Eger - hetilap, 1866
1866-03-29 / 13. szám
114 < jól fegyelmezett irlandi áll készen, kiknek csak a fegyve r hiányzik. A washingtoni cabinet nyugodtan engedi gyülésezni és beszélni a feniánokat, de a semlegesség tettleges megszegésének határozottan fogna ellenszegülni. Más hírek szerint az amerikai feniá- nok Canadába szándékoznak betörni, hogy azt az angol koronától elszakítsák. Felszólítás. a honi műemlékek kutatás aés megismertetése érdekében. A m. tud. akadémia archaeologiai bizottságának munkálkodása köréhez tartozik, hogy necsak csekély pénzerejéhez képest a honi műemlékeket közleményeiben kiadja, kr o n i k áj á- bana tudomására jött leleteket lelkiismeretesen följegyezze: hanem, hogy rajz- és levéltárában minden régészeti tárgy, mely a magyar-birodalom területén találtatott vagy készült; rajzban, vagy leírva tudományos kutatás végett letéve, őriztessék. Ezen eszme hasznáról, valamint szükségességéről meg lévén győződve, a fennevezett bizottmány, azon kérést intézi hazánk értelmiségéhez: Szíveskedjék kiki, legyen az magántulajdonos vagy intézet, birtokában levő, vagy előtte ismeretes archaeologiai tárgyakat, pontosan mérve, körülményesen leirva, ha lehetséges, íényképeztetve, vagy rajzolva, a hol lehet, leihelyét, hajdani birtokosait, a vele összefont történetet vagy hagyományt is közölni, a bizottmány alólirt előadójához beküldeni, hogy a nevezetesb tárgyak kiszemeltetvén, a tulajdonosnak adandó beleegyezésével, rézben vagy fametszetekben is kiadathassanak. A bizottmány reméli, hogy az újabb korszaknak ezen k e d- vencz t u d o m án y a érdekében közrebocsátott felszólítás, az egyes remek daraboknak, vagy gyűjteményeknek tulajdonosait fel fogja buzdítani arra, miszerint a körülményekhez képest ezen kitűzött üdvös czélnak elérését, tudományosságunk növelését szívesen előmozdítsák, vagy birtokukban levő ócska rajzokat, képe- , két, melyek reájuk nézve talán csekély becsíiek, és gyakran az elveszés veszedelmének ki vannak téve, de egy országos tudományos intézetben nélkülözbetlenek, ha azok műemlékeket, úgy mint templomok, emlékkövek, régi várak vagy városok képeit vagy ezeknek alaprajzait foglalnák, áldozatkészséggel örökre átengedjék. Az ebbe vágó mozzanatokat kellő elismeréssel nyilvánosságra hozandja Pest 1866. márcz. 7-én. a m. tudományos akadémia archaeologiai bizottmányának előadója, D r. Rómer F 1 óris régi német szinház, 1. emelet. Nyilatkozat. Az „Eger“ czimii lap f. évi 12-ik számában a „vegyes hírek“ rovatában e czim alatt: „beküldetett“, egy eset van közölve, mely szerint f. hó 17-én K. egri lakos által gyanúból elfogott, és a kapitányi hivatalhoz esti 8—9 óra között bekísért két gyanús magaviseletü egyén, még azon nap estéjén szabadon bocsáttatott; miért is többek megnyugtatása végett a kapitányi hivatal felkéretik, a dolog mibenlétét köztudomásra juttatni. A K. egri lakos által elfogott egyének egyike G. D. Szirma, — a másika R. S. Lak falubeli izraeliták lévén, kiknek sógorai név szerint R. H. és F. H. egri lakos izraeliták, az esetet megtudva, a rendőri hivatalnál megjelentek, kérvén az elfogottakat, mint igaz útban járókat, az ö jótállásuk mellett másnap reggelig szabad lábra helyeztetni. Miután a jelen volt rendőri személy a jótállókban teljes biztonságot látott, az elfogottakat, azon feltétel mellett, hogy másnap előállítani kötelesek, szabadon bocsátotta. A következő nap vagyis f. hó 18-án reggel többször említett K. egri polgár jelenlétében, a kérdéses izraeliták a kapitányi hivatalban elöállittatván, az eszközlött vizsgálatból a gyanúra nak történt kijavítása után — az egész műnek birtokába jutott úgy, a mint az eredetileg Írva volt, sőt másnap elég bátor volt ö szentségének abból másolatot bemutatni, mely alkalommal a szent atya a kis művésznek nevetve csak azt mondá: „a mit te e műből magadnak elsajátítottál, azt én tőled egyáltalában elvenni nem akarom.“ Ennek hire Rómában csakhamar elterjedt, bámulatra ragadván a közönséget, zeneértök ugyan kezdetben a dolgot nem igen akarták elhinni, miglen magának a kis plagiatornak sikerült őket fényesen legyőzni; eljátszván ugyanis többek előtt a Misererét utólsó betűig Christofori nevű oly énekesnél, ki épen a mint főszereplők egyike e műben a Sixtinában közreműködött volt; e dolog annál nagyobb bámulatot keltett az ottani zeneértö körökben, mert a régi egyházi zene rendszerben irt zenemüveknek — mint p. o. e műnek is — sokkal complicáltabb belszerkezetök van a mostani divatos operáknál. ■— Ezen ily hallatlan módon elsajátított műből Mozart azonnal egy példányt Salzburgba (hazájába) küldött, valamint több ismerősének is megengedd annak lemásolását. Későbben Burney franczia orgonász Cantarelli karnagytól az eredetinek hiteles másolatát magának megszerezvén,azt a Mozartéval összehasonlítva utólsó betűig megegyezőnek találta. Ha a világ Mozarttól úgy a virtuosi, mint zeneköltöi tehetséget is megtagadni akarná, és csak azt az érdemet hagyná meg részére, hogy ő e müvet hibátlanul utánirta, ez eset elegendő arra, hogy Mozart a zene terén a legnagyobb lángeszüek egyikének tartassák. — Az e műre vonatkozó tilalom megszűntével abból maga a pápa is 1773-ban az angol királynak egy hiteles másolatot ajándékozott, későbben az Londonban és Párisban nyomtatásban is kiadatott; újabb időkben pedig ezen mű a többi nevezetes nagy héti zenedarabokkal együtt e czim alatt :„Musica sacra quae cantatur quotannis per hebdomadam sanctam Romáé in sacello ponti- ficio“ megjelent. Nem lesz érdektelen e műnek a Sixtinában mikénti előadásáról is nehány szóval megemlékezni. S i e v e r s állítása szerint e Misererét 9 számos próbák után jól begyakorlott énekes adja elő, egy bizonyos, annak keletkeztéböl átszármazott s folyvást megőrzött — nagy hatást előidéző modor és kifejezés szerint,az idevágó különféle árnyalatok s finomságok pontos megtartásával; az egésznek a hatását emelik még a hely, valamint az akkor végbevitetni szokott magasztos szertartások is; a pápa a bibornokokkal térdre borulva, a gyertyák egymásután eloltatnak, a karnagy az ütenyt mindig lassabban adván, az egész ének vége felé lassankint fogyni s elhangzani látszik, mig végre egészen kihal. Ezen mű hallatára Pár a hires zenetudós 1805-ben Rómában lévén, igy kiáltott fel: „ez azon zene, azon isteni zene, melyet már rég kerestem, de képzelö-tehetségem soha meg nem talált, pedig tudtam, hogy léteznie kell.“ Minden szakértő elismeri, hogy csak is az egyházi zene s ének tartalomdús és jelentésteljes, ezt erősiti Weber is,midőn azt mondja: „nincs is a világon, nem is lehet zene, mely oly üdvösen hasson a kedélyre, mint az egyházé.“ Ett G á s.p á r szerint pedig „olyjelesmü mint Allegri Mise- reréje csak az egyházi szellemtől ihletett művésztől várhat ó.“ Ezekután valaki könnyen azzal a kérdéssel állhatna elő, hogy ezen annyira híresnek tartott müvet mért nem adják elő hát másutt is ? Röviden felelünk: e müvet többfelé előadták már, de miután annak előadására vonatkozó műszavak a kiadott vezérkönyvekben (partitúra) hiányoznak, és az illető énekesek előtt ismeretlenek, igen természetes, hogy az a legjobb akarat mellett sem képes másutt a rómaihoz csak némileg is megközelítő hatást előidézni. Nálunk is létezik e műnek 1847. Rómában megjelent, és néhai Fábri Károly ez. kanonok szívessége folytán szerzett egy példánya illetőleg vezérkönyve, de a fentemlitett hiányos modorban kiadva, mit valóban nem lehet eléggé sajnálnunk. — Az itt elmondottak után az egyháznak nagy befolyását a zeneművészetre mindenki elismeri, mire nézve igen helyes megjegyzést tesz Vogler Abbé, midőn azt mondja: „az egyház mindenkor anyagot nyújt a zenének, végtelen anyagot, mert a vallás kimerithetlen. Itt lehet meríteni az örök időig fenmaradandó dallamok soha kinem száradó forrásából.“— Különben az egyház egyszersmind hű őre a zenének, a legújabb időben itt-ott becsúszott téves egyházi zeneirány tisztításán és javításán fáradozván, mi kölni, mainzi intézmények, legközelebb pedig a t r i e r i kath. gyülekezetben kimondott határozatok nyomán, hogy sikerüljön, őszintén óhajtanunk kell, mert csak az egyházi zene emelése által nézhet a világi, különösen pedig a nemzeti zene szép virágzásnak elébe. Zsasskovszky Endre. I
