Eger - hetilap, 1866

1866-05-24 / 21. szám

179

melynek élén Schwarz építészeti vállalkozó áll. A vállalat czéljához Dräsche hat hónap alatt 40 millió téglával fogna járulni. A munkához 20,000 napszámos kívántatik, s az egész vállalat 3 millió írtba kertit.

Stiria, Karinthia és Krajna-herczegségekben 0 Felsége alpesi vadászcsapat felállítását engedélyezte a harcz tartamára, s annak szervezésével gr. Mensdorff Arthur t, őrnagyot a hadseregben bízta meg, azt egyszersmind alezredesnek s e hadcsapat parancsnokának nevezvén ki.

A tiroli honvédelmi hatóságot 0 Felsége fölhatalmazta, hogy még egy önkéntes csapatot, s szükség esetén népfölkelést szervezzen.

Olaszország. Az olasz félhivatalos és hivatalos lapok megegyeznek abban, hogy a diplomatia nagyon erőlködik a függőben levő kérdések megoldására európai congressust hozni össze, de ép úgy egyetértenek az iránt is, miszerint ily congressus törekvései e pillanatban nem lesznek eredménynyel összekötve. A felhivatalos „Opinione“ határozottan kimondja, hogy csak az európai térkép átalakítása biztosíthatja állandóan a békét, de hogy ezen átalakítást a congressus is csak a háború után és nem előtt állapíthatja meg; Olaszországnak tehát minden rendelkezése alatt álló eszközökkel s erővel kell a háborúra készülnie.

Garibaldi kötelezte magát, hogy hadmüködéseit teljesen összhangzásba hozza a rendes hadsereg főparancsnokságának hadmüködéseivel és a király parancsa nélkül semmit sem fog elkövetni, mi a kormányt valamikép compromittálhatná. Ennélfogva abba is beleegyezett, hogy a parancsa alá adandó szabadcsapat tisztikarának fele a rendes hadseregből vétessék, és a király által neveztessék, a többit Garibaldi nevezi ki.

Florenczben azt állítják, hogy Garibaldi zászlóaljai közt egy, kizárólag 1 engyelekből álló csapat is leend.

Az olasz hadi hajóraj P e r s a n o tengernagy vezénylete alatt — a „France“ szerint — a dalmát partok felé közeledett.

Az olasz kormány nem tartja magát többé lekötelezettnek azon ígérete által, hogy nem fog támadni; ez Ígéret Ausztria le- fegyverkezésétől tétetett föltételessé, most tehát a kormány jogosítva hiszi magát, saját érdekei szerint cselekedni.

Nápolyban — az „Opinione szerint —bourbonistikus összeesküvést fedeztek föl, és a Terra di Lavoro területen fennállott bizottmányokat feloszlatták. Nápolyban dúca di Urezza San Felice elfogatott, s ugyanonnan 9 püspök és 1 kanonok kiutasittatott.

Németország. A berlini „Prov. Corr.“ írja, hogy a Velencze eladására vonatkozó alaptalan hírre nézve annyiban a politikai viszonyoknak teljes félreismerése forog fönn, a mennyiben általában Ausztriának nem áll hatalmában, politikájának rögtöni fordulata által Poroszországot elszigetelt s fenyegetett helyzetbe juttatni. Egy félhivatalos olasz lap is kiemelé, hogy Olaszország, Ausztriának Poroszország elleni támadás át önmaga ellen irányzottnak tekintené. A herczegségek fölött Ausztria csak Poroszországgal egyetértöleg rendelkezhetik. A megoldás könnyittetni fogna, ha Ausztria ezen ügyet a német kérdéssel együtt akarná tárgyalni, Poroszország északi Németországbani jogosult állásának elismerése mellett.

Berlini esti lapok máj. 13-ról jelentik: Azon pillanatban, midőn a király tegnap este az opera-szinházat elhagyta, erős durranás hallatszott. Kezdetben azt hitték, hogy közelben lövés esett, a vizsgálat azonban felderítette, hogy az operatéren petárda süttetett el.

Poroszország Hannoverát nyilatkozatra szólította fel hadi készületei czélja iránt. Hannonvera a frankfurti szövetséggytilé- sen Poroszország ellen szavazott, mi a porosz kormányt nem kis zavarba hozta, mert Hannovera igen fontos hadmüködési pont Poroszországra nézve.

A sziléziai lapok közleményeiből kitűnik, hogy a porosz hadsereg a szász határszél hosszában már égés zen fel van állítva.

tegye. Nem gondolva önmagára, sem a veszélyek s akadályokra, rohan ki a szobából, megmenteni gyermekét!

Minden bokrot fölvertek, s a hinduk egyike azt állitván, hogy a csörgőkígyó igen szereti a virágokat: ledönték az orgona-, a szederbokrokat, letörték a jázminágakats a tubarózsatöket. Hasztalan rombolás ! Két óra telt el; s a félelmes állatnak — hűlt helye.

Végre Preston egy fa alatt észrevette a dajkát a két kis leánynyal: a fiatalabb a dajka karján nyugodott; a másik, ki már két éves volt, nehány lépésre volt. Az atya megörült, s idősebb leányát nevén szólitá. Fanny! A gyermek nem felelt, hanem mozdulatlan maradt, merev szemekkel nézve maga elé, mintha valami bűvös hatalom szögezte volna helyére; szemei egy közeli bokorra valának irányozva, hol valami rejtett tárgy voná magára a gyermek figyelmét. Atyja újra megszólítja, s bámul azon, hogy a gyermek nem fut hozzá, nem öleli át, s nem csókolja meg, mint máskor szokta. E helyett mintha valami igézet vonná, a bokor felé közéig; az atya odatekint, s ott látja a kígyót, összete- kerözve, mozdulatlanul, fenyegetöleg emelve a gyermek felé fejét.

A szörny láttára, melynek szikrázó és merev szeme zsákmányát elnyelni, s azt bizonyos ellenállbatlan igézettel magához vonni látszék, a szerencsétlen atya nem mer sem előre, sem hátra lépni; a dajka, ki szintén észrevette a kigyót, hasonlóan kővé- meredt; az atya a félelemtől elfúlt hangon hívja kedves Fanny- ját: hiába! .... a kigyó csörgése hallatszik ; Fanny mindinkább közéig; mit tegyen az atya? Ha lő, megöli gyermekét; s ha ezt megmentendő előugrik, talán még siettetni fogja a gyermek halálát. E pillanatban a bokor levelei megzördülnek, a kigyó kiteke- rözik, pikkelyeinek rémes zörgése jelenti, hogy támadni készül;

az ártatlan Fanny összerogyva esik le, s a kigyó sziszegve rohan feléje, amint, hirtelen mint a villám, az anya a férj előtt terem, egy ugrással a bokornál van, s egy anya kétségbeesésével elragadja a gyermeket a kigyó tátongó szája elöl. E villámgyors mozdulat bámulatba ejti a kigyót, visszakúszik a bokorba, mialatt haragja jeléül zajosan csörgeti pikkelyeit, s eltűnik.

Ti, kiknek gyermekei vannak, egyedül ti fogjátok föl a helyzetet, s értitek meg, mit érezhetett az atya és még inkább az anya. A szegény nő, midőn ösztönszeriileg ily iszonyú veszélynek tette ki magát, nem tudta annak következését; az anya leteszi férje karjaiba a megmentett gyermeket, s ö maga az átérzett félelem s fájdalom rohama alatt eszméletlenül terül el férje lábainál. Szobájába viszik: a gondos figyelem életre hozza az anyát, de nem menti meg^gyermekét, melyet szive alatt hordozott. Még azon este, midőn e borzasztó jelenet történt, a gyermek megszületett : fiú volt, a férj leghöbb óhaja; de az anya oly erős rázkódást állott ki, hogy születésekor már nem élt a gyermek.

Folytatták a kigyó keresését, e szükséges és veszedelmes t vadászat némileg feledteté a fájdalmat, melyet a gyermekétől megfosztott atya érzett. Végre megtalálták a szárnyas-ólban, melyet egészen kipusztitott: aluva s mély merevségben. Preston ily kegyetlen leczke által felbátorodva, nem vonakodott kijelenteni a nábob komornokának, hogy nem tarthatja tovább magánál a gyilkos vendéget; Ricze ur megsértve érzi magát, s dulva-fulva egy közeli városba szállásolja a kigyót. Aztán levélben panaszt emel a nábobnak, hogy mily méltatlanul bántak a kedves szép állatokkal, mire a nagybácsi dühös lesz, elparancsolja Prestontól a szép karavánt, s mennydörgések között jelenti rövid idő alatti megérkeztét. Preston asszony fölkelt betegágyából; már nem