Eger - hetilap, 1866
1866-06-14 / 24. szám
205 lentékeny csapatot küldeni! Hamburgon át Holsteinba, egy részről, bogy az itzeboi országgyűlést, más részről, hogy aKalik-dau dár minden megerősítését akadályozza, akár dél felől jőjön ez utóbbi, és ausztriai ujonczokból, akár az ország közepéből s schleswig-bolsteini önkéntesekből álljon. Az Elbe folyón a legközvetlenebb közelségben czirkáló porosz ágyunaszád parancsnoka is rendeletet kapott már, hogy eshetőlegaz ausztriai kiegészítő legénységnek az Elbe holsteini partján leendő kiszállását erőszakkal hiúsítsa meg. Az itteni üzlet-hangulat ennek folytán végkép ,elzsibbadt." Olaszország. A nápolyi állapot nem változik,napról napra többen fogatnak el azok közül, kiket a mostani viszonyok iránti ellenséges indulattal gyanúsítanak. A Caserta tartományban a május 28-dikáig elfogottak száma 565-re rúg. Az olasz hadsereg egészségi állapota — miként Milánóból Írják — oly aggasztó, hogy a typhustól is félnek. A ministerium előtt oly jelentések feküsznek e tárgyban, melyek valószínűleg az ellenségeskedés kitörését is siettetni fogják. Milanóban nagyon rósz hatást szült az önkéntesek toborzásának megszüntetése, annyival inkább, mert a közönség nem hiszi, mikép a kormány a fölszerelési eszközök hiánya miatt nyúlt ezen rendszabályhoz, hanem azon véleményben van, hogy e lépésre a tuileriák cabinetje által eröszakoltatott, a mely úgy látszik, némi koczkázatot lát a sok önkéntes összecsöditésében, főleg a netaláni háború befejezése esetére, mert nagyon könnyen meglehet és ettől tart, hogy a democrata párt-majd nem lesz az eventu- alis békekötéssel megelégedve. Egyébiránt remélik, miszerint az önkéntesek felfüggesztett toborzása nemsokára ismét folyamatba fog tétetni. A „Monde" florenczi levelezője azt fejtegeti, hogy az olasz kormány napról napra nagyobb mérvben kezd a forradalomtól függni; igy történt a választásoknál, a consortio-k alakításánál, a kényszer-folyam, és a kicsiny bankjegyek életbeléptetésénél, valamint a szabadcsapatok szervezésénél is stb. Vájjon hová fejlődik majd a dolog, ha Ausztria már nem áll Olaszországban ? Nem fognak-e többet kérni? Alig hihető — miután a történelem erre nem mutat fel példát — hogy a forradalom, mielőtt mindent föl nem dúlt, kielégittethetnék. Francziaország. Párisból jelentik, hogy Francziaország szigorú semlegességet követend, de az olasz határon figyelő hadsereget fog felállitani. A franczia kabinet hirszerint 1000 millió frank kölcsönt szándékozik fölvenni. Alig szenved kétséget, hogy Francziaország, ha a háború kitör, nem sokáig fog annak tétlen nézője lenni. Torókoszág. Fuad basa nagyvezér fölmentetett hivatalától, és helyette Rusdi basa neveztetett ki nagyvezérré , miután előbb Ali basa megköszönte e hivatalt. Rusdi basa helyére Riza basa neveztetett ki seraskier-ré. Ama porosz-olasz-görög terv, melynek czélja, az albániai tengermelleken eszközlendö csapatkiszállitás által Ausztriát arra kényszeríteni, hogy főseregét gyöngítse, most konstantinápolyi levelezésekben is előfordul; a porta e tervet két hadtest felállítása által hiúsította meg. Dunafejedelemségck. Ibrailából 4-ről kelt hiteles tudósítások szerint, ott a határőrök részéről nagy mérvű lázongás történt. Azok erőszakosan ellenszegültek azon parancsnak, miszerint a bukuresti sereghez csatlakozzanak; tisztjeiket elűzték, s azt kívánták, hoay szülőföldjükre térhessenek vissza. A kormány a ma- kacskodó határőröket rendes katonaság által próbálta kényszerítői; mivel azonban a lakosság azok pártjára kelt, a kormány kénytelen volt a lázongóknak engedni. Kacsaközi levél. Eger, junius 11. T. szerk. ur! Miután Kacsaközi még folyvást a bölények után futkos, megbízottja Ruczaközi ur pedig a levélírástól úgy megijedt, mint Samu a nadrágjától: (vagy talán ő meg a krinoli- nok után futkos?): nehogy lapja sajnos fennakadást szenvedjen, elhatároztam magamat az Írásra, annál is inkább, mert meg akarom czáfolni Ruczaközi ur azon állítását, mintha Kacsaközi orra elöl már mindent elirt volna. Hát vak vagy világtalan-e Ruczaközi ur, hogy nem látta meg azt a tenger sok lepkét, melyek a járókelők szemét majd hogy ki nem verik? Nem lehetett volna-e indítványozni, hogy fogdossuk össze őket? Ennek két haszna volna: egy az, hogy akkor a jövő tavaszszal kevesebb hernyónk lenne, s ezért, azt hiszem, senkisem haragudnék meg; más az hogy az összefogdosott lepkéket föl lehetne használni — salátának. No ne nézzen rám olyan csúnyán drága Ruczaközi ur, nem az egész lepkét, hanem csak a szárnyait vélem salátának felhasználhatni, ebben pedig semmi csúnyán nézni való sincs; jól megeczetezve, megolajozva és megsózva meg lehetne úgy enni, mint a cserebogarat, melyet pedig az olaszok csemegéül esznek. Ruczaközi ur aligha otthon főzet, különben tudnia kellene, hogy a hús aggasztólag drágul, most 16 kr fontja, de alaposan remélhetjük, hogy még drágább is lesz. Ennek kapcsában Ruczaközi ur, ha kissé fificusabb volna, azon indítványt teheti vala, hogy hozzuk be a lóhusárulást. Becsben már 1850. óta eszik e nemes állat földi maradványait, évenkint mintegy 1000 lovat vágnak le, s fontját 10—12 kron mérik. Azt mondják, nagyon Ízletes és egészséges. M. Gy. barátom, ki hosszabb ideig Bécsben lakott, beszéli, hogy egy hatosért akkora „roszpradlit“ adnak, hogy két ember meg egy kutya jóllakbatik vele, s még egy mellényre való marad ás belőle. Mily jól volna az ily „roszpradli“- hoz a lepkeszárnysaláta! Nekem ugyan nem kellene, de nem tesz semmit, azért merem recommendálni, nagyon jó 1 Ugylátszik, Ruczaközi ur fürödni sem jár, különben talált volna tárgyat a Pyrker-utcza végén levő hid mellett is. Itt egy táblán ékes betűkkel föl van Írva, hogy a híd mellett a szemetet lerakni tilos, s e tilalom daczára a szeméthalmok ott egyre szaporodnak. Azon kocsis urak, kik a szemetet oda kihordják, alkalmasint csak magyarázni akarják a tilalomszabályt, kézzelfogható példával, mintha ezt akarnák mondani: „Nézzétek oh jámbor egriek! ilyen szemetet nem szabad itt lerakni." De én azt hiszem, hogy a kocsis urakat nem illeti a hiteles törvénymagyarázatjoga; az én alázatos véleményem szerint, e szép jogot a városi hajdúknak kellene gyakorolniok, kik ott többször megfordulván, ha valakit e tiltó törvény megszegésén rajtakapnának, őt fiilön fogva, igy szólhatnának : „Igen is, i 1 y e n szemetet nem szabad itt lerakni, azért marsch az áristomba!" Én azt hiszem, hogy ha a hajdúk csak egyszer is ily hitelesen megmagyaráznák ama tiltó törvényt, a tisztelt kocsis urak többé nem avatkoznának az authentiea interpretatio jogába. Ruczaközi ur megemlítette, hogy mily nagy a por városunkban; de itt is íölületesen jártéi, én tehát kiegészítem. Apor különösen nagy a Széchenyi-u czában, hol legélénkebb a forgalom. Ha egy kocsi az utczán végig robog, oly rettentő porfelleg támad, hogy a líbiai homokförgetegben képzeljük magunkat; szemünket be kell hunynunk, orrunkat, szájunkat be kell fognunk, s kézzel- lábba) dolgoznunk, hogy tovább haladhassunk. Pedig mily köny- nyü volna a bajon segíteni! csak meg kellene parancsolni minden háztulajdonosnak, hogy az u czát háza előtt naponkint legalább egyszer felöntöztesse; nehány kanna viz megtenné. így megki- mélnök tüdőnket a portól, mely annak legnagyobb ellensége, s mely az annyira pusztító hektikának igen gyakran szülőanyja. Tulajdon bőrünk van tehát a játékon, tulajdon jóvoltunk, egészségünk, életünk kívánja, hogy öntözzük jártabb utczáinkat, még ha nem vízzel, hanem borral kellene is azt tennünk. A 63-iki nagy szárazságban naponkint barmincz kanna vizet húztam sajátkezüleg nehezen járó kutamból virágoskertem öntözésére, és sem én, sem a kút nem szakadtunk meg bele; utczaöntözésre elég volna egy-egy ház előtt 4—5 kanna viz, ettől sem kutjaink, sem magunk aszkörba nem esnénk, még ha saját becses személyünkben kellene is e nemes tisztet teljesítenünk. Csodálom, hogy Ruczaközi urnák, okos ember létére, eszébe nem jutott, eziránt indítványt tenni, ha már a port annyira fölkavarta, hogy még a hölgyek is trüsszögtek tőle; erős gyanúra van, hogy Ruczaközi ur maga is Hausherr valahol a füutezán, azért látta tanácsosnak, az öntözés iránti inditványnyal bölcsen hallgatui. Nekem ugyan nincs házam sem ezen, sem a másvilágon, s remélem nem is lesz; de azért bátran tettem a fönnebbi indítványt, mert toliamat nem az önérdek, hanem a közjó commandirozza. A por összesöpörtetése, úgy a hogy nálunk történik, egy fakovát sem ér. T. i. kihajt anak egy sereg rabot a füutczára, kik aztán uaphosszat ott kotorgatnak söprűikkel a meg nem öntözött porban, a járókelők szörnyű örömére. Szombaton is ily porkotró nap volt; arra mentemben csak elnéztem, mint mulatták magukat a kiállított rabok. N így nehezen sikerült a söprűvel fölzavart porból valamit ászéi elöl megmenteniük , ezt aztán szépen belerakták a malterosládába, s nagy diadallal vitték bizonyos helyre, hogy ott egy halomba gyűjtsék. De ez már valóságos sisyphusí munka volt, mert midőn a ládát ki akarták
