Eger - hetilap, 1865
1865-03-16 / 11. szám
91 T A R C Z A. §►Megőrizte, mint Serédy uram Kassát. — Történeti beszély. — (Vége.) V. Sötét, hideg, borongós őszi éj volt. Az eső, vagy jobban mondva, a köd, apró perraetegben sűrűn hullott alá; néha-néha nekiszaladt a sivitó szél, s úgy megrázta, megcsörtette a lombtalan ágakat... Az erdő lehullatta levelét, csúszós takarót terítve a földre. Néha néha ijedten röppent föl egy-egy harkály, s egy csapat varjú, károgva a légben. Kassától mintegy egy órányira egy ily lombtalan erdő kö- zepetti nyíláson pár százra menő jól fegyverzett csapat vesztegelt a tűz körül, melyen nagy hasáb fák lobogtatták magasra lángjokat, kisérteties fénynyel árasztva el az erdő homályát, föltüntetve a torzonborz férfiak alakjait. Egyszerre látható mozgás keletkezett közöttük ; egy parasztöltönybe burkolt embert vittek az előőrsök a vezér elé, ki nem volt más, mint Csécsey Lénárd, a tályai várkapitány. — No, mi hir Kassán? — kérdé a jövevénytől Csécsey, mint látszott, egész érdekelten. — Nagyon jó, kapitány uram — lön a válasz, azt izeni Kulcsár uram, hogy siessenek, még napfölkelte előtt várja kelméteket az alsó kapunál. Serédy nincs honn, neje névnapját ünnepeli Nagyidán. — Ez eddig mind igen jól megy — szólt Csécsey, azután a katonák felé fordulva mondá: — Fiuk! készülődjetek, mert innen-onnan hajnal lesz, s reggelre Kassa előtt kell lennünk. Az idő is kedvez, használjuk fel a sűrű ködhomályt. Fiuk, ha tervünk elsül, apátok látta mássát az áldomásnak, melyet mi csapunk. Csak előre, halkan, csendesen! Mint valami lomha, nehéz test emelkedék föl e szavakra az egész tábor; kiki magához vévé fegyvereit, a lovakat eloldozák a faderekaktól, azután nehány szurokfáklya világítása mellett elindultak Kassa felé. * * * Másfél óra múlva a kassai vár fokán János király lobogója lengett. Az apateleki uradalom megtevé a hatást. Még úgyszólván az álom karjai közt ábrándoztak a kassai polgárok, midőn a három ágyulövés hírül adá nekik, hogy most már, ha akarják, ha nem, jánospártiakká kell lenniök. Serédy fényes kassai lakása felé egy ifjú hős sietett, ragyogó arozczal, dobogó kebellel, forró szerelemmel. Keblén egy hervadt piros rózsa diszlett, ajkán a boldogság elöérzete. Nehány perez múlva az újonnan kinevezett kassai főkapitány, Csécsey Lénárd és Serédy Dóra, a gyönyörű ábrándos szemű, halványpiros arczu hölgy, egymás keblén pihentek, boldogságukban feledve a múltat, nem gondolva a titokteljes jövővel. — Oh mondd, elmégysz-e vissza szüleid házához, vagy itt maradsz velem, megédesítve napjaimat, édent társz föl lelkem előtt a fáradalmak után?.. Ugy-e itt maradsz?— — kérdé a szerelmes lovag, reményteljesen tekintve a szép hölgyre. Az ifjú bűbájos szavai megtevék a hatást. Nincs a világon nagyobb erő, mint a szerelemé, nincs nagyobb vakság, mint a szerelemé. Egy hét múlva vig napoknak voltak szemtanúi a kassaiak, mikor is a deli Csécsey Lénárd, az uj kassai várkapitány, oltárhoz vezette bájos menyasszonyát, Serédy Dórát. * * * Serédy Gáspár uram pedig, mint egykor Tarquinius Super| bus, ott átkozódott egész nap a nagyidai keserű mulatság után a város kapuja előtt, hova azonban a vár nélküli kapitányt sehogy be nem bocsátották. — Leányomat adjátok ki, ti istentelen rablók! — orditozá kétségbeesetten. Hanem az, úgy látszik, igen jól találta magát az uj kassai főkapitány kebelén. Egy ízben ily tartalmú levelet kapott: Kedves apósom ! Ne haragudjék, hogy a várat biztosítottam. Béküljön ki a sorssal és kedves leányával, az én szeretett feleségemmel, ki a múlt napokban egy gyönyörű fiúcskával örvendeztetett meg. Mily szép az istenadta csókolni való kis fia! Béküljön ki, kedves apósom, s adja ránk áldását. Szerető vöje Csécsey Lénárd. Azonban az öreg Serédy sehogy sem akarta magán hagyni a gondatlanság bélyegét. Serget kért Ferdinándtól Kassa visszafoglalására, ami azonban nem sikerült neki. Nehány év múlva mégis kibékült Önmagával is, Csécseyvel is, és utóbeleegyezését adta leánya házasságába. Csak azért haragudott egész haláláig, ha valami gondatlanság által okozott hibára közraondáskép azt a megjegyzést tévé valaki : No ez is megőrizte, mint Serédy Kassát! Hollós L. Vegyes hírek. — (Agyonüt és.) Következő sorok küldettek be szerkesztőségünkhöz: F. hó 12-én a tarnajárási szolgabirói hivatalnál jelentetvén: miként az egri határban a szalóki ut melletti egyik kunyhóban egy hulla találtatott, mely azután a helybeli irgalmas- nök kórházába vitetett, s ugyanott törvényes bonczolás alá vétetvén, kiderült, hogy az, egy ujonezozásra berendelt verpeléti születésű katonaköteles egyénnek, S. J. hullája, ki társaival együtt kocsin hozatván, fejére tetemes két ütést kapott, s mámoros állapotában ez rá nézve halálossá vált,s bár társai— mintállittatik— szűrét magukkal vitték, s valaki egyik csizmáját is elvitte, mégis az illető hatóság csak harmadnapra értesült ez eseményről; mely egy újabb adat arra, hogy az ujonezjelöltekre nem elég felügyelet fordittatik; valóban óhajtandó volna a közbátorság érdekében, hogy ha már az ujonezjelölteknek okvetlenül nyakig inniok kell, legalább legyenek köztük elöljárók, kik őket s a közönséget rakonczátlan tetteiktől megóvni tudják s akarják is; mert hogy ily alkalommal helységekben a lakosok, de még inkább útközben az utasok, ha szerencsétlenségből ily ujoncz-vonattal találkoznak, mennyi kellemetlenségnek, sőt veszélynek vannak kitéve, azt csaknem mindenki tapasztalta. Dr. D. — (Megtalált holttest.) A nehány héttel ezelőtt városunkból eltűnt Meskó, cs. k. főhadnagy holttestére e napokban a baktai szőlők közt véletlenül ráakadtak. A szerencsétlen golyóval vetett véget.életének. Holtteste tegnap vétetett törvényes bonezo- lás alá. f (Az egri irgalmasrendkórházában) 1863. nov. 1 töl 1864. decz. utoljáig fólvéttek összesen 614-en. Ezek közt nemzetiségre nézve volt: 504 magyar, 30 erdélyi, 16 ausztriai, 6 olasz, 18 lengyel, 8 horvát, 5 stájer, 5 sziléziai, 10 cseh, 5 morva, 6 szerb, 1 sveiezi. Vallásra nézve volt: 360 r. katholikus, 60 óhitű, 162 helvét és ágostai hitvallású, 32 izraelita. Meghalt 31, egészségesen elbocsáttatott 566, ápolás alatt maradt 17. — Az összes irgalmas-szerzet magyar tartományának kórházaiban fölvétetett férfi 10,217, nő 1005; kik közül felgyógyult 8850 férfi, 815 nő; meghalt 870 férfi, 118 nő; ápolás alatt maradt 487 férfi, 72 nő.
