Eger - hetilap, 1865
1865-02-23 / 8. szám
62 sunk és annak völgyében fekvő birtokokban, u. m. P u s z- ta-Szikszó, Makiár, Nagytálya, Kistálya, Ty- hemér, Aim agy ári, Czegléd, Bakta, F el néni etil, mind a két Tárkány, Szarvaskő, és Szele s k e, nemkülönben Egerváros „Harangozó“***) s többi utczáiban tartózkodó szabó s posztónyiró mesterek részéről bemutattatott nekünk a mi elődünk Hederváry L. egri püspök ur pargamenre Írott levele“ sat. Az újabb czik- kek pedig következők: „Hogy ezentúl minden évben a társulatban létező tagok lelki üdvére és vigaszára 8 énekes misét mondassanak, és pedig: sz, István király, sz. Mihály főangyal, mindszentek, karácsony, husvét, űrnap, pünkösd és a B. Sz. M. fogantatása ünnepein. „ Ha ki a szabó vagy posztónyirás mesterségét értvén, e társulatba fölvétetni akar, tartozik a társulatnak két ebédet *) adni, melyeket a czéh által választott két mester annak módja szerint rendezzen el. Ezenfelül az uj mester köteles két forintot, két font viaszt az említett misék ünnepélyére a társulatnak adni. „Űrnapján és ennek nyolczadán köteles minden mester, ki Egerváros ban vagy ennek völgyében lakik, segédeivel együtt a körmeneten 1 forint birság alatt megjelenni, midőn minden mester a fennebb említett misékre 12 dénárt teend le.„ E szabályok tiltják a szabó és posztónyiró iparágak együttes üzését: „kiki a kettő közöl egygyel elégedjék meg“. Szintén nem volt szabad a mestereknek legényeket vagy inasokat tetszésük szerint fogadni, „a czéh tartozván a városba jövő legényeket igaz meghatározás szerint a mesterek között szétosztani; nehogy a szegényebbek, segédek hija miatt, elnyomattassanak“ . . Végre a mesterek fölmentettek a város és várkapuk körüli szolgálatoktól sat. Egernek tehát a tizenötödik század közepén m ír rendezett czéhe, alkalmasint czéhei voltak; mert az alig hihető, hogy e fontos helyen, hol annyit csatáztak, melynek akkori püspökei egyszersmindjeles hadvezérek lévén, itt állandó őrséget tartottak, — több fém-műves is ne létezett volna; sőt, mivel a Hederváry-levél „régi szabadságok és engedvé nyékről“ szól, fel lehet tennünk, hogy itt már jóval előbb számos kézművesek testületekbe á!1ottak, melyek érdemeik szerint különféle engedélyeket *'**) Ezen helyek, mint az „Egri völgyiben fekvő birtokok, soroltatnak el az Oláh Miklós és Fenesy Gy. által kiadott levelekben is. *) Nincs megírva, minők voltak ezen ebédek ; azonban a kecskeméti kovácsok articulusában a török világból a mesterasz tál részletesen v an meghatározva, melyet érdekessége végett ide jegyzőnk : „Az uj mester főzessen hat tál étket; első tál étek legyen káposztás hús egy disznó orjával egészen fejestől, mely között légyen négy koncz. Második tál étek tyúk édes lével, melyben legyen 10 tyuk.. Harmadik tál étek riskásával két konczezal, kiben legyen 10 .tyúk. . Negyedik tál étek fekete lér, négy jó kövér ina- laczczal. . Ötödik tál étek sült két jó. öreg kövér felsál pecsenye, és két jó öreg kövér malacz töltve; ugyanezen sült tál étek mellett légyen két bélés, az egyik malozsaszölövel, másik riskásával sölt. . Hatodik gyümölcs tál étek, úgymint: perecz, dió, mogyoró elegendő. Es mindezek mellé az eledelek mellé azon uj mester azon a napon elegendő bort, olyant, valaraelyet a kovácsmesterek szeretnek, tartozik adni . . . Ezt is végeztük egész czéhul, hogy arra a napra, melyen az uj mester mesterasztalát megadja, rendeltünk két látómestereket ö mellé, kik ez leirott rend és mód szerint az megrendelendő eledelekre jó lelkiismeret szerint vigyázzanak, és az ebédet elkészíttessék“ sat. (Kecskemét város története llornyik János által 1861. II. kötet.) nyertek; de forma szerint még ezéheket nem alkottak. A mondottakból kettőt vonunk el: 1) Városunkban tehát az időben a kézmüvek a házi- ipar köréből már kinőttek, a mint ez a falukon, hol otthon szőnek, varrnak, ácsolnak, vagy ezermesterek dolgoznak, még ma is szokásban van. A kézművesség magasabb fo - kon áll a házi iparnál, mert önálló s szakképzettségi alapon nyugszik; másrészt föltételezi, hogy a lakosok fejlettebb Ízlése s vagyoni állása jobb és szebb műveket követel, sa tanult kezeknek állandó foglalkozást s keresetet ad ; innen Egernek akkori műveltségi állására lehet követkéz- tetni. 2) Hogy a fennebb közlött levél örökösei, a t. sza- bóczélx, utódai azon derék iparosoknak, kik Egernek viharos múltjában liiven osztoztak. Oh bizonyosan közőlük többen ott küzdöttek az oltárért s tűzhelyért 1552-ben az egri hősök között, s azon történeti fényben, mely Európa előtt Dobőnak kardjáról felvillant, részök volt ; azért e pargament egyszersmind az ő nemeslevelök, mely régiségük és régi érdemeik mellett bizonyít. S úgy látszik, lelkiismeretesen őrizték is ezt, mert midőn 1596-ban Mahomed 180 ezerből álló serege Eger alá közeledett, gondosan elrejtették azt; de midőn a török kiűzetése után Fenesy György püspök ide jött, megjelentek előtte: Br e- zovay Mihály, Magyar Izsaiás, Goldfusz Mihály, Sipos István, Hartyányi György, Lovas György, Vinc ze György, Ud vard y Pál, IIauszmán Henrik, Bátry Mihály és Taithi János*) szabómesterek, s ősi kiváltságaik megerősítéséért újból könyörögtek, mi nekik, mint fónnebb említők, 1595. május 20-kánmeg is adatott. Viszhang az „egy indítványára. Az e lapok hasábjain felmerült „egy indítvány“ czi- mű indítványt hazafiul örömmel olvastam-s e csekély sorok visszasugárzásai azon hatásnak, melyet az lelkemre tőn. A fejlődés burkába takart, s el is hervadható bimbóként feselő állapotunkban, és zilált viszonyaink közt rósz idő jár az indítványokra, s csakis oly eszme várhat felkarolásra, mely mig egy részről a vagyoni jólét vagy szellemi műveltség vagy polgárosodási csin tényezőjének ismertetik el, más részről sok oldalról zaklatott tárczánkat finom nevelési gyöngédséggel megkíméli. Ilyen az „egy indítvány.“ Nem ereszkedve azon bizottságnak, — mely az indítvány elfogadása óhajtott esetére a kérdés „hogyan“-ját részletezés a körülménytkszerii.t körvonalozza — teendőibe, csupán a műkincstár alakultának első mozzanatánál fejezem ki óhajomat: hogy mindenekelőtt a lelkes Hevesmegye fiainak literét kell egy tollal megtapintani. T. i. Ha indítványozó vagy egy jó barátja e megye minden egyes járásába vagy kerületébe egy pár lelkesült hazafihoz felszólítást s aláírási ivet intézne, melyre az illetők az indítványhoz leendő hozzájárulásukat följegyeznék, s kijelentenék egy különös rovatban azt is, hogy örökre vagy csak letéteményképen adják-e át a birtokukban levő képeket? E tudakozódás eredménye hévmérője lenne az indítvány pártoló részvétének, s egyszersmind biztos tájékozásul szolgálna. Miért kívánnám nemcsak a véglegesen odaajándékozott, de letéteményképen is átengedendő műkincseket is beszerezni? annak kulcsa azon lélektani szempontban rej*) Fenesy Gy. püspök megerösitö oklevele.
