Eger - hetilap, 1866

1866-09-27 / 39. szám

324 „S c h i d m a i z i g Bernát a mezei munka tartama alatt családjá­val a szabadban, sátorban hált. Egyszer éjfélkor álmából hirtelen felretten, s maga előtt egy borzasztó alakot lát, melyet a sötétség s ijedtség miatt jól ki nem vehetett. Azonnal rákiáltott: ki vagy ? — mit akarsz? — Az alak nem felelt, hanem közelebb jött. Sch. •ekkor fektéből rémülten felugrik, s felkapott fejszéjével hozzá­vág, az alak összerogyott, és vérében előtte vonaglott. A gyilkos csak ekkor jött egészen magához, eszébe jut felesége, leánya, neveiken szólitja őket; ezalatt lehájlik a haldoklóhoz, kiben két­ségbeesve ismeri fel saját nejét, kivel boldog házasságban élt.“ Általában mindaz, mi a kedélyt rendkívül felizgatja: öröm, ijedség, erős képzelődés, tartós aggodalom sat. az érzékek ren­des működésére zavarólag hat, és okozhatja, hogy az ember kö­rülményeit , viszonyait hamisan Ítéli meg, mert nem úgy fogja fel, mint azok valóban állanak. Mi ezen csalódásokat kikerülhe- töknek mondottuk ; mert egy, a szó valódi értelmében müveit em­ber lelki erőit annyira gyakorolhatja, hogy kellő önvigyázat mel­lett önuralkodását s lélekjelenlétét legtöbb esetben megtart­hatja. Egy müveit ember teljesen ismerheti s megítélheti azt: mit lehet adni az érzékek által bennünk keltett érzésekre, és mennyit engedhet ezeknek elhatározásaira befolyni. E módon, az érzékek használatától elválhatlan csalódásokat, ha meg nem szün­tetheti is, de megakadályoznia lehet, hogy azok Ítéletére s csele­kedeteire döntőleg befolyjanak; megakadályozhatja, hogy előí­télet, babona, képzelődés érzékeit ne ámítsák, s azok szabályos működését ne zavarják. (Vége köv.) Cholerabeteg ápolása s önoltalom. Azoknak a jóbarátoknak, kik részint szóval, részint Írásban megkerestek arra nézve, hogy adjak egy kis utasítást, hogy or­vos nem létében cholera esetén mit tegyenek? tanácsomat a kö­vetkezőkben öszpontositom. Minthogy a cholerának legfőbb tünetei a hasmenés, hányás, görcsök, égető szomjúság, a bőrnek hidegsége; és minthogy egy­szersmind ezek a legijesztőbb tünetek, oda kell törekedni, — járt sokat kérdezősködni Linwood ur ültetvényéről és körűimé- | nyeiröl; a nélkül is elégszer hallottam nevét, mint tönkrejutott I emberét emlegetni. Különösen érdekelt, a mit leányáról, Kati kisasszonyról hallék. Ot illetőleg csupán egy vélemény volt, min­denki úgy nyilatkozott, hogy jó és szép, s hogy atyja alávaló módon el akarja adni az uj felügyelőnek, ki reá oly nagy befo­lyást gyakorolt. Linwood Kati egy északamerikai tengerészhad- nagygyal, Vaughan Henrikkel formaszerint el volt jegyezve, ki most szolgálatban távol volt, s visszatérte után vele egybekelni szándékozott. Azonban minden valószínűség szerint, Vaughan Henrik visszatértekor jegyesét, mint más nejét volt viszontlátan­dó, mert Duff, vagy igaz nevén Donald, az öreg Linwoodot orrá­nál fogva vezette, kinek pénzt kölcsönzött — mi egy felügyelőtől szokatlan dolog — s igy az öreg teljesen hatalmában volt. Az ültetvény földjei jók voltak ugyan, de ki voltak merítve, s még igen sok parlagon heverő föld tartozott hozzá, mert az öreg Linwood, egy gyenge és érzéki ember, ki csak a kártyajátékban és borban ta­lálta örömét, lassankint minden használható rabszolgáját eladta, hogy nyugtalankodó hitelezőit kielégíthesse, úgy hogy a gazdálko­dáshoz szükséges munkaerő hiányzott. Ezen tönkrejuttató eljárás­hoz a két utolsó felügyelő hűtlensége is járult, kik a rabszolgák eladásánál New-Orleansban felhasználták az alkalmat zsebeik megtömésére. Mindenki azon nézetben volt, hogy Duff még vak­merőbb játékot játszik, minthogy urának egyetlen gyermekéveli egybeköttetése által egykor az ültetvény tulajdonosává kellett lennie, mely értelmes kezelés mellett hajdani értékét újólag | biztos szer hiányában, — hogy ezen tünetek megszüntessenek vagy meggyengittessenek. Elemezzük őket egyenkint. 1) A cholera a bélhuzamot támadván meg, ez gyuladásba jő, és ezen keresztül elveszti a vér vizének egy nagy részét; innét van a szájszáradás, könyhiány, belső égés és szomjúság, vizelet- rekedés. Ha a vér vizének egy részét elvesztette, meg.-.Urüdik, a vérkeringés e miatt zavartatik, s igy előáll a bőrnek és végta­goknak hidegsége. Oda kell tehát törekedni, hogy a vér visszanyerje elvesztett vizét: azért a betegtől nem szabad megtagadni a vizet; még pe­dig adassék a betegnek fris viz, kortyonkint annyi,a mennyit a beteg kíván, — kis adagokban azért kell adni, mert a nagy mennyiséget azonnal kihányja. — A hideg viz, a mellett, hogy a vért újra ki­egészíti, még a hányást is csillapítja, és ezen szempontból lehet a betegnek időszakonkint apró jégdarabokat is adagolni. 2) A görcsöket szintén a megromlott vér okozza, — a gör­csök a lábujjakban kezdődnek, onnan a lábikrába, a czombba, hasba és mellbe , valamint a karokba eljutnak. — A végtagokat erősen kell dörzsölni langyos eczetes vízzel, a hasgörcsök ellen tétessék a hasra nagy felíiletben hajastól reszelt torma, vagy pe­dig eczettel kevert mustárliszt. 3) A bőrnek hidegsége és megkékülése szintén a vér meg- sürüdésében, és keringési zavarában, valamint a nagyfokú bél- gyuladásban találja a tudomány mostani állása szerinti értelme­zését; — oda kell tehát törekedni a viz adagolása mellett, hogy a bőr tevékenysége ismét életre hozassék, a mi izgatás által tör­ténhetik; az izgatok pedig a dörzsölés, kefélés, — (de ne subixos kefével) jéggel való dörzsölés, vagy langyos eczetes vízzel; — a gyomortájra egy vízbe mártott és kifacsart ruha, erre pedig a gyomron és derékon keresztül két, hosszában összevarrott töröl­köző erösittessék; a beteg hirtelen ágyba tétessék, erősen légzá- rólag betakartassék, lábaihoz meleg téglák rakassanak, hogy igy a beteg izzadásba jöjön, mert a meleg és gyöngyöző izzadás megmenti. Megjegyzendő, hogy úgy helyeztessék el a beteg, hogy a hányás és gyakori ürülék miatt se zavartassák ki helyéből, annál is inkább, mert a rizskinézésü ürüléknek szaga nincs, — a szájá­tól pedig könnyen el lehet távolítani a kihányt anyagokat. Ha az izzadás rövid idő alatt, '/.4 vagy >/2 óra alatt be nem következnék, sem a tünetek nem akarnak alábbhagyni, az átalá- nos dörzsölés újra kezdetik, és ismét betakartatik a beteg — a l visszanyerhette. Szintén egy vélemény volt aziránt is, hogy Lin- I wood Kati Duff felügyelőt gyűlöli, s a távollevő Vaughan Hen­riket szereti, de atyja fenyegetések által kényszeritette, kezét az előbbinek odaígérni. Két hét múlt el, mig ezen, már Vicksburgban szerzett ada­tok valóságáról meggyőződhettem, s bármily éber volt is figyel­mem ezen idő alatt, sohasem találkozhattam a ravasz felügyelő­vel, ki úgy látszik, Princetownba nem igen szokott járni. Voltak ugyan ott ismerősei, de ezek szoktak hozzá az ültetvényre koron- kint kilovagolni, őt a városban egy hónap óta senki sem látta. Én kitaláltam okát. A leány körül kellett forgolódnia, hogy ke­gyét megnyerje, s egyszersmind az öregre gyakorlott befolyása felett is őrködnie kellett. Végre értésemre esett, hogy a mennyeg- ző napja már kitüzetett. A türelmetlenség minden körülmény kö­zött káros, de különösen sokat árt egy rendőrhivatalnoknak. Mindamellett türelmetlen voltam. Két ízben ballagtam már ej egész az ültetvény határáig, s csaknem arra tántorodtam, hogy az ott dolgozó négerekkel beszédbe ereszkedjem, de szerencsém­re, még észrevettem, hogy rósz utón járok; mert egész vállala­tom könnyen füstbe mehetett volna, minthogy akkoriban semmi­féle idegen nem beszélhetett volna a fekete munkásokkal, a nél­kül, hogy gyanút ébreszszen maga iránt. Végre midőn a hosszú várakozásban már kifáradtam, a véletlen segélyemre jött. (Folyt, követk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents