Eger - hetilap, 1866
1866-10-25 / 43. szám
357 jének bizonytalanságát érintő különféle fejtegetések nem vették figyelembe a legfelsőbb kéziratban nyomatékosan nyilvánuló azon császári akaratot, miszerint ezen országgyűlés tevékenysége a legrövidebb határidő alatt újra megkezdessék. — Figyelmen kivlil hagyák továbbá azt is, miszerint az Uralkodó az udv. kanczellárt a szükséges intézkedések haladéktalan megtételére utasitá. A ki ezen intézkedések természetét és terjdelmét ismeri, nem fogja magát elzárni annak belátása elől, hogy — mihelyt ez intézkedések meg vannak téve — az országgyűlés egybeülése megtörténhetik. Az azonnali egybehivásnak kizárólagos akadályául a járvány tekintendő; — az e tekíntetbeni kétkedések jogosulatlanok.“ A „M. Világ,“ tekintetbe véve azt, hogy a cholera Pesten folytonosan apadóban van, azon reményét fejezi ki, hogy honatyáink körülbelöl egyidejűleg ülhetnek össze a lajtántuli tartománygyülésekkel, melyek egy legf. kézirat által nov. 19-re hivattak egybe. Úgy legyen ! Oroszországban furcsa nótát kezdenek fújni. A dolog nem kevesebb, mint Magyarország és Galicziának az orosz birodalomba leendő bekeblezése körül forog. A félhivatalos „Golos“ sans géné kimondja, hogy ne okozzuk Oroszországot, ha keleti Galicziát, Bukovinát és Magyarországot elfoglalni kényszerül, mert nem az ő hibája, ha bántják, és nyugton nem hagyják. E be- keblezés, úgymond, mellözhetlen, s a bécsi kabinet magatartásának következménye. — És mi ingerelte föl annyira az orosz kormányt , hogy félhivatalos közlönyei által ily kemény beszédeket hallat ? Az, hogy az osztrák kormány Goluchovszky grófot nevezte ki Galiczia helytartójául, a helyett, hogy valami lengyelfaló Murawieffet állított volna az ország élére! Magyarországra nézve ugyan ezen ok nem áll, de mit tehet arról Oroszország, ha a porosz annexiók annyira felizgatták étvágyát, hogy lecsillapítására keleti Galiczián és Bukovinán kivül még egy kis confectre is van szüksége, s erre Magyarország épen alkalmasnak kínálkozik, miután történetesen itt is lakik egy maroknyi muszka! Készítsük tehát hátunkat jó eleve a kancsukákra, mert kétségbe- vonhatlan tény, hogy a muszka annectál bennünket — nagyszájú lapjaiban! — A poroszok által annectált országok a bekeblezést nem nagy örömmel viselik, s uj uraik iránt egyátalában nem tudnak rokonszenvet mutatni. Ezt a porosz lapok is kénytelenek bevallani. A „Kreuzzeitung“ ismételve oly levelezéseket hoz Hannoverből, melyek világosan tanúskodnak arról, hogy mennyire demonstrativ oppositiot képez ez ország a dolgok uj rendje ellen. Egy franczia lapnak Írják Berlinből, hogy Hannoverában titkos ellenzéki központi bizottmány alakult. Éjszaka poroszellenes hirdetmények ragasztatnak a falakra, és egész csendben jelszavak osztatnak szét a házakban. A magas aristocratia néhány hölgye gyászt visel. A porosz tisztekkel senki sem beszél, s nyilvános ! helyen nem jelennek meg velők még a tisztek rokonai sem. Hasonló tudósításokat közölnek Frankfurtból is. Az ottani templomokban e hó 14-én először tartottak imát a porosz királyért s a j királyi családért. Mint a „National-Ztg“-nak Írják, az ima megkezdésére sok ember elhagyta a templomot. — Berlinben az Ausztria iránti hangulat folyvást aggasztóbb szint vesz fel, s a sajtó nyilatkozatai majdnem azon föltevésre jogosítanak, hogy ellenséges lépéseket terveznek a császári birodalom ellen. Miként a háború előtt Ausztria „fenyegető magatartása“ ürügyül szolgált Poroszországnak a fegyverkezésre, úgy most ismét valamennyi közlöny sürgeti, miszerint Poroszország biztosítsa magát, hogy Ausztria boszuáilási kísérleteivel szemben harczkészen állhasson. A „Spenersche Ztg“ felsorolván Ausztriának állítólag ellenséges cselekményeit, hozzáteszi: „Nem szükséges, hogy Poroszország az ellenségeskedéseket viszonozza. Csak óvatosnak kell lennie, mert jelenlegi hangulatában Ausztria képes Porosz- és Németország ellen irányzott bármely coalitiohoz csatlakozni. Poroszországnak nagy előnyül szolgál, hogy külügye élén oly férfi áll, ki az udvarok érzületeit pontosan ismeri, és Párisban miként Pétervárott nagy tiszteletben áll.“ Hasonló értelemben, sőt még ingerültebb hangon nyilatkozik a „Nat. Ztg“ is. — A római kérdés ismét előtérbe kezd lépni, s párisi tudósítások szerint, legújabb időben diplomatiai alkudozások tárgyát képezte. A „La Presse“ Rómából arról értesül, hogy pápa ő Szentsége az ottani körök erős meggyőződése szerint, fölhagyott azon gondolattal, hogy Rómából távozzék. A „Presse“ úgy hiszi, . hogy a szent széknek a francziák elvonulása után nincs mit félnie az olasz kormánytól, s hogy ennek támogatása nélkül a forradalmi párt tehetetlen. Ily körülmények között minden attól függ, hogyan fogja a sz. szék a kiürítés után következő időt fölhasználni. Az idézett lap, levelezőinek tekintélyére hivatkozva, úgy 1 vélekedik, hogy sikerülni fog a pápát reábirni, hogy az alkudozások Vegezzivel újra fölvéte?senek, mire egyébaránt ő Szentsége a levertség óráin kivül már hajlandó is. A „La Presse“ azon meggyőződését fejezi ki, hogy a párisi, bécsi és madridi udvarok között megegyezés utján megállapodás jöhetne létre , mely szerint a pápai állam Olaszországhoz oly viszonyba lépne , mint a délnémet szövetség Poroszországhoz, azonban ezt a katb. hatalmasságoknak biztosítani kellene. Ezen megoldásra nézve, melynek első eszméi IX. Pius és III. Napoleon közötti levelezésben vannak letéve, hirszerint kilátás van, hogy Rómában viszhang- ra talál. Politikai hírek s események. Ausztria. A császár 0 Felsége utazását Morva- és Csehországban okt. 18-án kezdette meg, hogy a háború által közvetlenül sújtott vidékeket meglátogassa. A legmagasb utazás mintegy 3 hétig fog tartani. — Egy gr. Belcredibez intézett lf. kézirat által Csehország, Galiczia, Lodoméria és Krakó, Dalmátia, Alsó- és Felső Ausztria, Salzburg, Stiria, Karinthia, Krajna, Bukovina, Morvaország, Szilézia, Tirol, Vorarlberg, Istria, Görz és Gradiska tartománygyü- lései, és Trieszt városi tanácsa, f. évi november 19-ik napjára, törvényes gyülhelyeikre összebivattak. — Sarolta mexicoi császárné sajnos lelki állapota Bécsben közbeszéd és közsajnálkozás tárgya. Itt átalán azt hiszik, hogy a mexicoi császárság sorsa el van döntve; azért sajnálják Miksa ö felségét, s különösen nejét, mely utóbbinak lelki állapota állítólag azért zavarodott meg, mivel azt vette észre, hogy férje sehonnét sem várhat segélyt. Reményei, melyeket e részben táplált, teljesen meghiúsultak. Párisban Sarolta császárné csak azt kívánta, hogy Francziaország tartsa meg a miramarei egyezményt, s ott ígéretekkel tartották öt: de Rómába érkeztekor megtudta, hogy Napoleon császár azon egyezményt magára nézve már nem tartja kötelezőnek. Ez annyira hatott az érzékeny szivü császárnéra, hogy magán kivül lett. (Más tudósítások szerint ö felségén már Mexikóban mutatkozott a búskomorság, s Miksa császár állítólag azért küldte nejét Európába, hogy itt felviduljon. Angolország. A „Times“ egy közelebbi czikkben kifejti Angolország programmját a keleti és belga kérdésre nézve. Ne higyje senki, úgymond e lap, hogy Anglia minden körülmények között tétlen maradand, — passivitásának határa van. Ha fejedelmek és népek viszálkodnak, vagy alkotmány- s határkérdések oldatnak meg, ezzel Anglia nem gondol, de van kérdés, a mely Anglia érdekét közvetlenül érinti, — t. i. Napoleon szándéka Belgium iránt, és a keleti kérdés. Az utóbbira nézve Kréta sorsa, sőt még a törököknek Európából leendő netaláni kiűzetése is közönyös Angliára nézve, mert az előszeretetről, melylyel egykor a „beteg ember“ iránt viseltetett, már lemondott, csak Egyiptomot nem szabad belekeverni a dologba, mert Európa bizonyos lehet abban, hogy az Isthmus függetlenségéért egészen a késig fogunk barczolni. És Anglia, hogy e kérdések akarata szerint oldassanak meg, mindennel bir, a mi az utolsó perczben dönt: aranynyal bankjaiban, s férfiai legyőzhetetlen erejével. Az előzmények közönyösek, tehát számíthatunk arra, hogy mától fogva a britt államérdek Belgiummal s Egyiptommal összenöttnek fog