Eger - hetilap, 1866
1866-03-01 / 9. szám
78 hó 20-án Deák Ferencz indítványára záratott be, hanem a részletes tárgyalás is nagyon élénk volt. Ez élénkség leginkább nyilvánult Bar tál Györgynek a 31. és 32-ik szakaszokra tett és gróf Apponyi György által kiegészített következő módositványa körül: 31. sz. Előadtuk mi Felségednek már 1861-ki második alázatos feliratunkban is, hogy „vannak az 1848-ki törvények rendeletéi között egyes pontok, melyeket a nép jogainak sértetlen fenntartása mellett mi magunk is óhajtunk czélszerübben átalakítani és határozottabban kifejteni.“ Hódoló tisztelettel és benső megnyugvással vettük Felségednek beismerését, hogy a mondott törvények „alaki törvényessége kifogás alá nem eshetik,“ és készeknek nyilatkozunk arra, hogy e törvények ama határozmánya- it, melyeket Felséged fejedelmi jogaiba ütközőknek vél, vagy a melyek „az ország kormányzatának alakját változtatják, a nélkül, hogy azt a birodalom létének feltételeivel és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével öszhangzásba helyezték volna,“ gondosan átvizsgálni, s ama módosításokat, melyeket az általunk is méltányolt fentebbi szempontokból szükségeseknek és alkotmányunk alapelveivel összhangzásban levőknek elismeren- dünk, annak idejében Felséged elé fogjuk terjeszteni. A megállapodások azonban, a melyekhez ilymódon kölcsönösen jutunk, csak javaslatok maradandnak mindaddig, mig azokat a koronás király szentesítése törvény erejére emelheti. 32. sz. Buzgó óhajtása a magyar nemzetnek, hogy szent István koronáját mielőbb örökös királyának fejére tehesse, s a mit tizenhét év folytán súlyos események gátoltak, az végre teljesedésbe mehessen. A koronázás nem csupán ünnepélyes szertartás honunkban, hanem szükséges kiegészítése az alkotmánynak, legszebb, legszelídebb és mégis legerősebb kapocs, mely a nemzetet királyához köti. Reményeink addig, bármily kecsegtetők legyenek is, bizonytalan remények, melyeket egyedül a koronázott király valósíthat. Politikai életünk jelenleg még kétes és ingatag, s annak ingatagságát csakis a remény teljesülésének feltevése és ama biztos kilátás szüntetheti meg, hogy Felséged alkotmányunk tettleges visszahelyezésével bennünket véglegesen megnyugtatni nem késend, a mint viszont munkálkodásaink folyamából annak tettleges bizonyítékait meritendi, hogy „birodalmának hatalmi állása, fejedelmi jogainak épsége, a társországok méltó igényei“, oly tekintetek, melyeket mi az 1848-ki törvények átvizsgálásánál önmagunk érdekében ép oly kevéssé fogunk szem elöl téveszteni, mint azokat, a melyek megtartását a pra- gmatica sanctióban biztosított, és Felséged által is kiemelt „közjogi és belkormányzati önállásunk“ sértetlen megóvása legszorosabb kötelességeink közé soroz. Gr. Apponyi a 31-ik pont ezen módositványát a következő toldalékkal egészité ki: A 7-ik sor ezen szavai után: „eshetik és“ — a következő sorok lennének iktatandók: figyelembe vévén mi is a viszontagságos időszak által előidézett állapotnak rendkívüli természetét, annak részünkről tett és Felségedtől is kért ünnepélyes kikötése mellett, bogy a jelen kivételes esetből törvényeink szentsége és alkotmányunk sérthetlensége ellen következtetés soha nem vonattathatik“ — A vitát Bar tál György módositványának indokolásával nyitotta meg, szokott ékesszólásával igyekezvén megvilágositani a helyzetet, és fejtegetvén a nehézségeket, melyek a revisio előtt a tettleges visszaállitás útjában állanak. Különösen nagy melegséggel szólott a megyék önállósága, hatásköre és fontosságáról. — E módositvány mellett pártolólag szólották: báró Ambrózy Lajos, báró M i s k e Imre, gróf Széchényi Imre, gróf Apponyi György és H e d r y Ernő. A módositvány ellen és a felirati szerkezet megmaradása mellett szónokoltak: V ár a d y Gábor, Tóth Lőrincz, V a d n a y Lajos. J ó k a y Mór és Deák Ferencz, ki nagy hatású beszédében nemcsak a szerkezet ellen felhozott nehézségeket ép oly mély bölcse- séggel, mint tapintattal megczáfolá és eloszlatá, hanem e mellett a magyar nemzet törvényes jogállását ez alkalommal is szokott ékesszólásával és a haza bölcséhez illő éles ! logicájával földerité és megállapitá. E beszéd hatása, melyre alkalmilag még visszatérünk, nagy, igen nagy volt. A 23-án tartott ülésben Bar tál György módositványát visszavette, állitván, hogy ő és elvtársai a felirat szóban levő, és könnyen téves felfogásra szolgálható szakaszait a kifejtett discussio által kellőleg földerítve találja, mi pedig egyik vágya és óhajtása volt. Apponyi gróf ha- sonlólag visszavette jobbitmányát. A főpontokon ekként átesve, gyorsan haladt a részle- letes vita, melyben a hazánkban lakó különféle nemzetiségek képviselői, Miiétics Szvetozár indítványa folytán, ki a 32-ik pontban ehelyett: „magyar nemzetnek,“ ezt kivárni tétetni: „az ország nemzeteinek,“ csaknem mindnyájan részt vettek. Maradt a szerkezet. Hasonlóképen élén- kebb szóváltás történt a 35-ik pont ezen kitétele iránt: „a hon polgárainak,“ mely helyett „a hon lakosainak“ kitételét ajánlák tenni azon indokból, hogy ebben a héber vallást követők is bennfoglaltatnak. Deák Ferencz magyarázata folytán maradt a szerkezet. Még néhány apróbb megjegyzés hozatott fel a következő szakaszokra, melyek azonban többnyire mellőz- tettek, és a felirati szerkezet igen nagy szótöbbséggel elfogadtatott. Ellene nyilatkoztak, illetőleg az elfogadáshoz heten nem járultak, névszerint: Madarász, Patay, Csanády, Kállay, Vidacs, Domahidy, és László Imre. A küldöttség, mely a felirat átadásával bizatik meg, 36 tagból áll, és sorshúzás utján választatott. A főrendi tábla föliratának átadásával csak 8—10 tagból álló küldöttség bizatott meg. Mindkét fölirat holnap fog átnyuj- tatni O Felségének. Most a képviselőháztól a közfigyelem önkéntelenül is Budára fordul, oda kiséri mindenki, illetőleg megelőzi gondolatával a feliratokat, s elleshetni véli az adandó legma- gasb választ. Igen természetes, hogy a mit óhajtunk, azt könnyen el is hiszszük. Innét a minisztérium kineveztetése iránti hir; némelyek már azt is tudni hiszik, hogy gr. Apponyi György meg is bizatott volna minisztérium alakításával; mások más combinatiót hoznak forgalomba. Nincs kétség benne, hogy O Felsége a legjobb atyai indulattal van a magyar nemzet iránt, és óhajtásainkat még a minisztérium kinevezésében is teljesítheti; mindamellett irányadó körökben tudni akarják, hogy mindez a legközelebb adandó legmagasb válaszban nem fog foglaltatni, hanem Magyarország rendei s képviselői fel fognak hivatni, hogy nyilvánított jó szándékuk szerint, a közös ügyek meghatározása és azok mikénti tárgyalása iránt alázatos előterjesztésüket elkészítsék és benyújtsák. Támogatni látszik e föltevést O Felségének a horvát országgyűlés feliratát átnyújtott küldöttséghez febr. 22-én intézett legmagasb válaszában mondott következő szavai : „Ugyanazért élénk óhajomat fejezem ki, hogy a magyar királyságom képviseletéveli egyetértésre vezető előkészítő lépések, a horvát országgyűlés részéről haladék nélkül megtétessenek.“ A horvát országgyűlési felirat átnyujtása. Császár 0 Felsége febr. hó 22-én d. u. 2 órakor fogadta a horvát országgyűlés küldötteit, Suhaj Imre országgyűlési elnök és Mrazovics Mátyás urakat, kik átnyujták az országgyűlés feliratát. A Felség a likkai határőrezred ezredesi ruháját viselte: jobbján b. Kussevics, a horvát udvari kanczellária|vezetöje, balján gróf Crenneville tábornok hadsegéd állt. 0 Felsége a küldöttségnek horvát nyelven mondott beszédére németül következőleg válaszolt: „Az óhajtásokat és kérelmeket, melyeket háromegy ! királyságom képviselete a feliratban kimond, leggondosabb V
