Eger - hetilap, 1866
1866-06-28 / 26. szám
220 A florenczi követkamra 189 szavazattal 45 ellen elfogadta a szerzetes rendek eltörlésére vonatkozó törvényjavaslatot. A minisztérium által kért föltétien teljhatalmat is megszavazta. A „Czas“ római tudósításai szerint a Vaticanban erősen hiszik, hogy Ausztria szövetkezni fog Oroszországgal. A bécsi pápai nuncius, mint mondják, erről már értesítette Antonelli bibor- nokot, és II. Sándor czárnak IX. Piushoz intézett sajátkezű levele meggyőzte az utóbbit, hogy Oroszország támogatni fogja Ausztriát a Velencze elleni támadásban nyilvánuló forradalom elleni harczában. Németország. Baden magatartása a szövetség ügyére nézve mindinkább kedvezőbbé válik. Lamey miniszter a második kamara f. hó 16-iki ülésében kijelentette, hogy a nagyher- czegi kormány, midőn a Bundnál a mozgósítási indítvány ellen szavazott, ezáltal korántsem azon állam részére állott, mely most a Bundból kiválik. Jól értesült müncheni körökben azt beszélik, hogy Bismark porosz miniszter II. Lajos bajor királynak, azon esetre, ha segédkezet nyújt a német ügyek rendbehozatalára, a következő ajánlatot tette: Poroszország bekeblezi Hannoverát, Szászországot, Schleswig Holsteint, Nassaut és a Bajorországtól jobbra eső maj- namenti részeket; ellenben Bajorország megkapja Würtemberget, Badent, Hohenzollern-Sigmaringeut és az egész Rajna-balpartot a hollandi határig. — Lajos király kijelentette, hogy e tervben a német fajokon elkövetendő erőszakot lát, minélfogva azt semmi szin alatt sem fogadhatja el. A kesseni választó-fejedelem a porosz erőszakosság ellen nagy erélylyel lépett fel. Poroszország a fenyegetések mellett a kecsegtetésekröl sem feledkezett meg, s Röder tábornok porosz követ az ultimatum átadása alkalmával világosan kijelenté, hogy ha Kurhessen Poroszországhoz áll, ez négy megnevezett hessen- darmstadti kerület megszerzése ellen nem fogna tenni kifogásokat. „A négy kerület— válaszolt a fejedelem — rokonomé, és én nem vagyok holló, mint az ön minisztere; mondja meg ezt neki.“ — E szavak hitelesek. Francziaország. Metternich herczegnek három óráig tartó értekezlete volt Napoleon császárral, melyben a császár hallomás szerint igen megnyugtatólag nyilatkozott a követ előtt. A „Memorial Diplomatique“ arról értesül, hogy a Bundnál meghitelesitett franczia követ utasittatott, hivatalos viszonyait a Bunddal folytatni; Francziaország képviselői a Poroszország által elűzött német udvaroknál szintén utasittattak, hogy a souve- raineket kövessék. — A franczia „Presse“ szerint Mária orosz uagyherczegnő, ki a nyarat Páris környékén akarta tölteni, az Oroszországba való visszatérésre hivatott fel. Angolország. Az angol kormány legközelebb körlevelet küldött külföldön lévő diplomatiai ügynökeihez, melyben kifejti Angolország magatartását a jelen válságban. E szerint az — miután mindent megtett a háború kikerülése végett — mindaddig semleges akar maradni, mig valódi érdekei veszélyeztetve nem lesznek. Egyedül azon esetben lenne kénytelen a háborúba bevegyülni, ha a Keletet érdeklő kérdések merülnének föl. Mint állitják, a HannoVera s Dresdában levő angol követek parancsot kaptak, nem ismerni el más hatóságot azon kormányokén kívül, melyeknél meg vannak hitelesítve. Az angol kormány a reformbill tárgyában vereséget szenvedett, minek következtében a minisztérium beadta lemondását, de a királynő azt nem fogadta el. Más hir szerint Derby lord szólittatott volna fel az uj kabinet megalakítására. A washingtoni kormány teljes elégtételt adott az angol kormánynak, erélyes rendszabályokat rendelvén el azon fenianok ellen, kik Canadába beütni próbáltak. Sőt Johnson elnök még egy kiáltványt is adott ki, melyben mindazt kárhoztatja, mi a fenia- nismus terveit előmozdíthatná. Spanyolország. Madridból jun. 23-ról jelentik: Az itten1 helyőrség ma éjjel fellázadt. A hűségben megmaradt csapatok üldözik a felkelőket. Narvaez tábornagy könnyű sebet kapott. 600 felkelő elfogatott. — A tartományokban nincs nyugtalanság. Oroszország. Az „International" szerint Oroszország követe Londonban kijelentette, hogy a pétervári cabinet a német események tekintetében szigorú semlegességet fog követni. Dunafejedelemségek. Jassy, jun. 20. Boksán város igen nagy izgatottságban van. Fegyveres pórnép járja be a várost. Egy izraelita nö megöletett. A hatóság tehetetlen. A Dunafejedelemségek szerb-oláh véd- és daczszövetséget akarnak létrehozni, e végre küldöttséget menesztettek Belgrádba, melynek azonban kevés kilátása van a sikerre. Törökoszág. A török kormány, a mely felteszi, hogy Olaszország, a mozgalmat könnyítendő, proclamatiót intézend a keresztényekhez, melyben szabadságról s függetlenségről lesz szó, valamennyi papot és szerzetest összehivatta, kijelentvén előttük, miszerint halállal fognak büntettetni, ha a proclamatiókat terjesztik, vagy csak olvassák is. Levelezés. Török-Sz.-Miklós, junius 18. Howard úr, bereteszelvén magát egy üvegarmáriumba, hét álló esztendeig vigyázta, lesegette a felhők járását — kelését, alakulását, s mit tudom én, miféle mutátióit; azt azonban tudom, hogy vigyázása által sok keserűséget érzett, a mennyiben ő lesi- puskássága óhajtott eredményre nem jutott ; s midőn keserűségében összetörte üveggubóját, kibontakozva belőle, gondolom elmondta, hogy „inkább lettem volna ez ideig kukoricza-csösz ! — Mi azonban ezt sem mondhatjuk; mert hogy kukoricza-csösz legyen az ember, erre nézve mindenekelőtt szükséges, hogy legyen kukoricza. Erre pedig még eddig nincsen kilátás; de még a krumplira sem. Épen ezért lesegettínk mi is Hovardként nem ugyan a felhőkre, hanem az égre, ha látunk e már olyat, mi legalább reményre hangol; mikor azután nem látunk semmit, vagy akkorát csak, mint egy suba-gallér : tapasztaljuk valóban, hogy a vigyázás keserűséget okoz. Nincs eső, nem lesz kukuricza, nem kell kukoricza-csösz; pedig be sok aspiráns van ám, pedig be sokan szerelmesek e tisztes hivatalba ; már hogy e szerelmetesség kényszerűségből történik-e, mint a mai világban rendesen — az nem kérdés, elég az, hogy szerelmesek. A mesterembernek rég megrozsdásodott volna már tűje, bárdja, fúrója stb. ha a szárazság fogna rajta, ezért halljuk oly gyakran : beállók már kukori- cza-csösznek, — be ám, ha volna kukoricza ! — Szegény tanítóink, praeceptoraink is ide kacsintgatnak, és mit is tehetnének mást, — ha volna kukoricza; mert ingyen tanítani, széllel, porral élni (mi különben van elég) csakugyan nem lehet. Nincs eső! nincs semmi! A föld, az áldott Kanahán nem adja bőséges gyümölcsét, és ez igy van már évek óta! A szegény földműves mély sóhajjal gondol vissza a múltra; de nem mint Izrael Egyiptom hagymáira; hanem megfordítva, e keserű, hagymás világból az elmúlt boldog időkre, mikor nem volt ugyan annyi kopár föld; de az, ami volt, elég volt, a másik részen pedig, hol a víz járt, volt legelő, kaszáló, lábas-jószág, quantum satis! mig most ott, hol ezelőtt a gulyák, ménesek tábora élt, a sertések, juhok ezrei mozogtak, csak néma, szomorú kopárság terül! Valóban a helyzet nagyot változott. Azelőtt volt tehén, birka, ló, ökör, sertés ; most ha vehet a szegény ember egy polturás malaczot, azt garasos kötélen kiköti háza elé, és elmegy, nap- hosszant keresni a füvet számára; tehenet alig látunk egy-kettőt, birkáról pedig szó sincs ; de hiszen száraz földet nem rághat, fű kell az efféle lábas-jószágnak, az pedig csak volt valamikor — régen! — A föld megvan, sőt talán még egyszer annyi, mint volt, de a föld nem minden, oda más tényező is kell, hogy teremjen;— nincs nedv, nincs viz, nincs eső! —A természet nagy Regulátorja igen bölcsen intézkedett, midőn a Tiszát az alföld téréin kacskaringósan végig vezeté ; a tavaszi árvizek elfoglalták megszokott helyeiket, hogy a többi hasznokon kívül, nyáron át tényezői legyenek a szükséges, gyakori pásztás esőknek. E helyek arra voltak rendelve, hogy mind megannyi katlanok vizet tartalmazzanak, környékeiken dús növényzet viruljon, s hogy e
