Eger - hetilap, 1866
1866-12-20 / 51. szám
418 A horvát tartomány gyűlés felirati javaslata. A tartománygytilés tizenkettes felirati bizottmánya decz. 12-én terjeszté elő a felirati javaslatot, melynek lényeges tartalma következő: A königgrätzi katastropha után beállt nemzetközi viszonyok folytán a birodalom, a népek vigaszára, melyeket az idegen elemek (Német- s Olaszország) általi absorbtio lényege tett, saját magának vissza van adva. E gondtél megszabadulva lehetséges lett az életképes birodalmi szervezet a történeti emlékezet, hasonló gondolkozás, nyelv és nemzetiség tartós alapjain. A birodalmi egység, mely önmagukban szétzüllött alkatrészeken építi fel, nem nyújthatja az ellenállási erőt vagy az egészséges szerves kifejlődés biztosítékait. Az ismételt szerencsétlenségek, melyek a birodalmat érték, bizonyságok e mellett. A mos- } tani kormány mit sem tesz, hogy Ausztria újonnan megszilárdulására biztos alapokat nyerjen. Bizonysága ennek a háromegy ki ralyság integritásának megtagadása. Ha a katonai határőrvidék áldás lenne, úgy akkor a népek közös óhaja, hogy az államügyek tárgyalásában részt vegyenek, barbárság. A kormány bűvkörben van, midőn azt követeli, a mit csak a bizalom adhat meg — s az ország jogainak megtagadása által csak bizalmatlanságot kelthet fel. Magyarországgal szemközt fentartatik az 1861-ik.i 42. tör- vényczikkely. Az Ö8szállammal szemközt a felirati javaslat az 1527-diki (az első Habsburgi megválasztása), az 1712 diki (a Pragmatica Sanctio) s az 1848-ki álláspontra helyezkedik, azaz a háromegy királyság teljes államjogi önállóságának álláspontjára. A közös tigyek a felirati javaslatban szabatosan vannak kijelölve, s az alkotandó közös közleg számára elvek felállítva; ezek megállapítása az összes királyságok és országok képviseletei közt történik. Egyik tényező túlsúlya ellen garanfiák, a birodalmi kormány felelősségének egyidejtíleges szabályozása, a birodalmi képviselet számára egy kamara kívántatik s kinyilatkozta- tik, hogy csak az általa engedményezett pénzügyi törvény hajtható végre. A februári pátens, mint ezen elvekkel össze nem egyeztethető, visszautasittatik. Miután a kiegyezkedés útja határozottan elfoglaltatott, a felirati javaslatban egyszersmind mint változhatlan kinyilatkoztatik, hogy az illető törvény szerkezetébe nem bocsátkoznak, mig az ország Dalmatia és a katonai határőrvidék által ki nem egészit- tetik, s az országos kormány felelőssége élő igazsággá nem válik. Ily előterjeszvényeket nem remélnek a jelen kormánytól, mely előtt a nemzet gondolkozási módja ismeretlen, s mely az utóbbi által meg nem értetik, az ország óhajtásait nem osztja, ha- tárzafait nem méltányolja, s idegen, a nemzet iránt ellenséges sugalltakra hallgat. A „Wiener Abp.‘ a magyar képviselőház felirati javaslatáról. A bécsi lapok mindnyájan kimondták már véleményüket a magyar képviselöház felirati javaslatáról, s egy-kettő kivételével igen kedvezőtlenül nyilatkoznak arról. A „Wiener Abendpost“ is hozzászólt e javaslathoz, s miután félhivatalos jelleménél fogva föltehető, hogy a kormány nézeteit nyilvánítja, érdekesnek tartjuk, czikkének lényegét olvasóinkkal megismertetni. A nevezett félhivatalos lap nem találja ugyan a javaslatban határozottan kimondva azt, hogy az országgyűlés ragaszkodni akar tevékenysége nem-folytatásához mindaddig, mig az ország kívánalmai a felelős minisztérium kineveztetése tekiuT A R C Z A. Fekete lap az élet könyvéből. — Történeti beszély. — ' , Francziaország virágai egy fényes ravatal körül állanak, minden legkisebb jele nélkül a részvétnek. A ravatalon egy alig tizenhat éves ifjú fekszik, arczára víaszsárga szint lehelt a halál; ruháira tört fényt vet a körötte égő szövétnekek lobogó lángja; a fekete bársonyfüggönyök közt belopózott nap a körülálló sokaság arczába ütközve, megalázva veretik vissza a mogorva falakra. A ravatal mellett bíboros állványon gyászfátyolos kard és korona. Az ifjú II. Ferencz, a testben lélekben gyeuge franczia király. Nem halt ő meg, hanem csak folytatja már a trónon elkezdett, örökké tartandó álmodozását! A halott fejénél egy alig harmincz éves nő áll, magas homlokán fekete haját leszorító gyémántdiadém, szemeiben parancsoló tűz , arczán nőietlen szigor, ajkán megvető gúnymosoly. Termete délczeg, alakja s tartása valóban királynői. E nő Medici Katalin. Ferencz anyja. Erős , és engedelmességre tanított akaratának kell lenni, még csak egy köny sem hull fekete szemeiből. De nem is illenék egy királynéhoz, alattvalói előtt könyeket húllatni, ha mindjárt édes fia is az, ki a ravatalon álmait aluszsza 1 A királyné mellett tiz éves fiúcska szomorkodik, szemei a halotton nyugszanak, és az azokból sűrűn hulló könyek végig peregnek gyászruháján. —- Ez a könyezö gyermek csak testvére Ferencznek, és holott ö, mint annak örököse, csak hálát adhatna bátyja elhunytéért: még sem tartja méltatlannak, megsiratni azt! Hiában, még gyermek!-------Szegény Francziaország, mig királya élt, addig is p ártok szaggatták ... a valláskülönbség két ellenséges pártot alkotott; most meghalt a király, mik fognak még történni?! Mily jeleneteknek lesz még sziuhelyére . . . csak Isten tudja! Nincs század, melyben csapások nem figyelmeztetnék az embert arra, hogy csak ember! nincs nemzet, mely szüntelen hatalmának] fénypontján állana . . . mintegy tanitásúl arra, hogy minden múlandó!------És mégis, van-e század, melyben az emb er alázatos blinbánat helyett, fejét kevélyen fölemelve, csatára föl nem hivná a végzetet! A tiszta ég azúrján szelíden ragyognak a hold méla sugarai. Egyes fehér felhő suhan el, de minden sietsége daczára a holdfénye megezüstözi széleit. Festői csoportokban millió és millió csillag enyelg; közülök egy eltűnik, a másik utána fut, hosz- szú tüzszalagot hagyva maga után. Komoly magánosságban egy álló-csillag nézi őket, irigyelve gyermeki pajzánságukat. Az ég nyugati részén üstökös büszkélkedik, bosszú, lángoló üstökét hl- zelgve susogja körül az esti szellő. Magas kőszikla homlokán a kiállóbb részeket ezüstté varázsolja a hold; néhol koponya-szemiiregekkéntsötétlő barlangok [ tátongnak, ijesztőleg nézve le az alattok elterülő erdőség zöldko- I ronás fejére; lejebb sűrű bozótok ölelik át mohlepte derekát; ol- i dalt sebes robogással egy csermely siet, vígan csörtetve habjait. A bokrok megmozdulnak. Több alak vigyázva közéig a sziklának egy cserjéktől fedett barlangnyilásához. A megrendült bokrok megragadják töviskezeikkel az ala kok hosszú köpenyeit, barna darabokat tépve ki azokból.
