Eger - hetilap, 1866
1866-04-19 / 16. szám
138 Sándor László Pálnak, a másikat Sándor István Pálnak, mint ez mai napon is a palócz atyafiaknál, mint a székelyek legközelebbi rokonainál divatos, a keresztnevek után fölvett családnevek megkülönböztető jeléül jött szokásba a fi rag használata is, p. o. Pálnak fiát Jánost nevezték Pálfi Jánosnak. Megjegyezhetem itt, bogy a fi rag a magyarok által csak keresztnév vagy előkelő tisztség után használtatott, ezt tanúsítják a számos keresztnévhez csatolt fi raggal ellátott régi magyar családnevek, ezt azon szokás, hogy csak a királynak fiát szokás királyfinak, bánét bánfinak sat. nevezni, tanúsítja ezt azon átalános szokás is, hogy csak urnák fiát szokták urfinak mondani, s nem divatozott a f i rag az általam fönnebb elöszámlált forrásokból származtatott családnevek csatolmányául, mert ily családnevet mint Szabófi, Kovácsfi, Szalókifi, Debrőifi, vagy Horvátfi, Néraetfi, Hollófi, Farkast!, sat. közülünk senkisem ismer. A magyar családnevek ezek szerint állottak: a) régi, most már alig értelmezhető egytagú szavakból — származtak b) helynevek után, c) személyes tulajdonság, d) életmód, tisztség vagy mesterség, e) nemzetiség után; vétettek f) az állatországból; ilyenné alakíttatott g) a keresztnév egyszerűen, vagy fi raggal. Lássuk már most a német vezetéknevek származtatását, s hogy ennek fejtegetésénél hosszasan ne időzzünk, visgáljuk meg, mennyire vagy miben egyezik az, vagy miben tér el a magyar családneveknek származásától, ezen összehasonlításból az eltérések úgyis kiderülvén. Az a) alatt fölemlített főleg egy kéttagú s most már alig értelmezhető magyar családnevekhez hasonlítható német családszent volt. Oh kedves gyermekem, ön mindent elvesztett: szüleit, hazát, vagyont, de reményiem, hogy a száműzésben is megtartá őseinek hitét. —• Fájdalom! válaszolá Fülöp, én nem őriztem meg ezen utolsó kincset. Midőn atyám jobblétre szenderült, mostohaanyám megtagadtatta velem a katholiczizmust és protestánssá lettem. — Hogyan fiam! ön, kit én katholikusnak kereszteltem! ön még Istenét is elveszté? De, nem akarna-e visszatérni azon egyház kebelébe, melyért ön ősei harczoltak sz. Lajos oldalánál ? — Igen, lelkész ur, én kívánom s teendem azt egész szivemből. — Jól van tehát gyermekem, holnap majd értekezendünk erről, ma annyira gyöngének érzem magamat a fáradság- s meg indulástól, hogy megyek hálást kérni a faluban, mert az én paplakom egészen szétdúlatott. Fülöp visszatért most a régi várkastélyba. Nem engedte, hogy dajkája teljes felvilágosítást adjon neki családja lakásának minden részleteiről; hallgatván őt, gyermekévei emlékei tömegesen tolultak elő agyába, mint valami madárcsapat, mely az üresen hagyott fészekben újra tanyát üt. A nap legnagyobb részét a romok között bolyongva tölté el: halványságából ítélve, az ős birtokosok megjelent szellemének vehette öt inkább az ember, mint élő lénynek, nevök s szerencsétlenségük utolsó örökösének. Este elfáradva gondolatai s emlékeiben, a torony mellé tilt, s kinyitá Chamisso költemény-füzetét, melyet folyton magánál hordozott. Berlinben ismeré meg e fiatal számüzöttet, ki mint ü, szintén champagnei nemes volt, s ki a száműzetésben német töltővé lett. *) E minden czim nélküli alagyát olvasá: nevek, tudtomra nem léteznek, ezek tehát tisztán ősi származású régi családnevek. A b) alatt felhozott lak-, vagy származási hely után fölvett nevek a németeknél is gyakoriak, és pedig a német családoknál a birtok után a von előre bocsátása mellett, a származási helytől kölcsönzöttoknél pedig a v o n elhagyásával, hanem leggyakrabban er raggal megtoldva haszuáltatik p. o. von Sternberg — Sternberger, von Ehrenstein,— Ehrensteiner sat.; ilyenek a szintén helynevek után fölvett haus hauser, thal-thaler, dorf-dorfer sat. ragu családnevek is. Mind a két esetben a magyar ezt i raggal fejezi ki, ám de fönnebb is mondám, hogy az i rag csak helytől kölcsönzött családnevek után használtathatván, ha valaki az i ragot oly helynév mellé illeszti, mely hely vagy község Magyar- országban nem létezik, az csak helytelen magyar családnevet alkotna; épen ily rósz családnevet adnának az oly német helyneveknek magyarra fordításai is, mely helyek Magyarországban nem léteznek, példáúl a Sternbergert magyaríthatom Sternbergi-re, vagy Csillaghegyire, de ez egyik sem adna helyes magyar családnevet, mert a német Sternberg-nek megtartása továbbá is német származásra utalDa, a Csillaghegyi névre pedig bátran elmondhatná mindenki még századok múlva is, hogy németből fordított magyar név, és igy indigena, mert úgy hiszem, hogy Csillaghegy nevű falu vagy hely hazánkbau nem létezik, a most mondottak szerint tehát, a berg-berger. stein-steiner, haus-hau- ser, dorf-dorfer sta.-ben végződő német családnevek szószerint magyarra fordítva helyes magyar családnevet nem adhatnak. A c) alatt említett személyes tulajdonok, a magyarok és németek által használtattak ugyan családnevekül, de azon különbséggel, hogy a német a testi hiányokat gyakrabban használván, azok az egyénre nem lehettek mindenkor kellemesek, mig a magyar e tekintetben kíméletesebben járt el, így példáúl a né„Álmodom, hogy ifjúságomat visszakaptam, és rázom ősz fejemet: honnét van, hogy ti engem újra látogattok, képek, melyeket már régóta elfelejtetteknek hittem ?“ „A czimer oroszlánja oly barátságos szemmel néz reám! Üdvözlöm a régi ismerősöket, és behatolok a kastély udvarába. „Ott nyugszik a sphynx a szökőkút oldalánál; ott zöldéi a fügefa; ott azon ablakok alatt álmodtam első álmomat. „Bemegyek a kápolnába, s fölkeresem az ősök sírboltját; itt, itt függnek az oszlopokon a régi fegyvercsomagok. „De szemeim mintegy lepellel födve, uem képesek a felira- { tokát olvasni, daczára az élénk világosságnak, mely átcsillog a | színes üvegii ablakon. „így atyáim kastélya! ily rendithetleniil állasz hü szívemben ! és mégis eltűntél a földről, és eke jár most ott, hol egykor te valál. „Légy termékeny oh drága föld ! Én áldalak kegyeletes megindultságomban, áldom kétszeresen azt, ki barázdákat hasit a te földeden.“ — Valóban, monda Fülöp, bevégezvén az utolsó versszakot, valóban nem osztom Chamisso bölcselkedését: én nem áldhatom az ekét, mely barázdákat vet azon földön, honnét őseim laka eltűnt. E mélabús gondolatok között szállt le a nap, s hó kezdeti esni. Fülöp behúzódott az agg toronyba, s egyedül tölté el az éjt. Nanette elment az ősz lelkészhez virrasztani, ki súlyos betegei feküd t.§ (Vége követk.) *) Chamisso Béla 1781-ben született a champagnei Bencourt kastélyban, , közel Saint Menchouldhcz. Az emigratio gyermekkorában veté ki Németországba. Sok^szenvedés után végre Berlinbe érkezett, hol a porosz királyné apródjai közé vévé föl, mi neki rangot szerzett a hadseregnél. 1798-ban gyalogezredben tiss lett. Meghalt 1838-ban- Mint költő és tudós, a német irodalmat jelentékenye gazdagitá.
