Eger - hetilap, 1866
1866-08-30 / 35. szám
292 vert fogtak, s kikiáltották fliggetleaségöket, kitűzvén Görögország és a három védhatalom (Angol-, Franczia- és Oroszország) lobogóit. A fölkelek, számszerint 25,000-en fontos positiókat foglaltak el. A törökök erősítést várnak, hogy a fölkelöket kellő erővel támadhassák meg. — A Porta jelenleg nagyon nyugtalanítva van a török birodalomhoz tartozó keresztény tartományok helyzete által, és méltán, mert a lapok tudósításai szerint, Bosnia, Her- czegovina és Albánia népei orosz ügynökök által izgattatnak fel. ügy látszik, hogy az orosz kormány a keleti kérdést, melyre nézve Poroszország hirszerint vele egyetért, minden áron előtérbe akarja tolni. Olaszország. Garibaldi Brescia város mellett a Fenaroli- villában tartózkodik. Egyelőre nem szándékozik Caprerába visz- szatérni, hanem erélyesen hozzálát a szabadcsapatok szervezéséhez, bizonyosnak tartván, hogy legfölebb tavaszra ismét háború lesz. Garibaldi véleménye felöl állítólag megkérdeztetvén a kormány által, kijelentette, hogy legjobb lesz, a békét mielőbb megkötni, hogy Olaszország a várnégyszöget kezébe vegye. Különben tanácsolja a kormánynak, hogy az önkéntes hadtestet tavaszig megtartsa, a hadsereg részére újabb sorozást rendeljen, s a fegyverek czélszerüsitéséről erélyesen gondoskodjék. — Viktor Emánuel király a politikai bűntények miatt elitéltek és compromittáltaknak általános amnestiát adott, mely kiterjed Mazzinira, valamint az aspromontei esemény miatt elitéltek közül még fogva levőkre is. Oroszország. A candiai (krétaszigeti) fölkelést Oroszország állítólag ürügyül akarja felhasználnia beavatkozásra, annál inkább, mivel e részben Poroszország részéről legalább közvetett támogatásra számíthat. Diplomatiai körökben azt beszélik, hogy növekedett, hogy az emberek kénytelenek voltak a legtermészet- ellenesb életmódokhoz és életeszközökhöz folyamodni. E rendkívüli időjárási állapot- és egyéb légtünetek a fekete halál (dögvész = pestis) előkövetei valának ; e pusztító ár 5 év tartama alatt az egész lakott földön keresztülvonult, és körülbelül 40 millió embert söpört el. A vesztegintézetek, melyeknek első nyomait ez idötájt találjuk, mind sükertelenek valának, s e borzasztó ragály ellen semmi mentőeszköz sem födöztethetett föl. A szükség ez idejében sokan rendkívüli eszközök által akarták eltávolítani e szörnyű csapást. Ekkor keletkezett az ostorozótestvérek (flagellánsok) társulata is, kik Olaszországtól egész Angol- és Lengyelországig terjedtek el. A fekete balál ragályára nagy hő- es szárazság következett, és a zivatarok, légtünetek s földrengések gyakorisága (1350, 52, 56 és 57-ben) kétségtelenné tévé, hogy a föld életében is nagy forrongás uralg. Hő és szárazság által nevezetesek voltak az 1366, 72, 73, 74, 88, 90, 91 és 94-iki évek ; e beteges és ragályos állapot e század végéig tartott. Az 1373. és 1374-iki években Nyugatnak nagy részét egy nagy baj s ragály töltötte el, melyet János- vagy Yidtáncznak neveztek. Ezen bajban sinlődők előbb tajtékozva és öntudatlanúl a földre rogytak, aztán ájult állapotukból felocsúdva tánczolni kezdtek, és tánczoltak folyton, mig csak egészen ki nem fáradtak. Németországban az 1420-ki év kora érés és a gyümölcs rendkívüli sokasága miatt kitűnő volt. Továbbá igen melegek voltak az 1456, 62, 66 és 70-ik évek nyarai 1472-ben a tavasz igen meleg volt, már februárban virágzottak a fák s dörgött az ég, — és a nyár, mialatt julius 4-kétől szept. 29-ig eső egyátalában nem volt, oly meleg volt, hogy a thüringiai, cseh és Fekete-erdőkben faégések álltak be. Már július kezdetén voltak érett fürtök, és a bor oly erős volt, hogy azt vegyítés nélkül inni bátorság volt. Októberben újra virágzottak a fák, sáskacsordák és földrengések szomorú pusztításokat okoztak. Az 1482-ki nyár is igen meleg volt, és a bortermés oly gazdag, hogy Berlinben egy akó bort egy toBismark tudatta Gortsakoff herczeggel azon elhatározást, miszerint Oroszországnak szabad kezet enged Keleten s Poroszország fegyveres semlegességre készül, hogy Oroszországot fedezze, mialatt ez Keleten működésben lesz. Tagadhatlan, hogy Oroszország feltünöleg fegyverkezik; varsói hírek szerint Lengyelországban még ez évben i smét ujon- ezozás lesz. Ezer féríilakos után rendes hadjutalék gyanánt 4 ember állittatik ki, s mint hátralék a múlt ujonczozásból, 2000 lakos után 3 ember. Az ujonezozásnak okt. 15-től uov. 17-igkell befejeztetnie. — A lengyelek lázadásáról Szibériában többi között követ- zöket írnak Irkutzkból julius 15-dikéröl. „Az ide száműzött lengyelek elhelyezése és foglalkoztatása nem egy gondot szerzett a kormánynak. Végre azon gondolatra jött, hogy utépitésre használja őket, és nyáron át 700 embert küldött, 138 katona fedezete alatt a baikali, 200 pedig a jakutzkii útra. Julius 8-dikán mindenféle csodálatos hir merült fel, melyek főtényezőkben körülbelül e következő tényekre redukálhatok. A lengyelek egy 50 főnyi osztálya, a mely Utulikskája és Murawjewo-Amurskoja között dolgozott, hirtelen megtámadta a 8—10 emberből álló fedezetet, lefegyverezte, és az utón a passalski-zárdáig nyomult előre. A hol a lázadók keresztülvonultak, a munkában levő lengyelek mindenütt lefegyverzék fedezetöket, és igy számuk mindinkább szaporodott. Útközben szétrombolták a hidakat, táviratokat, mig az állomásokon a lovakat s fegyvereket foglalák el. A munkálatok főnöke, Schatz mérnökezredes, Tschern jajew ezredes, a ki külön megbízatásokra a kormányzó mellé volt rendelve, szintén jelen lévén a munkálatoknál, a lengyelek által elfogattak. — E csapat már 40 mértföldnyire volt Possolskaja állomás mögött. Az esejásért meg lehetett venni. A legközelebbi évben Svábföldön, Francziaországban és a Rajnánál oly sok bor termett, hogy az eltartásra szükségelt hordók hiányzottak, és a bornak mi ára sem volt. Az 1498-ki év hő nyara különféle légtünetek, és a lég sajátos mozgalma által lön nevezetessé. így az emberek ruháin különféle, olajszinü foltok mutatkoztak, melyeket semmiféle szappannal kimosni nem lehett, és ez különösen ott jelentkezett, hol többen voltak egy társaságban. E sajátos tünemény a légkörnek, a légtől idegenszerü anyagok általi megterhelésétől nyeri megfejtését, melyekkel a levegő leverődés által töltetett meg. Az 1503-iki és 1506 iki kemény télre nagy hőség és szárazság következett: épen igy 1513-ban; Dél-Németországban pedig erős földrengés dühöngött. A már előbb uralgó betegségek mellett Angolországban ez utóbbi években egy ragály kezdett föltűnni, mely kevés idő alatt iszonyú pusztításokat okozott. Ezt izzó- vagy angol-láznak nevezték. E betegség, melynek többnyire erős és izmos személyek estek áldozatul, mig ellenben az öregek és gyermekek közül igen kevesen, azzal kezdődött, hogy a beteget nagy hőség támadta meg, innen leirhatlan láz, elolthatlan szomj, nagy fájdalom a főben, szívben- és a gyomorrészeken, továbbá félrebeszélés és álmosság keletkezett. A főtünet azonban iszonyú, és egészen sajátos öntetü lázban állott, melyben a betegek gyakran három óra alatt elhaltak. Ki azonban e betegségben 24 órát kiállott, már túlvolt a veszélyen. E betegség, mely októberben ismét föltűnt, Angolországon kívül először 1518-ban mutatkozott Hollandiában. Spanyolországban 1490-ben, Olaszországban pedig 1505-ben mutatkozott a petachialláz, mely leginkább gyermekeket és ifjakat ejtett áldozatúl; a fő bágyadtsága és lankadtságával kezdődött és képzelgéssel végződött. Ezekben az elöidők hő nyarainak és következményeinek mását adtuk, melyek ellenében a mi csapásaink valóban háttérbe szorúlni kénytelenek.
