak ' tartunk, hogy tekintettel a magyar országgyűlés mindkét házának feliratában már nyilvánított készséges előzékenységre, azonnal egy küldöttség választásához fogjatok, mely a Pesten ülésező magyar országgyűlés egy küldöttségével a kölcsönös államjogi viszony felett szintúgy, mint a birodalomhoz való viszony felett tárgyalást lenne megkezdendő, minél teljes szabadságtokra biza- tik, hogy jogosult autonómiátok megőrzése és saját országgyűlésiek helyeslésének kikötése által nemzeti érdekeitek fenntartására elégséges biztosítékokat nyerjetek. Ez utón hamarább fog sikerülni, egy a Szent-István-korona országai összes államjogi viszonyát tartalmazó inaugurális diplomát létesíteni, s az Általunk és Általatok egyaránt melegen óhajtott koronázást végrehajtani. Mi Daimatiának Horvát- és Tótországgal való egyesítéséről szóló legalázatosabb kérelmeteket illeti, ismételve indíttatva érezzük magunkat, hogy Titeket a sok, még megoldásra váró, már 1861-dik évi nov. 8-dikáról kelt kir. leiratunkban pontosan elősorolt előkérdések miatt arra utaljunk, hogy Nekünk, ragaszkodva a m. é. nov. 2 káról kelt kir. leiratunkban tett nyilatkozathoz, határozottan el kell utasitnunk, hogy Horvát és Tótországnak egyrészről Magyarországgal, más részről az öszbirodalom- mal való államjogi viszonya megállapítása előtt e kérdés további tárgyalásába ereszkedjünk. Végre a mily készségesen ismertük el, s ismerjük el újra, hogy a horvát-tótországi katonai határőrvidék jelenlegi területe e királyságok kiegészítő részét képezi, épen annyira sajnáljuk, hogy Nektek határozottan ki kell nyilatkoztatnunk, hogy az ösz- birodalmunk védelmi ereje iránti tekintet nem engedi meg Nekünk a katonai határőrvidék fennálló szerkezetének, annak az anyaországgal, közös tartományi közigazgatás alatti tényleges egyesülése általi megszüntetését; mert a védelmi erőnek okvetlenül szükséges fentartása mellett a polgári hatóság felállítása csak a szolgálatra és a rendre nézve káros összeütközésekre vezetne. Mi atyai lelkiismeretűnk annál nagyobb megnyugvása mellet maradhatunk e határzatunknál, mert tudjuk, hogy már is oly gondoskodó intézkedéseket és javításokat tettünk, s akartunk még tenni, melyek a katonai határőrvidék állapotát annak hű és vitéz fiai előtt inkább áldásnak, mint tehernek tüntetik fel. Azon biztos reménynyel vagyunk, hogy Ti politikai értelemmel és a Személyünk iránti ősi hűséggel és ragaszkodással a pillanat s a tárgy nagyságát és fontosságát felfogva, teljesítitek atyai jóakaratu tanácsunkat s csakis a lehetséges és gyakorlatilag elérhető után fogtok törekedni. Sürgetöleg felhívunk azért Titeket, hogy minden melléktekintet elmellőzése s minden akadály elhárítása mellett, s hogy az e nélkül is súlyosan terhelt országot még további nagyobb áldozatokkal ne terheljétek, a birodalmunk minden népeire nézve egyaránt fontos állámjogi kérdések megoldását feltételező intézkedésekhez haladéktalanul hozzáfogjatok, s királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel irántatok továbbra is hajlandók maradunk. Kelt Budán, bőjtelőhava buszonhetedik napján, az Üdv ezer- nyolczszázkatvanhatodik, Uralkodásunk tizennyolczadik évében. Ferencz József s. k. Báró Kussevich Emil. s. k. altbnagy. Ö Császári és Királyi Apostoli Felsége legmagasabb parancsára. Dr. buzimi J e 11 a c h i c b Ede s. k. Legfelsőbb kir. leirat a horvát-tótországi országgyűlésnek 1866. febr. 20-dikáról kelt előterjesztésére, az ujonczozás felfüggesztését illetőleg: Mi Első Ferencz József stb. Kedvelt Híveink stb. Mindenekelőtt királyi üdvözletünket. F. é. bőjtelőhava 20-dikáról kelt legalázatosabb előterjesz- téstekre, melyben az illetékes hatóságok által hadseregünk kiegészítésére elrendelt ujonczozás felfüggesztését köteles hódolással kéritek, a legkegyelmesebben e következőket találjuk viszon- zandóknak. Hadseregünk szakadatlan időszaklagos kiegészítése ösz- birodalmunk hatalmi állása s külfelé való védelmezésére okvetlenül szükséges intézkedés, melyet az összérdekek érezhető károsodása nélkül nem szabad megzavarni.
