Eger - hetilap, 1866

1866-02-08 / 6. szám

47 a színek elevenségét, vagy az alakok meglepő szépségét bámul­juk-e inkább. Valóban, ilyenkor a tárczairó érzi legjobban, mily nehéz dolog, a sok szép közül választani. A múlt havi 29-iki nagyszerű kivilágítást, mikor a két test­vér-főváros valódi lángtengerben úszott, s melyhez hasonlót régen nem láttunk, 0 Felsége esti 7 órakor nézte meg, felséges Király­nénk ezúttal az utazás fáradalmai miatt csak a palota ablakai­ból gyönyörködött a budapesti nép határtalan örömének eme nyilvánításában. Másnap a zsúfolásig megtelt nemzeti színházat szerencsél- teték 0 Felségeik legmagasabb látogatásukkal, hol az évek előtt ugyanily czélra irt „Erzsébet“ czimü operát adták. A müvet meg­bírálni nem a mi tisztünk. 0 Felségeik másfél felvonást hallgat­tak végig, mely után a ház dörgő éljenei közt odahagyták az ud­vari páholyt. Ő Felsége a császárné fehér selyem ruhát viselt fekete bársonyderékkal, dús hajfürtjei fölött pedig gyémántos di- adémot. Az alsó- és felsötáblai, úgyszintén a városi küldöttségek el­fogadása után, mely alkalommal 0 Felségeik mindketten csengő j tiszta magyarsággal és őszinte bizalommal szólották a nemzet és j a város küldöttjeihez, Ö Felségeik a városi lövődét és városli­getet, hol sétalovaglást is tettek, azután számos közintézetet lá­togattak meg. Császárné Ő Felsége különösen huzamosabban időzött a sziirke-nénék és a pesti angol kisasszonyok zárdájában. Császár Ö Felsége pedig f. hó 3-án a Rókus-kórházat szerencsél­tette látogatásával; érdekletten kérdezősködött az intézet hogy- mikénti állapotáról, összejárta az egész nagy épületet, a bete­gek szobáit, a konyhát, ahol még az étkeket is megizlelte. Úgy látszik, a nemzeti színház rendkívül érdekli Császárné 0 Felségét,mert, mig a német színház eddigelé még egyszer sem, a nemzeti színház már három ízben részesült azon szerencsében, hogy 0 Felségeiket mulattathassa. A múlt pénteken az „Idege­sekében váratlanul jelentek meg a Felségek és az egész elő­adást érdekkel hallgaták végig. Tegnap felsőbb helyröli utasítás folytán „Gauthier Margit“ került színre, melyet aFölségek szin­tén megszemlélni méltóztattak. A múlt szombaton tartatott meg a budai várpalotában az első udvari bál, a melyre valamennyi osztály képviselői meg voltak híva; a hivatalosak névsorát betű­rendben a napilapok közlék. Holnap lesz a redout termeiben a nagy polgári bál, melyben 0 Felségeik is részt veendnek az e czélra emelt pompás páholyban. És most igéretlinkhez híven és az önök kívánalmainak min­den tekintetben megfelelni óhajtván, térjünk vissza a múlt hó 31-én tartatott képzőművészeti bálra. A „virágos kert,“ ha nem is felelt meg teljesen a várako­zásnak, meglehetősen sikerült. A redout épület előcsarnoka és lép- csőzete dicséretes ügyességgel volt kertté alakítva, a teremben pedig, mely épen nem volt föladásig megtömve, egész kényelme­sen gyönyörködheténk azon nehány élő, mozgó virágban, kik a rendezőség fölhívásának engedve, csakugyan virágjelmezekben jelentek meg, láthattuk nehány gyönyörű alakon a festői, hajpo­ros rococo-öltözéket és egy pávát. — No de hiszen ne csodálkoz­zanak önök, ez nem valami különösen e czélra betanított büszke madár, hanem egy érdekes arczú hölgy volt, aranyporos hajzata közül kiemelkedő természetes pávafö- és nyakkal, szép hófehér kebelén apró ragyogó toliakkal, nyakkötövel és ruháján széles A párizsi chiffonierek (rongyszedök) élete szintoly ismere­tes, mint a londoni kéményseprők vagy zsebmetszőké. Aki a pá­rizsi rongyszedök lakait meglátogatja, szintúgy visszaborzad a legmélyebb nyomor és erkölcsi stilyedés megpillantására. Talál­koznak ott rendesen munkakerülő emberek, nem ritkán még oly férfiak is, kik magas állásról zuhantak alá; nők, kik minden tár­sadalmi összeköttetést föláldoztak a legszilajabb szabad életért, gyermekek, kik a szülői felvigyázat alól kiosonva, már úgyszól­ván megösztilnek a bűn és vétek között. így bújnak, rendesen minden nemkülönbség nélkül egy piszok és rondasággal s oly levegővel telt szobácskába, mely­ben valami műveltebb enber sem lélekzeni, sem élni nem tudna; lakdijuk 2 — 3 krajezár egy éjszakára. Élelmük szintoly egészségtelen. AU pedig rendesen dirib- darab kenyérből, elromlott ételnemük, régi csontok, elhányt ve- teménynemtiek, krumpli- és káposztamaradékból, melyet a pia- ezon szednek össze. E büzhödt maradékokat vízzel elegyítve egy közös edénybe teszik, és erre bádogedényekben kiosztják a részvényeseknek. De mindemellett csak a megtelepült öregek azok, kik ily módon közösen étkeznek; az ifjabb nemzedék inkább a számos olcsó korcsmát pártfogolja, a hol egy souért pompás ebédet ad­nak, mig az ifjabb chiffonierek másik része már oly telhetetlen, hogy gyakorta meglátogatja a „pieds humides“ étkezdét, a hol az ebéd ára, egy csésze mokkakávéval bezárva, fölrúg 5 sou- ra, vasárnapokon és ünnepeken pedig egygyel többre, mert ilyenkor, ha csak lehetséges, feltöltik az ünnepély koronáját,az egy pohár cognac-ot is. De bármennyire takarékosak is életszükségleteik beszerzé­sében, mellesleg napi jövedelmük nagy részét elköltik mégis do­hányra és italokra, miután e dolgok a leghatalmasabb munkára i serkentő emeltyűk. Valamint minden állásban, úgy itt is több foka van a rongyszedőknek, elkezdve a jólálló szatócstól, a ki az egész köz- i ség jövedelméből él, egész a nyomorult páriáig, kinek még annyija sincs, hogy kosarat és kapát vehetne, hanem még e szükséges czikkeket is mástól kell kölcsönöznie. A napi jövedelem jelenté­kenyen függ az ügyesség, és a rongyok kiválasztása és osztályo­zásában! gondosságtól, mert mindegyik czikknek megvan a ma­ga osztályozása. A papirgyártmány anyaga vászon- és gyapju- rongyokból, nemkülönben minden szinti és nemű papírból áll, melyek kellő szinök és finomságuk szerint választatnak külön. A rongyszedő kosorának többi tartalmát inkább gondolhatjuk, mint leírhatjuk, rendesen kopott vasdarabok mellett régi palaczkdu- gaszokhól áll az, mely különösen jövedelmező és keresett czikket a sorompóknál pálinkáért cserélik be. A szedőnek közönséges napi bevétele elégséges lehetne arra, hogy belőle állásához mérten jól táplálkozzék, hacsak aztán nem mértékletlen az illető. Mint a munkások némely osztálya azonban mégis csak oly ügygyei bajjal tud megélni munkája után, hogy gyakorta képtelen éjjeli lakását, mely alig néhány sou, kifizetni, úgy hogy minden szemes vendéglős, mielőtt a bérlő igénybe venné az ágyat, az árát előre megkéri, vagy ha fizetni képtelen, ingét, vagy a vendég „toilette“-jának valamely értéke­sebb darabját lefoglalja zálogban. A munka a szürkület első jelenségével kezdődik, ha a még mosdatlan Párizs a legtisztább fényben tündöklik is, de a rongy­szedőnek sem a természeti, sem az építészeti szépségre nincs ér­zéke ; szeme, melyet misem kerül ki, a földre van szegezve. Nyolcz vagy kilencz órakor már be van fejezve a munka. Párizs oly tiszta, mintegy új gombostű, kisöpörve, megtisztítva, mintha csak az uracsok és hölgyecskék finom lábai számára volna készít­ve. Kilencztöl tizenegyig az összerakosgatás és az eladás történik meg, mire kiki tetszése szerint használja föl idejét és pénzét. Természetesen a korcsmák és csapszékek bírnak előnynyel, me­lyeknél gyakorta adni szokták a részegség erőltetett alakját is oktató modorban; és mégis vannak közöttük, kik, mintha melan­cholia vagy hypochondria lepte volna meg őket, kerülik a társa-

Next

/
Thumbnails
Contents