Eger - hetilap, 1866

1866-04-26 / 17. szám

148

már most, hogy ott háborúra erélyesen készülnek. Ezt titkolni többé nem látják szükségesnek. Ez is oda mutat, hogy a félszigeten az osztrák porosz háború kitöréséről meg vannak győződve. Hát Napoleon mit mond ehhez? Elküldötte Florenczbe a vörös herczeget azon izenettel, hogy ő Olaszországot erkölcsileg támogatni kész, de ha a dolog jól ütne ki, nagy gusztusa volna .Szardínia szigetére, — persze Velenczeért cserébe. A „Times“ is úgy véli, hogy azoknak, kik erre nézve egy olasz-franczia titkos szerződés létezését állítják, igazuk van. Legújabb hir szerint, mihelyt Poroszország tudomást veend aziránt, hogy az ausztriai I készületek abbanhagyattak, a megtörténendő osztrák lefegyverzés arányában fog az illető porosz csapatrészek lefegyverzése is történni.

nem ment, huzamosan alant, elég gyakori esőzéssel egybekötve állott rnárcz. 1—27-ig, legalantabb állása jan. 10-én = 27,"9,/V" (bécsi mérték), továbbá márcz. 14-én, 15-én 27.//10,"/ legmagasabb jan. 26-án = 28"101/2'", ekként a légsúlyméröi ingadozás ez évnegyedben 13/"

A légmérséklet egész évnegyedben inkább tavaszinak, mint télinek mondható, mindazáltal úgy a számos borult napok, minta hűvös éjek a gyakori nedvesség mellett is a növényzet idő előtti fejlődését hátráltatták, még a közel fekvő hegyekben látszott a tél folytán tartós hó; legalantabb fokon állott a hévmérö január 10-én és 26-án reggel, midőn 7° R.-nál többre nem ment, legmagasabban márcz. 10 és 21-én = -j- 16° R., mindamellett a szelek általában igen élesek.

Eget- város főorvosának hivatalos jelentése 1866-ik év | első negyedéről.

A.) A légköri változatokban ez évnegyed alatt a rendes ! időjárástól több eltérés észleltetett: január általában igen ködös, borult, enyhe, szélcsendes és kevéssé nedves volt, borúit, ködös napja volt 18, hó vagy eső kisebb vagy nagyobb mennyiségben 7 napon esett, s ugyanannyi derültnek mondható, nedvcsapadék a légből csekély, a hideg egész hóban 6—7° Reaum-foknál többre nem ment, s több éjen át nem fagyott. Februárban csekély hideg mellett nedv-csapadék a légből gyakran, de kis mennyiségben történt, borult napja volt 19, ködös 7, hó vagy eső esett 14 napon, delült 11. Márcziusban a hideg még inkább engedett, az éji fagyok gyérültek, s már e hó folytában két ízben erős mennydörgés hallatszott; e hóban még több eső és hó hullott, mint a múltban, mindazáltal a föld mélyebb rétegei be nem áztak, bár a gyakori esőzés a tavaszi munkákat kissé hátráltatta, annyival gyorsabban csírázott és kelt az elvetett mag; borúit napja volt 23, ködös 4, hó vagy eső esett 17 napon, derült 7. Mennydörgés 10-én és 21-én, s ez utóbbi erős szélviharral, jéggel, igen sötét borulással, villámcsapásokkal egybekötve.

A légsúlymérö állása, bár naponkint változott, végsőségre

A légnedvmérő januárban a légsúlymérö elég magas állása mellett folyvást több nedvesség! fokot jelzett, mig márcziusban megfordítva, több esőzés mellett is csak igen csekély nedvességre utalt, s igy ez évnegyedben a légsúlymérö inkább jósolt esőt, mint a légnedvmérő, különben ez utóbbi egész évnegyedben sem a . szárazsági, sem a nedvességi fokot el nem érte.

Szél ez évnegyedben igen ritka és csekély, jobbára csak mint enyhe szellő uralgott, túlnyomó irány az északi, januárban 3, februárban 7, és márcziusban 8 szeles napot lehetett számlálni, viharrá egy ízben fajult (márcz. 21-én.)

B.) Általános kórállapot:

Az egészségi állapot ez évnegyedben általában sem felnőttekre, sem gyermekekre nézve kedvezőnek nem mondható, noha i szélesen elterjedő járvány nem uralkodott, mindazáltal a nem rit- I kán hagymázig fokozott — szórványos bajok, szaporasága nagy j volt, ezek között leginkább a hurutos, csúzos mellbántalmak, epés í bajok, csúz, köszvény, gümőkór, gyermekek közt a hártyás torok- | gyik, vörheny, görcshurut okozták legtöbbször a halálozást, mely ! azonban szokatlanúl nagy nem volt, sőt a múlt évi első negyedbe- j linél jóval kisebb. Meghaltak összesen: 203, ezek közül 102 fi, és i 101 nő, közöttük törvénytelen 10; — orvosi ápolást nyert 51. — J Kórnemre nézve: szórványos bajokban 176, vörhenyben éstorok-— Fülöp, mondja a tábornagy, ez egy levél jegyesed Vil- helminétöl, ki Berlinben várakozik reád, hogy mihelyt végét éri a hadjárat, megtartsa veled menyegzőjét. Mit mondjak neki, ha találkozom vele ?

Fiilöp visszafojtván könyeit, melyek szemöldei alól peregtek alá, határozott hangon válaszoló:

— Mondja meg ön neki, hogy én eddig mint porosz és protestáns éltem, de mint franczia s katholikus, amint születtem, haltam meg. Éljen Francziaország!

Blücher intett, hogy elvezettessék. A végrehajtással megbízott őrnagy némi részvétet akarván íanusitni az elitéit iránt, kérdé, ha vájjon nem tehetne-e neki valami szolgálatot.

— Szeretném egy perezre a falu lelkészét látni, mondá Fülöp.

— Ej minek! válaszolt a tiszt, hát nem lenne elég bátorságod gyónás nélkül meghalni ? Én nem teljesithetem-e kívánságodat.

Fülöp most letérdelt a hóra, az elhamvasztott egyház tornya felé fordulván, lemondott teljes leikéből a protestantismusról, és kérte az Istent, hogy bocsássa meg bűneit; aztán fölkelve még egy végpillantást vetett azon család ősi lakhelyére, melynek ő Tolt utolsó ivadéka, végre anélkül, hogy bekötötte volna szemeit, Bátran kiállott a poroszok elé, önmaga vezényelte a tüzet, s több golyótól találva, halva rogyott össze.

Épen a hajnal mutatta piros arezát a fegy verropogás pillanatában, midőn egy éltes nő őrülten futott az ősi kastély udvarába : Nanette volt, ki azért jött, hogy még egyszer meglássa dajkált

fiát. Élettelenül szétterülve a havon, hangosan mint anya, zokogott gyermeke fölött.

— Oh gyermekem, édes gyermekem! mit müveitek veled ezek a nyomorultak! miért gyilkolták meg őt? hiszen ő mit sem tett önöknek; miért öltétek meg mindkét fiamat!?

Zokogván, térdeire vette az élettelen testet, s kezdé azt átölelni s ringatni, mint szokott volt tenni, midőn Fülöp még csecsemő volt.

A poroszok ennek láttára ellágyulva, nem bántották a nőt, ’ de az őrnagy parancsoló, hogy temessék el az agyonlöttet. Ekkor az öreg dajka, korához képest rendkívüli erővel fölemelkedék, vállaira vévé a hullát, s büszkén magával vivé oly határozott s kétségbeesett magatartással, hogy az elámult poroszok nem szegültek ellene.

Nanette leszállván a dombról, erős lépésekben ment be a faluba; de itt lenyomatva a halotti teher sulyjától, kimerülve kora, fáradalma, s fájdalmától, összeroskadt, hogy soha föl ne keljen többé, s egy halott helyett kettőt találtak meg a falubeliekAz ősz lelkész, ki vigasztalhatlan volt, hogy nem lehetett jelen Fülöp végperczeinél, s nem vehette ki személyesen a protestan- tismusróli lemondását, talált mégis annyi erőt, hogy megadja neki, úgyszintén Nanettenek az utolsó tiszteletet; ö temeté el az utolsó C . . . . grófot ősei sírboltjába, s mellé kötelmének tartáhti dajkáját helyezni, azon odaadásának kárpótlásául, melyet haláláig; tanúsított iránta.

(Francziából.) , N—s. J.