Eger - hetilap, 1866
1866-05-10 / 19. szám
IV. évfolyam 19. szám. Május 10-én 1860. Előfizetési díj: Egész évre . , 5 ft- kr. F élévre •> • * o 5» „ Negyedévre . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr • fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad.' a szerkesztőség (ßusti-hdz, S03. szám),— Jentsch G. könyvkereskedés s minden cs. kir. postahivatal. Az osztrák-porosz viszály. Pesti dolgok. Óriási léptekkel közeledünk a háború felé, a béke már csak egy vékony hajszálon függ, mely minden perczben elszakadhat. Olasz lapok már fönhangon hirdetik, hogy az első ágyú május közepén eldördül. És ez könnyen megtörténhetik, ha tekintetbe veszszük a szerfölött fenyegető helyzetet. Az az egypár békehír, mely a lapokban még mindig fölmerül, figyelembe nem vehető, hasonlók azok a kialvó lámpa végső fellobbanásához; csak legkisebb súlyt is fektetni rájuk, önámitás volna. A háborúnak, ha talán még egy ideig feltartóztatható volna is, elöbb-utóbb ki kell törnie, mert sem Porosz, sem Olaszországról föltenni nem lehet, hogy vakmerő terveiket elejteni hajlandók lennének. Olaszország Yelenczét minden áron meg akarja szerezni; ami pedig Porosz- országot illeti, ennek czéljai sokkal messzebb terjedők, mint felületes szemlélődés mellett gondolnék. Schleswig-Holstein csupán Űrügy, de nem ok az összeütközésre; ha e herczegségek bekeble- zését Ausztria nem ellenezné is, azért még korántsem lenne a viszály kiegyenlítve. Poroszország nem kevesebbet akar, mint Ausztria nagyhatalmi állását megsemmisíteni, s őt Németországból teljesen kitúrni. Félre nem érthető a „Köln. Ztg-nak ide vágó nyilatkozata: t. i. hogy Poroszország, ha háborút kezd, a legma- gasb czélért fog harczolni, tudniillik a német császárságért és az egyed üluralkodásért Németországban. A nagyhatalmak közül egyedül Anglia az, melyről alaposan feltehetjük, hogy a békét őszintén óhajtja, mert érdeke úgy kívánja, de az ö szavára, az utóbbi években vallott diplomatiai ku- darczai után, nem sokat adnak. Francziaország szintén békét hirdet, de őszinteségében méltán lehet kételkedni; mert Napóleonnak a Rajnára és Belgiumra fáj a foga, meg Szardínia szigetét is szeretné, ezekhez pedig csak háború esetében juthat. Rouher államminiszter a franczia törvényhozó-testület máj 3-iki ülésében a kormány politikájáról nyilatkozván, kijelenté, hogy Francziaország békés politikát, loyalis semlegességet követ, teljes cselekvési szabadság fentartása mellett. De épen ez teszi kétessé Francziaország magatartását; ha Napoleon császár őszintén szivén hordozná a béke föntartását, — mint Girardin mondja — csak igy kellene nyilatkoznia: Bármelyik hatalom támad, én azonnal a megtámadott részére állok“, s e kijelentés megszüntetne minden ellenségeskedést. — Épen oly kétes szerepet játszik Oroszország is; e nagyhatalom arra számit, hogy a zavarosban halászhat, elhalászhatja magának a Dunafejedelemségeket, s reméli, hogy a keleti kérdés is újra fölmerül. Ausztria helyzete fölötte veszélyes, Németország több közép- és kis államán kivül alig számíthat egyéb szövetségesre, háború esetében tehát csaknem egészen saját erejére lesz kénytelen támaszkodni. De azért még nincs oka csüggedni; ha népei lelkesedésre gyulnak, áldozatkészséget tanúsítanak, a súlyos megpróbáltatást minden nagyobb rázkódás nélkül fogja kiállhatni. A közös ügyek tárgyában kiküldött 67-tes országgyűlési bizottmány május 3-án ülést tartott az akadémia kisebb termében. A bizottmány tagjai közül 59 volt jelen. A tanácskozás tárgyát az ötös albizottmány által előterjesztett programmszerü munkálat képezte, mely, mint tudva van, az april 5-iki ülésben terjesztetett a nagy bizottmány elé. E munkálat 7 pontból áll, s a máj. 3-iki ülésben az első három pont felett hozatott határozat. Az 1. pont igy hangzik : 1. „Határoztassék el, hogy a bizottság czélszerünek látja-e az egész javaslatnak kimerítő, részletes kidolgozásába tüstént belebocsátkozni, vagy talán jobbnak véli, egyelőre a föelveket; s azok folytán a javaslat vázlatát állapitni meg, s a részletes kidolgozáshoz csak akkor fogni, ha ezen vázlat és az abban foglalt elvek mindenik részről véglegesen el lesznek fogadva.“ E pontra nézve az ülés egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a kimerítő, részletes kidolgozásba nem fog a bizottmány , hanem egyelőre csak a föelveket hozza tisztába, s ezeket azonnal az alsóház elé fogja terjeszteni. Ez eljárás értelmében a bizottmány csak akkor kezd a részletes tárgyaláshoz, ha afőeleveket, melyeken a részletek alapszanak, a ház majd helybenhagyja. A 2. és 3. pont együttesen tárgyaltatott. E pontok következőleg hangzanak: „2. Nem fogadván el a képviselöház azon körvonalozást, melyet az octoberi diploma tartalmaz, jelöltessenek ki a választmány által azon tárgyak, melyek, az emlitett közös viszonyoknál fogva, közöseknek tekintendők.“ „3. Határoztassék meg, minden egyes tárgyra nézve, hogy annak közössége mennyire terjed, s mik azon pontok, melyeket a képviselöház , ugyanazon tárgyakra nézve Magyarországnak és a magyar királynak kíván továbbra is szorosan fentartani.“ E két pont feletti véleményadásra a 67-tes bizottság 15 tagból álló albizottmányt küldött ki, mely a következőkből áll: And- rássy Gyula gróf, Apponyi György gróf, Csengery Antal, Deák Ferencz, Eötvös József báró, Fest Imre, Gorove István, Ghyczy Kálmán, Hollán Ernő, Ivánka Imre, Lónyay Menyhért, Mikó Imre gróf, Nyáry Pál, Somssich Pál, Tisza Kálmán. Deák Fencz ez alkalommal kifejtette programmját, melyet a „P. Corr." a következő kivonatban ismertet: A birodalom feloszt- hatlansága s a közös uralkodó eszméje a pragmatica sanctióból kifolyólag közös ügy. Ennélfogva közös az uralkodó udvartartása. Közös továbbá a birodalom védelme, és pedig mind a békés — a diplomatia utján — mind a fegyveres védelem, a hadsereg által. Itt azonban mindenesetre meg kellene határozni, meddig terjedjen a hadsereg tekintetében a közösség; továbbá, hogy Magyarország gátolatlanul gyakorolhatná mindazon jogait, melyeket a hadsereg kiegészítésére s fentartására azelőtt is gyakorolt. Ebből következik, bogy a küliigy s a közös hadsereg fentartásának költségei a közös ügyek sorába iktatandók. A kereskedelmi vi-
