Eger - hetilap, 1866
1866-12-13 / 50. szám
413 lehetséges, e méltányos kérésnek annak idejében eleget tenni igyekezzék. 44 Aláírási iveik bemutatása mellett 1867-ik évtől kezdve: Kovács Iguácz, Pájer Antal és Sztráda Béla urak részvényes tagokul ajánltattak. Mindnyájan átalános szavazattal bevétettek, részvénydijaik számbavételére a pénztárnok utasittatván. 45. Olvastatott az egyesületi pénztárnok jelentése, mely szerint a mai napig történt kiadás a bevételt 111 fr 55 krral haladja; egyszersmind jelentvén, bogy ezen felesleg kiadás korántsem az egyesület túlságos kiadásaiból, hanem egyenesen onnan származik, hogy a részvények igen hanyagul fizettetnek, miután a f. évi részvényárakból bejövendő mintegy 1200 ft összegből mai napig csupán kétszáz egynéhány forint fizettetett be; kérvén az igazg. választmányt, hogy a részvények pontosabb befizetése iránt intézkedni méltóztassék. Szomorú tudomásul vétetett, egyszersmind meghagyatott az elnökségnek, hogy e tárgyban felszólító leveleket nyomatván, az, minden hátralékosnak személyesen megkttldessék, ezenkívül is minden más felhasználtassék arra, hogy a részvények befizettessenek. Kelt mint fenn. Hitelesítek: Főkövy Antal. VezekényiHorner István. Jegyzetté : Rigó Antal titkár. Levelezés. Heves, decz. 6-án. T. szerkesztő ur! Mint az „Eger“-nek szorgalmas olvasója, visszaemlékezem, hogy e lapnak Hevesről két rendbeli levelezője is volt, Hevesi s Pagát név alatt, s most egy sincs; — midőn ennek okát kérdeztem, azt hallottam, hogy Pagát elköltözött Hevesről, Hevesi pedig, ki állítólag gyengédtelenül irt a hevesi nőkről, hogy a nők haragját lecsillapítsa, egyszerűen felhagyott a levelezéssel —, pedig hát hiba az, ha az ,,Egerben“ Heves képviselve nincs. Én e hibán akarok segíteni, midőn tollhoz nyúlok, én ugyau csak rövid ideje, hogy Hevesen lakom, de azért megkisirlem a hevesi életről egyetmást közzétenni. Azt előre kijelentem, hogy én a hevesi nőket „ne nyúlj hozzám^-ngk tartom, a világért sem sérteném meg őket — ők szépek s jók mindany- nyian, s nincs egyéb liibájok, — mi különben a gyámoltalan férfiak hibája, — hogy szomorú özvegységben szenvednek, már tudniillik négyen közülök. Mire való az, a nőket sérteni ? egy férfinak mindig galantnak, udvariasnak kell lenni, — a finom, udvarias férfiú kezében a tolinak irósvajból kell lenni, csak a gyengéltelen ember bánik úgy a tollal, mint Sámson a szamár áíkapczájáyal. Sokan azt mondják, legjobb az egyenesség, s gorombasággal néha többre megy az ember, mint a finomsággal; elhiszem, ha fiakerekkel van az embernek dolga, de midőn nőkkel, oh akkor glacékeztyiiben kell megjelennünk ; maga a természet is udvariasságra tanítja az embert, például kitauitotta a galambot, — s udvariasab-be nála bármelyik arszlán? tessék csak megnézni, mily gyengéden turbékol, tipiskál tapos- kál, galamb urfi galamb kisasszony mellett. Áz udvarias ember előtt minden ajtó nyitva áll, az udvarias ember mindenütt boldogul, az udvariatlan ember ellenben szirtbe ütközik lépten nyomon, s úgy félnek tőle, mint a fecskétől, mely a legtisztább helyet sem respectálja. — Az embereknek egymással érintkezniük kell a társadalomban, mint a tengely a kerekkel érintkezik — mint a zsir megkönnyíti a tengely érintkezését a kerekagy- gyal, úgy az udvariasság s finomság, mint zsir, megkönnyíti az emberek sokszor kellemetlen érintkezését is. Főszabálya pedig az udvariasságnak ez: soha az ember határozottan ne fejezze ki magát, — semmi véleményhez ne ragaszkodjék, — sen kinek ne mondjon ellent, - senkit beszédében félbe ne szakítson, — mindenkire figyelmesen hallgasson, a nőknek szépeket mondjon, s kezet csókoljon, fövegét vegye le, egy szóval, úgy viselje magát, mint szegény János. — 4-ik Henrik azt mondotta, már tudniillik francziául, mit én csak németül tudok: Freundliches Wort und Hand am Hut kostet nichts, und ist dennoch gut. Ezt tartom én szemem előtt, mint hevesi levelező, s ha ezzel sem boldogulok, én is kénytelen leszek elhallgatni. — Azonban ideje volna már e hosszú bevezetés után a hevesi életről valamit irni, — annál is inkább, mivel jelenleg itt felfordult világ van; — nem úgy értem, mintha fejünkön járnánk, sem nem úgy, mint a képeken lefestve látja az ember, midőn a kutyát a nyúl, s a macskát az egér kergeti, mint a mostani időben a szerzőt a kiadó, — vagy a futár csigán ül, a szarvas a vadászra lő, a kakas tojást költ, a juh a farkast viszi, az ur az inasnak szolgál, s a csecsemő a dajkát ringázza, — hanem úgy értem a felfordult világot, hogy nálunk vau vagy tizenöt darab színész — közönség ]>edig fele — s volt eset reá, hogy annyi sem. — Csaby színtársulata itt járt ez év január s február havában, s oly elfoga dúsban s pártolásban részesült, hogy e pártolásnak az ize még Egerben is szájában volt. Szegény Csaby azt gondolta, hogy Budán kétszer is volt kutyavásár, visszajött ismét, hogy meggyőződjék, miszerint nem mindig papsajt. — A színészeken misem múlik, ők készek volnának akár mindennap előadást tartani, a közönségen sem múlik semmi, mindennek az oka az az átkozott pénz. Ez évben már harmadszor vannak Heveseu színészek, ez nem tréfadolog a jelenlegi pénzszük világban s oly kis városban, mint Heves, mely maholnap, miután az értelmiség lassanként tovaköltözik, s helyette zsidó jő — Jeruzsálem lesz. — Ámbár más oldalról azt sem tagadhatni, hogy sok esetben úgy vagyunk a pénzzel, mint a nők a betegséggel: ha nem akarnak elfogadni valakit, vagy nincs kedvökvalahová menni, ráfogják, hogy betegek; mi is sokszor, ha részvétlenségünket palástolni akarjuk, ráfogjuk, hogy nincs pénzünk. Bírálatot Csaby társulatáról nincs szándokom irni, mert e társulat Hevesmegyében jóformán ismeretes ; férfiakban erős e társulat, mit nem akként kívánok értelmezni, mintha e társulat a legjelesebb vidéki színészekből állana, — oh nem, mert kivéve Csabyt, Lónyait, a társulat komikusát, ki néha bohóczczá teszi magát, Szentkutit és Kocsist, a többi nagyon is gyenge — hanem mert sokan vannak, ezért erős a társulat; — nőkben azonban e társulat igen gyenge, mit szintén nem akként kell értelmezni, mintha e nők gyengeséggel volnának telve, oh nem ! ilyet nem mondok, inkább azt mondom, hogy erősek, mint Komárom falai, hanem annyiban nevezem e társulatot nőkben gyengének, mennyiben, a bájos Már Júliát kivéve, ki bármely vidéki sziupad- nak becsületére válik, a többiek mind csak múzeumba valók a régiségi osztályba ; ') — de ki tehet erről ? mindnyájan megvénülünk. — Minthogy a közönség sokszor olyan, mint a kisgyermek, hogy tyúkkal s kalácscsal kell csalogatni, s az ember az újon mindig jobban kap, mint már a rég ismerten, Csaby nehány hevesi műkedvelőt megnyert egy játékra a közönség beédesgeté- sére, s ez jól is volt, mert ez alkalommal a bevétel tűrhető volt, a közönség pedig nemcsak jól mulatott, hanem el is volt bájolva. Szigligeti „Liliomfi“-ja adatott. — Szellemfit R. K. ügyesen sze- mélyesitette, a szomszéd asszonyt pedig — D.-né — úrnő, ki felvonás közben oly szépen énekelt, hogy bátran nevezhető heÍ esi csalogánynak; a harmadik műkedvelő — F. L. volt, ő róla élekm^4 in^rtmg^üát szótok ő is féltem időn a színpadra kilépett, fil^iKi^lMMN^Itetet azonban a művészet előmozdítása tekintetében A szomszéd Jász-Apáti nehány fiatala érdemel, kik nem tekintve a távolságot, az éj sötétjét, a téli idő mostohaságát, s a rósz utat, az előadáson megjelentek, s midőn a hevesi közönség teljességgel hiányzott, s a darab előadása elmaradandó volt, ők tárczájok bőségéből, az előadást biztosították. Bizony nagy szerencse a hevesiekre Jász-Apáti szomszédsága, Apáti nélkül nem tudtunk volna a nyáron örülni, Apáti nélkül nem tudtuk volna jelenleg színészeinket föntartani, — ha lesz dinnyénk, majd megszolgáljuk nekik szivességöket. — A Guise herczeg életéből XIV. Lajos idejéből — egy kis történetet mondok el: e férfiú, hogy a szép Pons kisasszony kegyeit megnyerje, először a szép kisasszony harisnyáját egy hétig bokréta helyett kalapjánál hordta, másodszor, a kisasszony részére rendelt gyógyszereket bevette, harmadszor, midőn a kisasszony által szerelemjelül kívánt fehér papagájt meg nem szerezhette, kivitte a sétatérra a kisasszonyt, s ott mintegy kétezer ebet tán- czoltatott előtte, s ezek után a szép kisasszony kegyeit valóban meg is nyerte. — Ki tudja, nincs e az apátii fiatalok között egy kis Guise herczeg ? vagy legalább kis teins ur ? — ki tudja, nincs-e Hevesen Pons kisasszony? — ha van, bizonyosan szívesebben veszi, ha kedvéért a művészet oltárára valaki okos áldozatot hoz, nem pedig oly nevetségeset, mint a valódi Guise herczeg. — Azonban ideje volna talán már levelemet befejeznem, mert attól félek, hogy hosszú leszek, mint a szent Iván éneke ; — csak a choleráról akarok még irni. E kellemetlen vendég jelenleg szomszédunkban, mint hallom, Erdőtelken van, másik szomszédunkban pedig, Apátin, láz uralkodik, nem váltóláz, sem inláz, ') Ez már nincs glacékeztyiiben mondva. Sz e r k.
