Eger - hetilap, 1866

1866-02-08 / 6. szám

51

Igen, mert az, ki alig egy hó előtt, gyöngélkedve bár, de a javulás biztos reményével, távozott körilnkből; kit a megnyíló tavaszszal megújult erővel, kiéptilt egészséggel óhajtottunk viszontlátni, megérkezett körünkbe, de mi is fölkiálthatunk szent Ambrussal: „Dies exspectationis nostrae mutati sunt in lachry- mas, quia non, siouti sperabamus, nobis advenit!“ Valóban várakozásunk napjai, — mély fájdalom sajtolta-könyezésre fordultak, jnert nem úgy, mint reményiettük, jött el mihozzánk! Miként ha tiszta, felhőtlen égből hirtelen villám csap le, ügy lesújtott mindnyájunkat ama leverő és szomorú tudósítás: hogy cserneki és tárkeői grófDessewffy Emil, a magyar tud. akadémia és a magyar földhitelintézet elnöke nincs többé !

Honnan vegyek szavakat fájdalmunk és megilletődésiink méltó ecsetelésére? De hiszen ha az egész haza kesereg, ha a távolabb állók is oly részvéttel és leverettséggel fogadták a megrendítő hirt, úgy hiszem, könnyű belátni, minő lehet azoknak fájdalma és keserve, kiknek a szerencse jutott, a bol dogultnak közvetlen körében hosszabb rövidebb időt tölthetui? Azon ékes és mindent röviden kimondó szavak után, melyeket magának a Felségnek megbízásából intézett hazánk főkorlátnoka a gyászoló özvegyhez, s melyekben az elhunytnak érdemei úgy, mint jellemszilárdsága egyaránt méltatva voltak, nincs mit tovább mondani. „Pro aris et focis“ — Oltárért és tűzhelyért, vagy általánosabban : Hitért és hazáért — ez jelmondata az ősrégi Dessewffy-családnak, — és ezekért áldozta föl a nemes gróf minden erejét, tehetségeit. Ot valóban a fáradhatlan munka, a szünet nélküli tevékenység emésztette föl. 0 most pihen, elszólittatott élete delén, másokra hagyván folytatását, tökéletesítését annak, mit oly nagyratörő lélekkel kezdett; ő nyugszik, nyugodjék békében és az örök világosság fényesked- jék neki!

Nincs egyéb hátra, mint röviden ama megható, általános részvétet leírni, mely gyászravatalánál nyilatkozott. Jan. 13-án érkezett a diszes érczkoporsóba helyeztetett holttest a vaspályán Nyíregyházára, hol azt a zordon és kedvezőtlen időjárás daczára majd üétezernyi néptömeg, élen gróf Vay Dániellel, Szabolesme- gye főispánjával, a megyei és városi tisztviselők, a dzsidásezredi tisztikar, az egész intelligentia, és vidékről összesereglett előkelőbbek várták. Gyászlepellel borított négylovas díszkocsira helyeztetett a bold, grófnak koporsója, és mintegy 50—60 fáklyástól kisérve indult a gyászos menet a r. kath. templomba, mi közben fölváltva a helybeli dalárda gyászdalokat és a katonai zenekar gyászindulöt zengett. Az egyházban elvégzett „Libera“ után, melyet főt. Simon Endre nyíregyházi esperes-plebános ur tartott, nt. Támár Imre nagykállói plébános ur lépett a szószékre, és könyekig megindító remek beszédben ecseteié a megboldogultnak érdemeit, veszteségünket, mit kimúlása okozott. — Másnap Szent- Mihályra vitetett a boldogult, hogy itt családi sírboltjában, elhúnyt kedvesei mellett örök nyugodalmának helyére tétessék. Itt is főt. Simon E. úr végezte a gyászszertartást a tisza-biidi g. kath. és a helybeli r. kath. lelkészek segédlete mellett; mely alkalommal a nyíregyházi dalárda jelesen betanult énekével emelte a gyászünnepélyt, melyre szintén az egész vidékről sereglettek össze előkelők, és tömérdek nép, hogy a boldogult iránt az utolsó tisztelet j adóját leróják. A gyászoló közönséghez itt főt. Simon úr tartott szívből jövő és szívhez szóló jeles szónoklatot, melynek úgy meg- j ható tartalma, mint a szónoknak megindulástól gyakran elfojtott hangja sok szembe könyeket csalt. Azután körülhordoztuk a I boldogultat még egyszer diszkertjének kedvencz helyein, nevezetesen azon úton, melyen az Urnapi körmenet szokott járni, melyben mindig oly példás buzgósággal részt vett, és végezetül kikisértiik öt csendes nyugodása helyére, hol bevárandja a boldog feltámadás napját! E hó 15-ik és 17-ik napjain lehető ünnepélyességgel tartatott az elhúnyt grófért gyászistenitisztelet, melyen szintén igen számosán voltak jelen.

Ily formán az elhúnytat gyászolva, és iránta tartozó kötelmünknek megfelelve, nincs egyéb hátra, mint a magyarok Istenéhez esedezni, adjon édes hazánknak minél több ily jeles és derék honfit; vigasztalja meg a gyászló családot, és engedje, hogy a boldogultnak magasztos szellemét örökölje reményteljes szép tehetségű fia, és unokája, ki épen elhunyta órájában született. — Adja Isten, úgy legyen ! Alföldy.

Politikai hírek s események.

Ausztria. Bécsi lapok Írják, hogy Ausztria és Olaszország közt a kereskedelmi téren létesítendő közlekedési könnyítések érdekében e hét folyamában minister-conferentia tartatik Bécs- ben, melyben e kérdés tüzetesebben fog tárgyaltatni, s Wlil- lerstorff báró mint szakminiszter előterjesztendi az általa leg- kivánatosabbaknak és kivihetöknek vélt könnyítéseket. Atanács- kozmány továbbá arra is kiterjedend, hogy idegen hatalmasság közbenjárása vétessék-e igénybe, vagy a szóban forgó köny- nyitések egyszerűen rendeletek utján hozassanak-e be.

Angolorszcíg. A feuiáu-ügy még folyvást élénken foglalkoztatja a kormányt és a hírlapokat. Kiderült, hogy S t e f e n s fenián főnök megszöktetésében több katonatiszt is résztvett, Valamint ezeket, úgy több, az összeesküvésben résztvett hivatalnokot is befogtak.

Az ir lapok a fölkelés közel kitöréséről beszélnek. A „Times“ egy Irlandra vonatkozó czikkében kijelenti, hogy a fenia- nismus naponkint terjed, hogy annak amerikai ügynökei a leglo- yalisabb tartományokat is megvesztegetik, s ezért a kormányt arra szólítja föl, hogy az egész tartományt ostromállapotba helyezze; bárha némi módosításokkal.

Oroszország. Az orosz hadsereg állása felől az „Invalide“', következőleg ir: 1864. elején az orosz hadsereg az 1863-ki események következtében 1,135,000 emberből, és 96,000 lóból állott; 1865. elején a hadsereg létszáma 909,000 emberre és 82,000 lóra szállíttatott le, s 1866-ikijan. 1-én már csak 805,000 ember és 75, 000 lóból állott. — E szerint jelenleg a hadsereg látszáma alantabb áll, mint 1863-ik jan. 1-én, midőn 808,000 embert számlált. Az „Invalide“ még további leszállításokat is helyez kilátásba.

Az orosz belügyminiszter legújabb kimutatásából az tűnik ki, hogy Lengyelországból 13,700 politikai bűnös osztatott a fegyszázadokba; e büntetésben azonban nagyrészt csak nem-nemesek részesittettek.

Poroszország. Béri inbői Írják, hogy a főtörvényszék vizs gálát megindítását határozá el Twesten és Frenzel képvi- í selök ellen, már azelőtt tartott kamarai beszédeik miatt. Mire a haladási párt febr. 1-én egyhangúlag elhatározta, hogy semmisnek nyilvánítja a főtörvényszék ama határozatát, mely a képviselők szólásszabadsága ellen van irányozva. De bármit határozzon is a kamara, Bismarck rendületlenül halad az önkény utján. Atalános a meggyőződés, hogy az országgyűlés ezúttal is eredménytelenül fog feloszlattatni.

Amerika. A mexicoi császárság ügye napról napra bonyolultabbá s fenyegetőbbé válik. Miksa császár trónja sohasem voltannyira veszélyeztetve, mint most. A washingtoni congressus a legellenségesebb érzelmeket táplálja a mexicoi császárság iránt, s Johnson vagy kénytelen lesz politikáját a congressus kivánataival öszhangba hozni, vagy a legközelebbi elnökválasztáskor Grant tábornoknak engedni helyét, ki egészen a congressus elveit osztja. — Nem kevésbbékellemetien Napoleon császár helyzete, kinek vagy vissza kell vonnia Mexicoból seregét, mely mintegy 25,000 főre megy, vagy háborúra kell készen lennie.