Eger - hetilap, 1866
1866-04-05 / 14. szám
123 gczte, s a római s kánonjogbeli előadásokat annyi óraszámban hallgatta, a mennyiben ezen tárgyakat az egyetemi jogtanulók hallgatni kőtelesek; mely tekintetben az mi különbséget sem tesz, a tudorjelölt az egyházjogi előadásokat akár ahittani, akár a jogi karnál hallgatta legyen. b) A szigorlatok tárgyait képezik : a római jog, az egyházi jog, s az egyházi jog története. c) A szigorlatok számát illetőleg, két szigorlat, t. i. egy a római jogból s egy az egyházi jogból és az egyház jog történelméből, s mindegyiknek l1/* órai tartama állapittatik meg, az illetők szabad választására hagyatván a rend, melyben a szigorlatok egymásután következzenek. d) A vizsgáló bizottmány, melynek tagjai csak katholikus féríiak lehetnek, a jogi kar dékánjának elnöklete alatt két vizsgálóból állittatik össze; ezek egyike az esztergomi érsek által rendeltetik, a másik pedig a vizsgálati tárgy és szakma szerint a római és egyházi jog rangra nézve idősb rendes tanára leend. Azon esetben, ha a dékán a vizsgálandó tárgyak egyikének egyedüli szaktanára volna, akkor ennek kell vizsgálni, s helyette az aldékánnak elnökölni. Az elnök a szigorlatok eredményére nézve a többi tanárral egyenjogú szavazattal bir. e) A kedvező sikerrel letett szigorlatok után a tudorjelölt, a tudori fok elnyerése végett, az egyházi jogból szabadon választott thema fölött értekezést adand be. Ezen értekezés mindenekelőtt , a vizsgáló bizottmány azon tagjának, ki az egyházi jogból vizsgál, adandó át bírálat végett, s ugyanezen tag által bírálatával együtt, a bizottmány többi tagjaihoz utasitaudó, mely után a tudori fok adományozása fölött mind a három vizsgáló szavazásának eredménye fog határozni. f) Mielőtt a tudorjelölt tudorrá avattatnék, püspöki bizonyit- ványnyal tartozik kimutatni, hogy a keresztény katholikus hitvallást az úgynevezett tridenti vallásforma szerint letette. g) Azon egyházférfiak, kik a kánoni jogtudorságra az előbbi törvényes gyakorlat szerint megkivántatott szigorlatokat még 1856-ban vagyis a fölfüggesztés ideje előtt tették le, fölavatási értekezésük helybenhagyása, s a hitvallás letétele után tudorokká felavattathatnak; végre h) A szigorlati dijakat illetőleg: ezek minden egyes szigor- ! ve van, 35 angol vagyis 7 német mérföldre fog kiterjedni, és 12 millió 500,000 forintba kerül. A mi már kész és használatban van, 1 millió 400,000 forint költséget okozott. A pogyásznak ezen szállítása földalatt történik kis szekereken, melyek vassíneken futnak egy csövön belül, mely kicsinyben alagutat képez, és melyben a kis kocsik összenyomott lég által úgyszólván villámsebes- ségü mozgásba hozatnak. Eddig csak az Easton-Square-tó! Eves- holt-Street-ig terjedő rövid darabon történt a szállítás mintegy 600 ölnyi távolságra, kísérletül, s e darabon a csövek átmérője csak 30 hüvelyk. De a most bevégzett vezetés Easton-Square - tói délre terjed, a Hol born nevű nagy forgalmi utat érvén el. Itt a csövek átmérője 4l/a lábra rúg, és 4 láb magasságúak, miért ezeken már tetemesb nagyságú csomagok is szállíthatók. Itt a távolság már megközelíti a fél német mérföldet. A mérnökök kénytelenek voltak a legnagyobb nehézségekkel küzdeni. Fölfelé és lefelé kellett akuászni majd egy, majd más irányban, keresztül a gáz-vezető csövek tömkelegén, megkímélvén a sárcsatornákat és a kiváltságolt társulatok vizvezető csöveit. Lehetetlen volt az egyenes irányt megtartani. — Egy, sőt több szöglet körül kell fordulnia a légnyomatu mozdonynak. Febr. hő 7-kén történt a nyilvános próba. Sok parlamenti tag és tudományos tekintély jelenlétében történt az, és hogy az érdekeltség fokoztassék, találkozott több vakmerő angol is, kik készek toltak személyesen megtenni a föld alatti utazást, oly utazást, melyre előbb élő lény még soha nem vállalkozott. Báró de Manx, ki az ágyúból kilőtt golyóra ült, e paripán az ellenség táborába utazandó, azon veszélyben forog, hogy mesés lényből valósággá válik. A rettenthetetlenek kényelmesen elhelyezvén magukat súlyasztékzsákokon, körülbelül oly helyzetben, melyben Mazeppa volt, midőn őt a szilaj pusztai lóra kötözték — jel adaiatra, úgy a fölavattatásra is egyenkénti huszonegy o. é. írtban meghagyatuak, a szokásos módon felosztandók, mig a tudorozta- tási dijak általános szabályoztatása azokra nézve is némi változást nem szülend. Igaz-e az, hogy a folyó évi februárhó, melyben holdtölte nem volt, oly nagyon ritka hónap volt ? Mosolylyal olvastam az „E g e r“ múlt számában más hírlapokból átvett azon közlést, hogy a folyó évi februárhó azért, mert folyamában holdtölte nem volt, annyira kitűnővé vált, hogy a világ teremtése óta még nem lett volna párja, és csak harmadfél millió év letelte után ismétlődnék megint e körülmény.*) Örvendetes jele a jelen kor szellemének, hogy a természet- tudományok iránti hajlam, azok tanulmányozásának megkedvel- tetése napról napra terjeszkedik; örvendetes, hogy a hírlapok is minden alkalmat felhasználnak e hajlamot fokozni, neki anyagot szolgáltatni. De mindenesetre kívánatos volna, hogy az ily tartalmú czik- kek szakavatott toliból folynának : mert holmi encyclopaedicus is- ; merete a természettudományoknak nem jogosít még fel senkit arra, hogy tollat ragadjon, és alaptalan hírekkel és állításokkal mystifikálja a közönséget. Már pedig a lárma, melyet a folyó évi februárhóval ütöttek, nem egyéb mystifikátiónál, melylyel egy avatatlan toll a jóhiszemű hirlapszerkesztőségeket s ezek által a közönséget megtréfálta. És minthogy a szakférfiú kötelessének ismerem, az ily alaptalan állításokat valódi értékükre leszállítani, nem lehet meg nem czá- foluom, mi nem igaz. Nem akarom itt a holdjárásnak természetét, az annak következtében beálló jelenségek kiszámításának bonyodalmas s idötrabló módját fejtegetni, mert ez nem lehet tárgya egy politikai hetilapnak; csak annyit jegyzek meg röviden, hogy 1771. — 1790. — 1809. — 1828. — 1847. — 1866-dik évben, polgárilag számítva az-időt, afebruár hó szint énholdtöltenélkül *) Mi e hirt csak curiosum gyanánt közlöttük. Egyébiránt örülünk, hogy azon, majd minden lap által közlőit alaptalan állítás megczáfolására ilykép alkal- ! mat nyújtottunk. Szerk. tott, és a négy kocsiból álló s 200 mázsa élő és élettelen teherrel megrakott vonat eltűnt az alvilágban, mélyen alúl az emberi beszéd hangján. Hét első perez letelte után a holborni állomásnál érkeztek ismét napvilágra. A bátor utazók a földalatti koromtól nagyon meg voltak feketítve, és érzéseik közöl kettő, t. i. a látás és hallás, sok ideig tartó és érezhető zavarba jött. Az egyik utazó következőleg írja le a tapasztalt benyomásokat: „Roppant sebesen haladtunk, azt véltem, hogy minden hajszálam gyökerestől röpül ki a fejbőrömből, annyira gyorsan ragadtattunk előre. — Zörgés váltakozott rázással és sok rögtön-lökéssel, ha szöglet felé fordultunk.“ Síknak épen nem tetszett az út, hanem érzés szerint Ítélve — igen roszul kövezett utczához hasonlított. A borzasztó zajon keresztül jeladások hangzottak, és a légnyomás úgy az indulás, mint a megérkezés pillanatában, a fülre úgy hatott, s oly érzést okozott, minőt tapasztalunk, midőn a buvárharangban viz alá bocsátkozunk. Ez napokra süketté teheti az embert. Hangos „cheer“-ek fogadták az áldozatra készeket. Az utazásnak még más következménye is volt. Az utazók bő lakoma után keltek útra, és rövid 7 perez múltával, befejezvén utjokat, a napvilágon megérkezésükkor oly éhesek voltak, mint a farkasok. Merész és messzirelátó vállalkozók már arról beszélnek, hogy némi javítások után, az ily légnyomatu vonalok jövőre em- berszállitásra is használhatókká lehetnek, és sokkal kevésbbé veszélyesek volnának, mint a güzhajtotta mozdonyokkali menetek a földfelületen. A lipcsei illustrált újság szerint közli A. F.
