Eger - hetilap, 1866
1866-01-04 / 1. szám
4 Emlék-pohár átnyujtása. Az egri kovács és kerékgyártó egyesült czéh tagjai, H e- ring József állatorvos és kovácsmesternek, mint czóhtársuk- nak, a közel múltban 50 éves állatorvosi diszoklevél átnyujtás emlékére, őt egy szép ezUstpohárral tisztelték meg Ü r m é n y i Antal derék czéhmester vezetése alatt, ki következő beszédet mondott: Mi az egri kovács és kerekgyártó egyesült czéb tagjai szerencsénknek tartjuk, hogy e mai napon önt szeretve tisztelt polgárt és czéhtársunkat megkereshetjük. Azon jeles férfiaktól tanultuk mi is tisztelni az érdemeket, kik a haza és emberiség javát szivükön hordják,s kiknek különösen Eger városa igen igen sokat köszönhet! Igen, a tiszteleti kifolyása következtében vagyunk mi itt ma, hogy önt, szeretett czéhtársunkat, a közel múltban nyert kitüntetéséért üdvözöljük, s csekély erőnktől kitelhetőleg emlékezetessé tegyük azon eseményt, hogy ön a pesti k. állatgyógyintézet tanári karától 50 éves állatorvosi díszoklevéllel tisztelte- tett meg. Fogadja ön, tisztelt polgártárs, mint 49 éves czéhtársunk, e szerény emléket, melyet a hü szeretet és tisztelet nyújt! (átadatott az ezüst-pohár), s kívánjuk szívünkből, hogy a Mindenható Isten önt még sokáig éltesse — éljen ! Hering J. úr elérzékenyülve köszöné meg a kedves meglepetést, mire Kubik Nándor kerékgyártó-mester e beszéddel fejezé be az emlékezetes szerény ünnepélyt: Tisztelt polgártárs! A magyar királyi egyetem a múlt hóban tiszteié meg önt, mint 50 éves gyógykovácsot és állatorvost, I ünnepélyesen díszoklevéllel. E kitüntetés örömében legközelebb | és legtisztább szívvel mi vettünk részt, kik szerencsések vagyunk, önt magunkénak nevezhetni, kik ön méltó kitüntetése által testületünkre is díszt és becsületet vélünk háramlani. De mi nem akartunk, tisztelt polgártárs! megelégedni azzal, hogy érzelmeinket csak szavakba foglaljuk, mi azokat ezüstbe vésni és iné a barátság e kelyhével óhajtottuk megörökíteni. E pohár senkit sem illet meg méltóbban, fmint önt,( t. polgártárs! ki azon ősök munkásságát, becsületességét s polgári erényeit egyesíti magában, kik ezüstpoharakból ittak. — Igen jól tudjuk, hogy félszázados hosszú pályája alatt önnek is, j mint minden becsületes embernek, sok keserűt kellett nyelnie; j legyen e p o h ár a hátralevő édesnek szánva, hogy a gyön- | gyök, melyek benne fölhabzanak, csak a barátság, a jólét, vidám- í ság és öröm igaz gyöngyei legyenek. Igen jól tudjuk azt is, hogy | ön tisztelt polgártárs! sok baráti szivet, hazafiui törekvést, sok I buzgó szándékot látott már életében megtörni, mint a hitvány | üveget; legyen ezen szilárdabb pohár záloga annak, hogy ezen- ( túl ne csalódhassák senkiben, ne csalódhassék különösen az édes haza és szeretett városunk jövőjében. Adja Isten! hogy önnel még sokáig munkálkodhassunk együtt a közjóra; Adja Isten! hogy még kis gyermekeinknek is megmutathassuk önt, s megtanítsuk őket, önre mutatva: hogyan kell Isten és ember szeretetét, a polgártársak bizalmát megnyerni; hogyan kell apai, baráti, s honfiúi kötelmeinknek eleget tenni, szóval, hogyan kell becsület- > ben megöszülni. ügy hiszem, minden becsületes ember szive ohaj- ] tását fejezem ki, midőn lelkem mélyéből kívánom: Éljen, soká- I ig éljen! legkétesebb kérdéseire: az akkori horvát- és dalmát viszonyokra, Dalmátia városai s a tengermellékiBánság sajátságos állapotaira, a báni méltóságra, közben az egykorú magyar dolgokra, a királyi udvar kún-politikájára sat. De nevezetesen és főleg, mintegy folytonos felvilágosító példában látjuk e család szereplésében megvilágítva azon sajátságos államjogi viszonyt, mely Magyar- ország s a horvát-dalmát tartományok közt századokon át létezett, s melyet határozottan s elméletileg kifejezni oly nehéz, mert nem szabályszerüleg alkotva, de a nemzet életének változó körülményei szerint módosulva, oly változatosan alakult volt. Fénypontja mégis a könyv ezen első részének azon fejezete (a IV-ik), melyben szellemdúsan vázolja a Zrínyiek ősei, a Bre- biri grófoknak azon, hazánkra nézve oly fontos következményű tettét — melynél valóban a Gondviselés megfoghatlan czélja zavarba hozza az emberi véges ítéletet — midőn t. i. a Brebiriek, — kiknek családja eddig a leghívebb vazallja volt a magyar koronának, mintegy a Gondviseléstől arra rendelve, hogy a Magyar- és Horvátország közti összefüggést fentartsa, melynek gyakran majdnem egyedüli látható kapcsát képezte, — egyszerre azon vétkes pártütésnek lesznek főeszközei, mely az utolsó Arpádházi királynak trónját az Anjouháznak kezére játszotta. De épen ezen pártütés, vagy mint ma tágabb lelkiismeretű szótárunk nevezi, ezen államcsíny, nemcsak megmentette a veszélybe döntött magyar birodalmat, de sőt a dicsőség és nagyság tetőpontjára emelte. így a vétkes pártütés legfőbb eszköze Brebiri Pál, a Zrínyiek ezen legnevezetesebb őse, lön az Anjouk Magyarországra hozatala által, a magyar birodalom páratlan emelkedésének tényezője; (Vége követk.) Eredeti mexicoi levél *) Campeche, aug. 1865. —--------Egyetlen ütközet kivételével, — melyet a Rio Oscumaxinta me llett fekvő Jonnutánál Tabasco tartományában, mintegy megünneplésére Charlotte császárné Ö Felsége születésnapjának, a francziák és mexicóiakkal közösen junius 6-án szerencsésen és győzelemteljesen kiállottunk, — mi itt igen nyugalmas életet élünk, s csak az iszonyú, az árnyékban is 30—32 fokra menő hőség az, mely minden jelentékenyebb tevékenységtől megfoszt. Mert mig a sajátképeni Mexico magas hegyekkel fedett terület, melynek ép azért hőmérséke is enyhébb, — a Jucatan félsziget lapos és forró. Ez a pálmák hazája. — Számtalan gonddal és mű vészettel emelt épületek romjai fedik itt a földet, s teszik azt érdekessé. Annak eredetéről azonban még azon indiánok sem tudtak felvilágosítást adni, kiket ezen ország fölfedezésekor itt találtak. Ezen épületek mindenesetre egy már rég idők óta, talán faj- háborúk által elenyészett indián népfajtól származnak, mely már azon időben a műveltség magas fokán állva, más néptörzsek, talán a jelenleg itt élőnek barbarismusa által megsemmisittetett. Még I sok helyen jól fentartott szobraik és bálványaik magas sasorral ellátott alakokat mutatnak ; mig a jelenlegi indiánok törpék és pisze orruak iszákos arczczal. Azonban a mi a kitartást illeti, egy ily indián a fején vagy hátán levő egy-két mázsányi teherrel naponkint 10—15 leguát, teher nélkül pedig száz szakadatlan óra alatt 90—100 leguát*) megy, kukoriczakenyér és viz mellett. Nem kevésbbé mint a pálmák, feltűnő a számtalan papagájok, kolibrik, majmok, lepkék stb. változatossága is; melyekkel az ember reggeli sétáin szokott találkozni. Az ország belsejében *) Azthiszszük, nem lesz érdektelen, ha t. olvasóinkkal egy, a mexieói császári hadtestben főhadnagyként szolgáló s érdemkereszttel diszitett hazánkfiának eredeti levelét közöljük, mely még augusztus hóban kelt, s csak deczemberbcn érkezett rendeltetése helyére — városunkba. *) egy legua '/2 német mérföld. Szerk.
