Eger - hetilap, 1866
1866-03-08 / 10. szám
84 különben azok, kiknek választása semmisnek nyilvánittat- ván, újra megválasztattak. A felsőház most egyhamar alig fog ülést tarthatni; lehet, hónapok múlnak el, mig a képviselőház munkálataival odáig halad, hogy azokat a felsőházzal tárgyalás végett közölheti. A főrendek tehát már hazafelé sietnek; a főpapok közül is többen még e héten útra kelnek. A magyar országgyűléshez intézett legkegyelmesebb királyi leirat. Mi Első Ferencz József slb. Kedvelt Híveink! stb. 1. Kegyesen fogadjuk az országosan egy begy tilt Főrendek és Képviselők hti ragaszkodásának folyt» évi február hó 26-án kelt legalázatosabb felirataikban foglalt kifejezését, és azt, valamint atyai szándokaink hálás elismerését, őszinte bizodalmuk kedves tanuságakint veszszük. E bizalom viszonzásául Mi is tartalék nélküli nyíltsággal közöljük válaszunkat felirataikban foglalt azon kívánalmakra nézve, melyek iránt a fenforgó viszonyok fontossága fejedelmi szándokaink bővebb kifejtését sürgetőleg igényli. 2. Megnyugvással vettük azon egyetértést, mely az országgyűlési egyezményeknek a sanctio pragmaticában adott kiindulási pontjára nézve létesült. Az érdek-és védelmi közösség eszméje, mint azt az országos főrendek feliratában látjuk kiemelve, képezte a pragmatica sanctio keletkezése előtt majdnem két századdal Magyarország és felséges Uralkodóházunk örökös tartományai közötti tartós csatlakozás főbb indokát, és habár szívesen elismerjük : hogy e közösségnek az érintett alaptörvényben foglalt sza- batosb körvonalozása által az örökös tartományok növekedtek erőben és hatalomban, viszont nem lehet félreismerni, bogy Uralkodóházunk országlása alatti népek e frigyesülése, midőn Ma gyarország területi épségét és nemzeti önállását fentartotta, egyúttal külbiztonságának leghathatósb támaszává vált. A csatlakozás jótékonyságának e kölcsönösségénél fogva tehát legfőbb törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy ennek áldásai tartósan biztosítva legyenek, és ezért a pragmatica sanctio alapelveinek sértetlen fentartása mellett az érdek- és védelmi közösségből folyó viszonyok korszerűen rendeztessenek. 3. A magyar koronához tartozó országok birodalmunk ösz- vegének igen tekintélyes részét képezik. Ennek erkölcsi és anyagi ereje, jóléte, belnyugalma és biztonsága feltételezve van amazok hasonló állapotaitól, és ezek kölcsönösen hatnak egymásra. Fokozza e hatást a közbeeső vámok megszüntetésén túl a közlekedési és forgalmi eszközök rendkívüli mérvben nevekedett tökéletesítése, mely az érdekeket ezernyi szállal ftizi egybe. Ez idő közt bővebb kifejlést nyert állapotok annál szabatosb rendezést igényelnek, minél hiányosabbak e részben Magyarország azon legutóbbi törvényei, melyek annak belkormányzatát átalakították, — de a birodalom egyéb országaival és tartományaival szükséges egybeföggésről vagy épen nem, vagy nem kielégitőleg gondoskodtak. 4. A dolog természete és népeink összegének legfontosabb érdekei azt igényelvén, hogy egyszerre és egyúttal intéztessékel mindaz, mi egymással összefügg, és minek egymásra befolyása T Á R € Z A. Liliom és vérpad. — Kép a franczia forradalomból. — (Vége.) * * * Két napra a fönnebb leirt események után, Fouquier-t élénk beszélgetésben találjuk egy vele szemközt ülő férfiúval. „Bizony úgy van az barátom — monda Fouquier. Engem ugyancsak a faképnél hagyott ez a három leány. Bármit tettem, ígértem — mind hiába, megbuktam.“ „S nincs remény ?“ — kérdé barátja. „Nincs. Oh! csak mondja még valaki nekem, hogyanok gyöngék! Azt hittem, ha atyjukat elteszem a láb alól, csak úgy borulnak önként karjaimba. Csalódtam. E három nő megtanított hinni a nők ritka, de rendithetlen erényességében. Gyakran meglátogattam őket egy nap háromszor is, — mindig megszégyenülve kelle távoznom.“ „Szegény Fouquier! — kiálta barátja. Úgy te most nagy nyugtalanságban vagy.“ „A megsértett önszeretet és ki nem elégitett szenvedély hányattatásai között, barátom.“ „Sajnállak. Szabad egy szót mondanom?“ „Szólj,“ mondá Fouquier. „Bocsáss meg, ha hadműveletedet kárhoztatom. Nek ed szépen körül kellett volna venni az apát, s általa lassankint befolyást és előnyt nyerni leányai előtt. Midőn atyjukat kivégeztetéd, a bizonyos vonzalmat is örökre lehetetlenné tevéd.“ „Oh! te nem ismeréd az őrnagyot, s még nem tapasztalád, mi az, ha egy katona vallásos. ígéret, fenyegetés, minden megtörik az ily gránitkeblen. S lelkemre! leányai öröklék lelkületét és erélyét.“ „S mit szándékozol tenni e három spártai növel ?“ Fouquier gondolkozva járt föl s alá szobájában. Eszébe jutottak éjjeli vendégei — a rémek. „Mit? feleié Fouquier, küzdve önmagával, s a boszútól ösz~ szeszoritott fogai között sziszegve. Mit? Megsemmisíteni e kigyó- fajzatot, mely még mindig tudja, mi a vallás és erkölcs, s nem akarja, mint mi, elfeledni.“ Másnap beláthatlan néptömeg hullámzott a XV. Lajos terén. A tér közepén állott egy sötét faalkotmány — a guillotine. A néptenger közt csak lassan mozoghatott előre egy szekér, melyre most mindenkinek szeme s figyelme intézve volt. A szekéren három leány ült — halványan, de nem a félelemtől, hanem egy nő erejét meghaladó elhatározástól. A nép sirt, midőn e három fiatal leányt kisérte ahhoz a rideg vőlegényhez, — kinek neve: halál. „Kegyelem! kegyelem!“ hallatszott minden szájról. A három testvér egyszerre nézett az ég felé, mind a három egyszerre sóhajtá: „Atyám, kedves atyám!“ Arczuk a megőrzött ártatlanság mennyei dicsfényében ragyogott, mely megvakitá, elbüvölé a tömeget. A szekér megállóit a vérpadnál. A három leány bátran haladt föl a lépcsőkön. A vérpad tetején mind a három letérdelt, s néhány perczig buzgón, összetett kézzel imátikozék. A nép meghatva e jelenettől, csendben volt, mintha nem akarná ez ártatlanok végimáját zavarni. Az idősebb felállott. A hóhér reszketve s szemeiben köny- nyel közeledett felé. Az ártatlan, szűzies szépség valami földöntúli hatalommal látszék bírni, mert megállóit, s nem volt ereje, véres kezeit oly tiszta nőre tenni. A tömeg visszafojtva lehelletét szemléié mindezt. A három testvér utoljára megölelé egymást, s különös, mindegyik ezt suttogá a másiknak : „bátorság!“ A lesújtó ké3 háromszor villant meg, s a vérpad-kosárba három liliomfö gördült le. .........Egy, a térre nyíló ház ablakfüggönye e pillanatban í
