Eger - hetilap, 1866
1866-07-26 / 30. szám
IY. évfolyam. 30. szám. julius 26-án I860. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 ,, Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad; a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Jentsch G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. Pest jul. 23. Mig az összes közvélemény a múlt héten tett hadimozgalmak és a diplomatia meddő működése után ma döntő csatát várt a Dunánál; addig nem kevés meglepetésre a távsürgöny öt napi fegyverszünetet jelent, mely tegnap vette kezdetét, s a jövő pénteken f. hó 27-én délben megszűnik. Mi ok, mely körülmény gyakorolt elhatározó befolyást e rövid fegyverszünet létrejöttére, most még nincs tudva, és vájjon úgy kell-e azt üdvözölni, mint elöhirnökét a békének, vagy pedig ez is csak egy vihar előtt beállott szél-csend, melyet a véres háború még véresebb megújulása követend? Gróf Károlyi Alajos, volt berlini követ, báró Brenner és Degenfeld táborszernagy már 22-én a porosz főhadiszállásra utaztak, mint a béke emberei, hiszik, a békeelözetek megállapítása végett. Ausztria, területi épségének nagyhatalmi állásával megférő becsületes megtartása mellett, a békére kétségtelenül hajlandó) és azt szívesen fogadja; de kérdés, kereshetni e hasonló érzelmet a győztes poroszoknál ? Ha igazak az e részben hozott tudósítások : úgy Poroszország alábbhagyott kezdetleges túlzó követeléseivel. Alkalmasint a háború nehézségeit a győzelem daczára ott is nagyon érzik, és talán a hadiszerencse változhatását sem tévesztik szem elöl. Ehhez járul, hogy az olaszok a tengeren Lis- sánál szenvedett csapás és Tirolban lett visszaveretésök után nem ragaszkodnak oly makacsul a fegyverbecsület megmentéséhez. A birodalom ily veszélyben léte mellett, fájdalom, Magyar- ország a fennálló viszonyok miatt nem vetheti a latba egész erejét és hatalmát, habár az ország határán, sőt már magában az országban (Dévény és Malaczka), dúló háború iránt közönyösök épen nem lehetünk. A múlt héten komolyan volt arról szó, hogy a magyar minisztérium ki fog neveztetni. Legfontosabb e tekintetben mindenesetre az, hogy Deák Ferencz nagy hazánkfia Bécsbe hivatott, és 0 Felsége által külön kihallgatáson fogadtatott. Deák Ferencz f. hó 19-én érkezett Bécsbe reggeli 6 óra után, s először is a kanczellárral értekezett, s azután Ö Felsége által lön fogadva, mire ismét a kanczellárral és államminiszterrel értekezett, s még az nap délben visszatért Szent- Lászlóra. — Minél nagyobb titok fedi ez értekezleteket, annál nagyobb tér nyílik a találgatásokra. Nem lehet kétség, hogy Deák Ferencz, elveihez és a feliratokhoz híven, mindenekelőtt a 48-diki törvények visszaállítása és a parlamentaris kormány kinevezése mellett nyilatkozott; de az is megtörténhetett, hogy tekintve a jelen nehéz helyzetet, tekintve a magyar korona területén lakó és a magyar parlamentaris kormánytól, habár alaptalanul, idegenkedő nemzetiségeket, — a jelen pillanatot nem tarthatta alkalmasnak, vagy legalább nem olyannak, hogy a magyar nemzet a birodalom és abban saját koronaterületének megmentésére egész lelkesedésével és erejével közremüködhessék. A harcztérről. Észak. A poroszok három hatalmas hadoszlopban nyomulnak a Duna felé. A Duna ellen működő összes porosz haderő, a király parancsnoksága alatt, legjobb esetben 200,000 emberre tehető — igy írják lapjaink. A „Milit. Ztg.“ szerint, ha a cs. déli hadsereg az északival egyesül — mi eddig, azt hiszszük, már megtörténhetett — a Dunavonal védelmére nem kevesebb, mint 400,000 főnyi osztrák haderő áll szemközt az ellenséggel. Ha a dolog igy állna, az eshetöleg bekövetkezendő nagy csata kimenetele iránt alig lehetne kétségünk; azonban mi azt hisz- szük, hogy a fennebbi számítások hibásak, azért a reményekben jó lesz mértéket tartani. Az északi csatatérről érkezett tudósítások oly zavarosak és hiányosak, hogy azokból helyes fogalmat alkotni teljes lehetetlen. A harcztér már hazánkba is átjátszatott. Jul. 22-én Pozsony- megye több pontján dörögtek az ágyuk. A magyar földön vívott csatákról a „P. Ll." Pozsonyból jul. 22-röl a következő értesítést kapta: „Ma reggeli 8 óra óta itt a közelben ágyúzás folyt Dévény, Dévény-Újfalu (Neudorf), Hidegkút (Kaltenbrunn) s Lamacs (Blumenau) körül. Az ütközet délutáni 1 */a órakor az 5 napi fegyverszünet megkötésének hirülvétele folytán félbeszakittatott, épen midőn Benedek jelentékeny csapaterösitést küldött a harcztérre. Hidegkút égett. Ma délben Malaczkánál is heves ütközet volt; a poroszok kezdetben visszanyomattak, de erősítést kapván, újra előre nyomultak. A császáriak is erősítést kaptak, s az ütközet oly heves lön, hogy a fegyvernyugvás hírére sem hagyták azonnal abba; csak délutáni 3 órakor szakadt meg a csatázás. A poroszok halottakban és sebesültekben 700, foglyokban 200 embert vesztettek. Gr. Pálffy malaczkai kastélya az ágyúgolyóktól sokat szenvedett.“ A bécsi „Fremdenblatt“ jul. 20-iki száma is említ egy magyar földön vívott ütközetet, mely szerinte Trencséntöl délre, még pedig az osztrák fegyverekre nézve diadalmasan vivatott. Az eddig érkezett gyér tudósításokból úgy látszik, hogy Trencsén, Nyitra és Pozsony megyékbe a poroszok már benyomultak, s a Dunán való átkelést valószínűleg Pozsonynál kísérlik meg kierőszakolni. Egy bécsi lap jul. 19-röl jelenti, hogy a poroszok rohamot intéztek Josephstadt ellen, de minden eredmény nélkül. A szász király hadserege, mely a königgrätzi csatában 4,000 embert vesztett, most 25,000 főre egészittet ett ki. 58 ágyúját sikerült a königgrätzi vereség alkalmával megmenteni. A poroszok gazdálkodásáról Prágában, egy levelező a következő adatokat közli: Az ausztriai császárhoz czimzett vendéglőben nehány tiszt vig lakomára gyűlt össze, de ennek árát, 130 forintot megfizetni, méltóságukon alólinak tartották. Az angol ud-
