Eger - hetilap, 1866

1866-12-20 / 51. szám

— 422

találkozik; de a nagyobb, és jobb résznél bizonyára émelygést és utálatot okoz. „Jocis temperatis delectamur, imrnodicis irasci- mur,“ mondta már Seneca, ki pedig pogány volt!

Egyéb kisebbszerii rákfélék is vannak még hálómban, de melyeket visszabocsátok; — ha növekednek, majd rájuk kerül a sor. „Lözza gutyara dör,“ mondja a franczia, mi magyarul annyit tesz : ,lesz a kutyára dér! Pákász.

Kacsaközi a színházban.

Eger, decz. 19.

T. szerkesztő ur! Ön olyan jó, minta falat kenyér, azért szinészeinket egyre csak dicséri, mig a megrovandókat ritka böl- cseséggel és valódi államférfim tapintattal elhallgatja; színházi tudósításaiban alig rótt meg egyebet ama bizonyos kék dolmánynál, melynek könyökén Aradi inge oly kaczérul kandikált ki a tekintetes publikumra. Ily eljárás nemes, magasztos és a sirontuli jutalomra mindenkép méltó lehet ugyan ; de engedjen meg, nem czélszerii a lapra nézve, mert a tekintetes publicum, ha diesérgetéseket kell olvasnia, akkorákat ásít, hogy önmagát is majd elnyeli; mig a megrovásokat mohón, a legnagyobb élvezettel olvassa, ha t. i. nem öt illetik azok; már pedig a lapot a publicum iuye szerint kell összetákolni, mert az fizet reá elő, nem a szerkesztő ur, sem én. Engedje meg tehát szerkesztő ur, hogy legalább a legközelebbi számba én írjam meg a színházi jelentést, hadd recscsentsek közéjök egy kicsit azoknak a színész uraknak, mig nagyon el nem bízzák magukat. Fogjunk tehát a dologhoz!

Decz. 13-án adatott: „A z i d e g e s e k, vagy : hét b o lo n d egy házban," Sardau vigjátéka 3 felvonásban. A szinlapon mindjárt a darab kritikája is meg volt irva, „kitűnő jelesnek“ lévén az ott nevezve. No eb a lőcse! gondoltam magamban, ezt már megnézzük 1 És otthagyván vacsorámat, bokáig érő sárban hajtottam két fakómon a színházba. Miután a darabot végignéztem, vagy jobban mondva, végigboszankodtam, azon meggyőződésre juték, hogy a „hét bolond“ minket is egy kicsit bolonddá tett, mert ezen egész vígjáték nem egyéb, mint haszontalan, tires fecsegés, telve valószinütlenség és Ízetlenséggel. Az én bölcs véleményem szerint, oly emberek, mint a „hét bolond,“ nem egy házban, de az egész világon sem találhatók. Az egész egy nagy túlzás, mit a szereplők egy része, úgy látszik, még inkább ki akart tüntetni. A darabban csupán egy valódilag komikus jelenet fordult elő; azt a jelenetet értem, midőn Kőmives (Marteau) Érczinek (Tiburce) álbajuszát véletlenül letépte, mi a közönséget szűnni nem akaró hahotára ragadta; Érczi maga, is oly hatalmasan nevetett, hogy beillett volna karzati közönségnek. -- Szóljak-e a szereplőkről is? No hát szólok. Hegyessi jó alak volt, és nem túlzott; Kőmives igen jól volt maszkírozva, úgy ki volt forgatva eredeti alakjából, mint a kifordított hurka. Szerepét eredeti fölfogással adta, s még sem igen tudott hatni. Érczi a harmadik felvonás vége felé oly éktelenül rángatózott, hogy azt hittem, hystericus görcsöket kapott. Már orvosért akartam kiáltani, de egyet sem láttam a teremben. Ezer szerencséje, mert még meg találták volna k ... rozni. Aradi (Caesar) játékán fél- reismerhetienül uyilvánult a megelégedés — a tele színházzal. — Komivesnének (Tuffier asszony) meglehetősen hálátlan szerep jutott. De mit is keres a darabban az a Tuffier asszony az ő örökös félreértéseivel és pápaszemével ? Kézsmárki Mari (Mari) jól produkálta a daczos és zsarnok kedvest. Alajosné a vén házgond- viselönö szerepét ügyesen adta. Arczára több helyen szépségtapaszt ragasztott, nem tudom, azért-e, hogy csúnya legyen, vagy azért, hogy szép legyen? Ez azonban az ö dolga, asszonyi titkokba nem avatkozom.

Decz. 15-én Aradiné jutalomjátékaul: ,/F o r t u n i o dal a,“ vig operette 1 felv. Ezt megelőzte : ,,A z uram nem szere t,“ vígjáték Flórától. —■ A vígjátékban Aradiné Rózsi szerepében a parasztuaivságot igen sikerültén utánozta, de a parasztoitözet nem nagyon illett ueki. Szépen énekelt. Kézsmárki Mari játékával is meg voltam elégedve. Szabolcsi (Vidor Béla) zsebkendője kifigyegett kabátja zsebéből; én mindig azt néztem, azért nem tudom, hogyan játszott. Tar jól énekelt. -- Az operettében Aradiné mint Friquet szerepelt. A férfitempökat úgy elsajátította, mintha egész életében krinolin sem lett volna rajta. Igen ügyesen játszott. A harangozási jelenetnél olyan kedvesen ugrándozott, mint egy szerelmes fiatat szarka. Szinte óhajtottam volna magam is szarkává lenni. A jutalmazott számos koszorút és virágbokrétát kapott, s többször ki- és megtapsoltatok. Ö bármely

színpadnak díszére válnék. Hegyessi Fortuniot, leszámítva némi túlzást, jól adta, egy pár rögtönzése tetszéssel fogadtatott. Kézsmárki Mari (Laura) gyönyörűen énekelt, nem csoda, ha Bálint, (Érczi) halálosan beleszeretett; de már azt csodálom, hogy Laura is megszerette Bálintot, én ugyan nem találtam rajta semmi szeretetreméltót, hacsak azt nem, hogy a legkomol yabb jelenetben oly kedélyesen nevetett, mint egy elpotrohosodott serfőző. Kő- mivesné nagy művészettel ette meg almáját, mit a szakácsnétól kapott. Egyéb kifogásom nincs ellene. A szinterem egészen megtelt.

Decz. 16. „Marosa, az ezred leánya," vígjáték 3 felv. Aradiné tűzről pattant markotányosnö volt, meglátszott rajta, hogy 1500 apa neveltette. Kőmives mulatságos udvarmester, Hegyessi talpraesett huszárörmester volt. Az ezredest Szirmai személyesítette; fényes egyenruhájáról azonnal fölismertük benne az ezredest, lévén rajta egy városi hajdú vadonat-ó mundérja.

Decz 18. Kőmives jutalmára : „A p ajkos diákok,“ vig operete 1 felv. Ezt megelőzte: „A brazíliai,“ vígjáték 1 felv. Ez utóbbiban a súgó nagy buzgalmat fejtett ki, megérdem- lette volna, hogy kitapsolják; az angol duett, Kőmives és Találtai énekelve, köztetszésben részesült. Punctum. — A fentisztelt czimii operette, noha már harmadszor került a vágóh . . . akarom mondani, színre, folyvást derült hangulatban bírta tartani a közönséget. Kőmives kezdetben kissé rekedt volt, de a használatban csakhamar kiköszörülődött a torka, s ismét a régi jó, mulatságos alak volt. Sajátszerzeményü humoristikus verse tetszésre talált, s több élezés helye megtapsoltatott. Aradi né és Kömives- né kedves diákok voltak, eminentiát érdemeltek — még a szivarozásból is. Hegyessinek az uzsorás bravourszerepe. Kézsmárki Mari igen szép énekét zajosan megtapsolták, ngy hogy egyik szomszédomnak a tapsolás folytán tyúkszem is keletkezett — szarvasbőrkezíyüjén. De hátra van még a feketeleves. Végén pattan az ostor. Az est hőse, fénye, dicsősége tagadhatlannl az erős és kitünően orgonisált zenekar volt, mely nem kevesebb mint egy egész zongoristából állott. A szerencsétlen flótás két hegedűs társával, nem tudom, hova lett, talán csak nem tétettek zálogba? A jutalmazott több koszorút kapott. A szinterem megtelt. Az én papirosom is megtelt, sze rencséjére a szinész uraknak, mert még csak most jött volna meg a kedvem kritizálni.-------------- Kacsaközi.

.

Az „Eger“ magáiitávsürffönye.

Pest, decz. 19 A képviselőház fölirati javaslata a felsőházban ma hosszas vita után elfogadtatott. Sennyei a birodalom és hazánk helyzetéről, s a kormány állásáról nagy hatású beszédet mondott,

Vegyes hírek.

— Az egri joghallgatók az alakulóban levő jogász-segély - egylet javára jövő január hó 16-án, a kaszinó teremében, női munkák kisorsolásával egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendeznek.

— Színtársulatunk egyik kiválóbb tagjának, H egy ess i- nck jutalomjátéka jövő szombaton leend, mely alkalommal „T o 1- dy Miklós, vagy: a lisztek vitézek" ezimü történeti bohózat fog előadatni.

— Az egri érseki lyceumi nyomdában megjelent: „Történeti Tanulmányok. 1. kötet. A Premontreiek. Korrajz, a keresztény miveltség középkori munkásai méltánylásául“ 514 lap, nagy 8 rét- Ara 2 frt 50 kr. Kapható a fent nevezett nyomdában, s általa minden hiteles hazai könyvkereskedőnél. — Van szerencsénk ezen,egészen eredeti felfogás,adatgazdagság és emelkedett előadás által kitűnő munkára felhívni a t. ez. közönség becses figyelmét. Egerben, deczemberben 1866.

Az érs. lyc. nyomdaigazgatóság.

j'A „Magyar Világ“ jelenti, hogy e hónap végével megszünik.Munkatársainak egy része a „Sürgöny" bözcsatlakozik, mely újévtől kezdve élénkebb tartalommal jelen meg Kecske- méthy Aurél szerkesztése alatt.

f Báró Fekete Mihály, novii vál. püspök, esztergomi fő- káptalani nagyprépost és kanonok, f. hó 13-áu, életének 83 ik, áldozórságának 60-ik évében elhunyt. Béke poraira!

f Az osztrák-franczia kereskedelmi szerződés már megköttetett, s 1867. jan. 1-én lépend hatályba. — Az osztrák-porosz kereskedelmi és vámügy szabályozása iránti alkudozások is legközelebb kezdeteket veendik.

I