Eger - hetilap, 1866

1866-01-25 / 4. szám

30

párt által csak köpeny gyanánt állíttatott volna fel, mely alatt voltaképen megint én rejtőztem. Gyanítható, hova czéloztak a kérvényezők e mesével. Minthogy t. i. az ember saját mértéke szerint szeret megítélni másokat: a kérvényezők maguk a papságnak, s névszerintaz én igénytelenségemnek elkeseredett ellenségei lévén, — miként azt a követválasztás alatt, úgy később a casinoban hangosan megmutatták — azt vélték, nyert ügyök lesz a képvi- selőliáznál, ha annak is egy, a papság gyűlöletével saturált mesét terjesztenek eléje, bombasticus szavak kíséretében a papi párt, a papok fondorlatairól. Pedig e mesében egy igaz szó sincsen. Nekem a képviselői jelöltség soha szándékomba nem volt, még pedig egyszerűen és főleg azért, mert szerény öntudatomban nem kerestem, és nem találom fel önmagámban azon kiváló tulajdonokat és azon magas mértékben, amelyeket és mily mértékben én a képviselői állás fogalmával összekötök. Hogy ez igy áll, hogy tehát az én képviselő-jelöltségem gondolata tőlem nem indult ki, s midőn a polgárok között megpendűlt, általam, jelesen a mondott szempontból, mindenkor, és határozottan visszautasittatott, számos minden rendű, és rangú tanuk bizonyítják, és ha kell, igazolni is fogják. Nem, uraim; ha fellépni akartam volna,nyíltan, nyilt homlokkal teendet- tem azt, s talán-talán a sükernek nem minden reménye nélkül. Az ellenkérvénynek e részét tehát koholmánynak és fogásos mesének nyilvánítom.

A másik reám költött koholmány abban áll: mintha én valami korteskedési választmány élén állottam volna. Ezzel csak saját ügyetlenségüket árúljákel az illetők, mert megmutatják, hogy minden furakodásuk és leselkedésök mellett sem bírtak a Vavrilc-párt kártyáiba betekinteni, mert még azokat sem ismerték, kik a mozgalom vezetésével megbízva voltak. En részemről tehetségem- és állásomhoz képest mindent megtettem, mi a becsületességgel, és loyalitással megfér, hogy azon nézetet, melyhez csatlakoztam, diadalra segítsem; de semmiféle választmány élén állani szerencsém nem volt.

Végre a harmadik koholmány azt tartja, mintha én 1?a hóstyán házról házra jártam volna“ t. i. korteskedni. És e koholmányt ezennel hazug rágalomnak, s annak szerzőit rágalmazóknak nyilvánítom mindaddig, mig ki nem mutatnak habár csak egyetlen parasztházat is, és nem igazolják, hogy én abban a követválasztási időszakban megfordultam. Nem tartom ugyan hozzám sem méltatlannak, sem illetlennek, a legszegényebb sorsú emberrel is barátságos szót váltani, vagy akár alkalmilag hajlékába is betekinteni; mert mindenik embertársamban szeretem az embert, a szűr alatt pedig kiválólag becsülöm a tiszta jellemet, igaz szivet; azonban azt is tudom, mivel tartozom állásomnak, és épen azért kegyeket vadászni, — mint magasabb helyeken sem szoktam — akárki fia, és akármi ügy mellett, hozzám nem illő helyeken, és utakon- módokon nem fogok soha. Azoknak dolga ez, kik ilyenkor a szűrt is nyakukba öltik, a korcsmákat is megjárják, még mellöket is lemeztelenitik, hogy megmutassák in puris naturalibus, mit adhatnak a hazának, és a hazáért stb., s igy vadászszák az „úgynevezett népnek“ kegyeit.

Ám a fehértollas párt az ügyet a képviselőház előtt megnyerte — nyert, de nem győzött, — és mostantól Csiky Sándor Egervárosának törvényes képviselőjéül tekintendő. Adja a jóságos Isten, hogy Csiky úr, áthatva hivatásának fontossága —s magasztosságától, buzgó, munkás tényező legyen hazánk boldogabb jövőjének megalapításában, hogy erélyesen és sükeresen közreműködjék

ama nagy kérdések végzetszerű eldöntésénél, melyek talán nemzetünk léte, vagy nem léte felett határozandnak! — Mi a megmásithatlan tényeken megnyugodni tudunk, de nem kesergünk. Az alkotmányos élet hullámzása ez, tehát gyalázatot nem hoz, kislelkűségre nem jogosit. Rányomta már az ily küzdelmekre az idő és tapasztalás a mondatot: „ma neked, holnap nekem.“ Csak egyet sajnálunk: azt t. i., hogy politikai elleneseink vélemény- avagy pártkülönbséget tűrni nem tudnak, nem akarnak. Pedig az alkotmányos életnek elmaradhatlan járuléka, mintegy egyik lételeme a pártküzdelem. Annál sajnosabb tehát, ha a másik rész politikai ellenfél helyett ellenséggé válik, s a küzdelmet a szenvedély és ellenségeskedés terére viszi át. Nem akarunk a követválasztási mozgalom lefolyására visz- szatérni, csak ama végső tényt érintjük, mely azt mintegy befejezte. Midőn a Vavrik-párt, legtisztább meggyőződése szerint, magát választási jogának gyakorlatától törvénytelenül elütve látván, kérvényével az országgyűléshez járult, csak azon loyalis ut- s eszközhöz folyamodott, melyhez joga volt, melyre utalva volt. Tette pedig ezt komolyan, férfiasán, a tényekre támaszkodva és hivatkozva, a személyekkel nem bibelődve. — Ha e fellépés ellenében az ellenpárt ellenkérvényt nyújt be, s ebben ami kérvényünk érveit hasonló férfias komolysággal megdönteni igyekszik, az ellen kinek lehetne kifogása? Azonban mi történt? Az ellenkérvény lehető legrövidebben foglalkozik a mi érveinkkel; hanem a helyett telve van mesés koholmányokkal, gyanusitó ráfogásokkal, sértő személyeskedésekkel és rágalmakkal, s mindezt a legkeresettebb, színésziesen túlfeszített szólamokkal, egész az undorodásig fűszerezi. Ezt sajnáljuk uraim, és resteljük is mindnyájunk érdekében. A történelem hihetőleg jelezni fogja egykoron az 1865-iki követválasztási mozgalmakat, feljegyzi azoknak úgy külső jellegét, mint titkos rugóit, s úgy lehet, az említett okiratokat is registrálandja. Mi bátran és nyugodtan várjuk Ítéletét.

Eger, január 22. 1866. Pánthy Endre.

Fővárosi tudósítás.

Pest, január 22-én. Bár időnk igen sáros, és az eső hóval, köddel vegyest szállinkózik, a váczi-utcza a verőfényes tiszta napokon sem volt látogatottabb, mint épen most, midőn a kirakatokban a párizsiak mintájára egészen kész, babákra öltött bálruhák, pazarfénynyel kiállított tarlatán-öltönyök, az aranyos és zománezos fejékek bizony igen sok embernek megállítják a szemét. Hogy azonban a mamák és a kisasszonykák, meg a ruhakelmék czifránál czifrább neveit tanulmányozó divatlapok tárczairói időznek legtöbbet a bámulatos szép tárgyak előtt, ha nem mondanám is, bizonyára tudnák önök.

A jogászbál szokás szerint a legfényesebbek és a leglátogatottabbak egyike volt, és igy eloszolt a rendezőségnek azon aggodalma, hogy az irói segélyegylet báljának mintájára ez is salto-mortalét csinál; a kedv általános volt, a tiszta jövedelem meghaladta az 1272 forintot, mely összeg a segélytőkéhez kapcsoltatott.

A gazdasszonyok bálja szintén fényes rendezés mellett folyt le, itt is mulatott, aki mulatott, csak az kár, hogy az árvák kórháza javára nem jövedelmezett.

A technikusoknak tegnap 21-én tartott nagyszerű tánczes- télye szintén teljes deficit-rovatot hagyott maga után, úgy, hogy az orvosnövendékek, kik 23-án, és a képzömti vészeti társulat, mely 31-én tartja tánczestélyét, előre szepegnek, és borsózik a hátuk a bukási légvonattól.

Ez utóbbi „virágos kert“ név alatt rendkívül fényes leeud

1