Eger - hetilap, 1866

1866-08-09 / 32. szám

266

leírások hajmeresztők. Nem csak a javát, hanem mondhatni, minden lábas jószágot elvettek és levágtak ; az urasági majorokban minden üres, és a népnek mezei munkáihoz még a legsztikségesb igavonó marhája is hiányzik. Tüzelöfa helyett a szőlőtőkét és karókat — mikkel e vidék élénk kereskedést Uz — égették el; csupán három ily kereskedőnél több mint 600,000 darabot vettek és égettek el. A mi leginkább terheli őket: az, hogy a földeken sokat csupa gonosz szilajságból pusztítottak el.

Dél. A lissai tengeri csatáról még mindig számos érdekes részletet közölnek a lapok. Beszélik, hogy Persano admiral, midőn Lissánál az ausztriai hajórajt meglátta, igy kiáltott fel, tengerészeihez fordulva: „itt jönek a halászok.“ Az admiral nem sejtette még akkor, hogy szavait a közeljövő igazolni fogja. Az ausztriai matrózok csakugyan halászokká lőnek, mert gondosan halászszák ki az elsttlyesztett ellenséges hajó maradványait, melyen a fönnebbi dölyfös szavak mondattak, és melyet nemsokára ezután az „Erzherzog Max“ ausztriai pánczélfregatte megsemmisített. Az ezen hajóval elsülyedt tárgyak közül már sokat halász- tak ki matrózaink, úgymint pisztolyokat, kardokat, könyveket, stb. egy szekrényt ezüst-evőszerekkel, melyeken a királyi czimer van, tehát vagy a király ajándéka, vagy álladalmi asztalteriték. Egyik ausztriai tiszt d.Amico ellenséges hajókapitány sapkájá nak birtokában van. A legfontosabb találvány azonban az olasz flotta és a király, úgy a ministerium minden titkos levelezéseit magában foglalóláda; nagyon érdekes s értékes zsákmány.

Tegetthof altengernagy hivatalos jelentése szerint, az olasz hajóhad összesen 32 hajóból állt, melyek a legjobb szervezetű ágyukkal voltak ellátva, és 80—300 fontos golyók találtattak, sőt az „Affondatore“ födélzetén 600 fontosak is voltak.

Az ütközetbeu elesett Boggio olasz parlamenti tag is, ki

! Viktor Emánuel király részéről meghatalmazványnyal volt ellát- ; va az elfoglalandó osztrák területek birtokbavételére. Caffi fes tész pedig, ki arra volt kiszemelve, hogy az olasz hajóhad által vívandó tengeri ütközeteket lefesse, az elsülyedt „Re d’ Italia“ nevű hajón életét veszté.

Nyugat. A harcz a szövetséges hadakkal is fel van füg- I gesztve. Bajorországgal a poroszok 3 heti fegyverszünetet kötöttek, mely aug. 2-án vette kezdetét. Wíirtemberggel is külön eny- nyi időre köttetett fegyverszünet.

A Frankfurt városra kivetett 25 millió frt hadisarcz iránt még eddig nincsenek biztos tudósítások. Párisi lapok szerint ezen sarcz 15 millióra szállíttatott le, betudatván ez összegbe a már lefizetett 6 millió is. Más hírek szerint, a porosz kormány még végleges határozatot ez ügyben nem hozott; ennél tekintetbe fogna vétetni, hogy Frankfurt valószínűleg be fog kebleztetni Poroszországba.

Borkereskedésünk.

Tudjuk azt, hogy hazai terményeink között az első helyet a gabona foglalja el, ezután jő a bor, gyapjú és más termény; mert mig összes gabonatermésünk rozsértékre véve, évenkint mintegy 84 millió mérőre rúg, boraink évi termése körülbelül 17 millió akóra megy, évi gyapjutermésünk pedig a 300,000 mázsát meghaladja.

Valamint gabnakereskedésünkről elmondhatjuk, hogy az nem állandó, s különösen 1862. óta inkább visszafelé, mint előre megy, úgy borkereskedésünk is különböző években szerfeletti ugrásokat tesz, s biztos és állandó magyar borkereskedésről eddig szó sem lehetett.

Csakhogy az utóbbi évben borkereskedésünk épen ellen-4 T Á R C Z A.

Nehány szó a börzéről.

I.

A börze korunk gazdászati és kereskedelmi életében oly kitűnő álláspontot foglalt el, hogy napjainkban már nem csupán az ex offo nyerészkedéseket, hanem a társadalom minden rétegét érdekli.

A börzét a hatodik európai nagyhatalmasságnak nevezték el, s bizonyos értelemben igazuk van. Mert valóban, nincs oly hatalmas kormány, mely a börzék hangulatát és szeszélyét tekintetbe venni nem kénytelenittetnék. Ennek oka a gazdászati s társadalmi közérdekek solidaritásában fekszik. Azonban, ha egy részről a kormányok — jó vagy rósz értelemben — bizonyos fokig a börzék befolyása alatt állanak ; úgy másrészről a börzék még nagyobb mértékben rabjai a politikának.

Nincs szeszélyesebb, jellemtelenebb s állhatatlanabb vala-mi, mint a börzék. Élnek egyik naptól a másikig

.......de nem

t

udják a holnapot. — Szóval: igaz, hogy a börzék napjainkban roppant hatalommal birnak ; ezek a nyilvános hitel rendőrei, sőt mondhatni, teljhatalommal rendelkeznek úgy a nemzetek, mint egyesek javai fölött, — majd támpontjai, majd buktatói a kormányok s kormányformáknak, — befolyásuk épen úgy felhat a gazdagok és hatalmasok palotájába, mint le a közép-és alsóbb osztályúak szerény lakába.

Mik tehát a börzék? Hounan e nagy hatalmuk?

Közönséges és szorosb értelemben a kereskedelmi férfiak s azok ágenseinek bizonyos hely s időben összejövetele, kereskedelmi ügyek kötése végett. — De ezzel a börzék fogalma még nincs kifejezve. Mit napjainkban börzének nevezhetünk, neveznünk kell, az inkább a tőkepénzesek ősz testvér ülése, mely — a legszoi rosabb kötelékekkel egymáshoz fűzve — a világ minden müveit tartományára kitérj ed. Vagy — ha szabad úgy szólnom — egy megmérhetlen kiterjedésű szabadkőművesség, minden Írott vagy nyomtatott szabályok, titkos törvények s szokások nélkül; — de egyszersmind, egy titkos hatalom, a legnagyobb egylet, mely minden nyelv- és nemzetbeli különbséget legyőzött, rendőri rendeleteken, egyleti szabályokon és sajtótörvényeken túltett. — Az összes börzék e tág és mégis szoros szervezete, e törvény nélküli, és mégis szorosan rendezett állapot, — a müveit világ tökepénzeinek e láthatlan- és látszólag önkéntelen — egy czél utáni törekvése : ez az, mi a börzéknek a hatalmat adja, mi azokra egyszersmind különös jelleget nyom, hogy gyakran és ismételve oly állhatatlanok, oly szeszélyesek.

A börzék nevöket e latin szótól: bursa veszik, mely bőrerszényt jelent. Hogy miért épen e szótól veszik nevüket? bajos kitalálni, mert hisz ez a dolgot magát igen homályosan fejezi ki, s csak is annyiban viszonylik itt a név a tárgyhoz, a mennyiben a börzék mindig pénz és pénzértékkel foglalkoztak. Egyébiránt az még ma is sajátja a börzevilágnak, hogy a szót és fogalmat nem latolgatja. A börzének mindenkor pénz és pénzérték voit föérdeke; nyelvészeti kutatásokkal sohasem törődött sokat. Mi a börzét leginkább kiművelte, az hozzátartozóinak számoló tehetsége volt, és a combiuált üzleti formák föltalálásábani éleselmé- 1 jüség, mi által a törvényt alkalmilag ki tudta játszani.

I E csodamü tehát — a börze — egy művelődési elem-e, vagy pedig a műveltség virága? Mindkettő — mondják a börze emberei s bizonyos nemzetgazdák, mert a műveltséggel tűnt föl a pénz és pénzérték utáni vágy. — Valóban, nem is számíthatjuk ! azokat a művelt nemzetek közé, melyek a pénzt nem ismertek.

1