Eger - hetilap, 1866
1866-09-06 / 36. szám
IV. évfolyam. 36. szám. Szeptember 0-án I860. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50,, Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzotl sorhely után 4, bélyegadó fejéi»-!» minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. KlAHzetéseket elfogad.• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J en t s c h G. könyvkereskedése s minden cs. leír. postahivatal. Eger, szept. 4. * * Azon időt, mig a kormánykörökben az alkotmánykérdés megoldása, és a birodalom beltigyeinek tartós — mert törvényes — elintézése iránt nagyfontosságú tanácskozások tartatnak: a német és szláv lapok legnagyobb része gondosan siet kizsákmányolni, és csaknem naponkint hoznak oly kiegyenlítési terveket, melyek inkább felizgatják a kedélyeket, mint lecsillapítják, s melyek képesek ugyan itt-ott elérhetlen vágyakat kelteni, de nagyon távol vannak attól, hogy akár a birodalom felzavart belbé- kéjének és megingatott nagyhatalmi állásának megszilárdulását elősegítsék, akár a birodalmi népek jogos igényeit kielégítsék. A német lapok között e tekintetben az „öreg“ és az „uj Presse“ vezérszerepelnek. Mind a kettő hü magához; az ismert régi nótát fújják, ideáljuk az egység felelős birodalmi minisztériummal és parlamenttel; keserűen támadnak meg minden oly irányt, mely a birodalmat alkotó országok törvényes önállásának elismerését látszik kilátásba helyezni. A szláv- és az ezen érdekeket képviselő német lapok, fölbá- toritva azon diadal által, melyet a nemzetiségi elv Olasz- és Németországban arat, erősen síkra szállnak a nemzetiségi elv mellett, s azt Ausztriában alkalmazni, az alkotmánykérdés megoldásánál elv gyanánt fölállítani és a foederalismus mellett, melynek törhetlen hívei, keresztülvinni akarják. A cseh lapok egy része a történeti jogalapból indul ki, és azt megtartani óhajtja; de a többiek elvetve a történeti jogalapot, mindannyian uj, nemzetiségek szerint alakítandó területrészekből vélik és akarják a foedera- lismust létesíthetni. Innét van, hogy e lapok tetszésével épen nem találkozik azon naponkint mindig több valószínűséggel megújuló hir, hogy a kormány már közelebb a magyar korona törvényes önállását elismerni, a magyar minisztériumot kinevezni hajlandó. „A dualismus, kiált fel a „Narodni Listy,“ a birodalom egységét és léteiét fenyegeti. Ez az összes ausztriai népek megsértése lenne, a németek és magyarok kivételével. Ha Magyarország országos minisztériumot nyerne — folytatja tovább — akkor a többi koronáknak is p. o. a cseh koronának ilyent kell kapnia, miután ennek államjoga nem csekélyebb Magyarországénál.“ A „Slo- vence“ kívánja, „hogy a szlovén nemzet azonnal egységes erős egészszé foglaltassák.“ A „Srbobrán“ sem Bécsnek, sem Pestnek nem akar feltétlenül*karjaiba borulni, s mondja a többi között: „Eddig Ausztriában csak a németek és magyarok uralkodtak; a szlávoknak pedig mindig a háttérben kellett maradniok. A legutóbbi magyar országgyűlés legutolsó ülései világosan bizonyítják, hogy mint lehet igazságos törekvéseket alkotmányos utón dugába dönteni. Ha valamely nemzetiség képviselői többségének nem tetszik, hogy más nemzetiségek kielégittessenek, ez utóbbiak részére természetesen nem marad más hátra, mint kerülni az oly ország- gyűlést, mely csak egy nemzetiséget akar az alkotmányszerü és nemzeti haladás áldásaiban részesíteni.“ Hasonló szellemben és érzelemmel nyilatkoznak a többi szláv lapok is. De bármily túlzóknak és bizonyos tekintetben ez időszerint képtelenségeknek látszassanak is a nemzetiségi politika híveinek egyes ábrándjai, azok a történeti jogalap védőire nézve mindig tanulságosak. Az erőt, mely a nemzetiségi elv elfogadásában rejlik, nem lehet sem ignorálni, sem kicsinyleni. Rövid ideje még, és már is mennyi százados államkötelékeket szaggatott az szét, és hány fényes múlttal biró koronát juttatott a régiséggyüjte- ménybe. A magyar korona törvényes képviselői, mint remélem lehet, már közelebb azon kedvező helyzetben lesznek, hogy a szent korona területéhez tartozó nemzetiségeket törvényesen megnyugtathatják, s jogos és méltányos igényeiket kielégíthetik ; de ezáltal koránt sem szűnik meg azon elengedhetlen kötelesség, mely minden egyes magyart fölhív, hogy Európa népeinek jelen nemzetiségi törekvéseivel szemben, saját magyar nemzeti erejét tudomány, műveltség, anyagi jólét és erkölcsi erő által növelni és gyarapítani igyekezzék. Bécsi dolgok. A magyar minisztérium kinevezéséről korántsem némul- tak el a hírek sem Bécsben, sem Pesten, az alkudozások nyilván folyamatban vannak, — még pedig egészen titokban folynak, — — csak igen kevés és bizonytalan az , a mi a felső hivatalos körökből kiszivárog. Nagyon valószínű, hogy a mit a lapok jelentenek, csak a kulcslyukak szűk csatornáján jut a közönség közé, — s különösen arra nézve, hogy mennyire érlelődött a dolog, s meddig kell az eredményre várakozni, bizonytalanságban vagyunk. Mindazáltal közöljük ama híreket, mint a melyek kétségkívül legközelebbről érdeklik közönségünket. A régi „Presse,“ mely nem hiszszük, hogy hő barátja legyen még az újabb események után sem a független magyar minisztériumnak, ezt írja újabban : „Vérmes politikusok ma azt beszélik, a magyar minisztérium teljesen sikerült, és a kinevezések nyilvánossá tételét már a legközelebb következő hét elején várhatni. A következő hó folytában (septemberben) megtörténik a magyar országgyűlés ösz- szehivása, mely a neki felelős minisztériumot már a miniszteri pádon fogja ülni látni. „Mivel — mond tovább a „Presse“ — eddigi hírek szerint — az egyezkedés gróf Belcredi és gr. Andrássy közt befejezve nincs, s utóbbi épen most jár abban, hogy pártja pesti tagjaitól utasítást szerezzen a Belcredi-féle concessiók tárgyában, — a fentebbi közlemény valósága nagyon kétséges.“ Az uj „Presse,“ szólván a mostani egész bécsi kormányban való változásokról, nevezetesen, hogy b. Hübner lesz gr. Mens- dorff helyett külügyminiszterré, s gr. Mensdorffal együtt lemond Biegeleben külügyminiszteri tanácsos is, és hogy Hübner báró — az eddigi szokástól eltérve — nem lesz egyszersmind a császári ház minisztere is, — azt hallja, hogy gróf Eszterházy megmara- dand az utóbbi minőségben a minisztériumban. Egyszersmind a
