Eger - hetilap, 1865

1865-12-28 / 52. szám

438

Midőn a szobába léptünk, John mint egy elpuhult ázsiai, ke- reveten nyújtózkodott, s karját vánkosra támasztva szíttá pipáját. Szenvedélyes pillanatai Florida gyönyörű alakján nyugodtak, ki női munkával foglalkozott. Az elmúlt rövid idő alatt tehát kölcsönös nyilatkozatoknak kellett történni.

Én ijedve álltam meg a látványra, de még a commodore is meg volt hatva.

— így kell hát önt találnom John ? — mondá szemrehányó s reszkető hangon a commodore.

John megijedve a parancsnok e váratlan megjelenésén, hirtelen fölugrott, és 8zégyenpir futá el arczát; azonban a következő pillanatban dühös haragra lobbant szive, hogy a lány előtt, kit ő bó- úulásig szeret, igy meg van alázva. Végig nézte a parancsnokot a rákiáltott:

— Ki engedte meg önnek, hogy ide beléphessen ? mit akar itt ?

— Önt kötelességéhez visszavezetni John ur — feleié szomorú komolysággal a commodore — és kívánom, hogy ön azonnal kövessen.

— Én nem fogok innen elmenni.

— Az Istenért John — sugám neki — engedelmeskedjél a commodorenak.

— Ki merészelt egy idegen házba betolakodni! —- kérdé egy női hang a corridor közelében — híjatok őröket; la gua r- dia!la guardia!

— Szerencsétlen John! — mondá a commodore, e hangokra nem is figyelve — tehát te is egy becstelen asszony tőre által akarsz elveszni, mint atyád ?

— Atyám? kérdé kétségbeesetten John.

— Halljad tehát, mert kényszeritesz a vallomásra. Sir Bar ringlón, corvette-kapitány, ki itt Montanzesban megöletett. ... —

— Nos Commodore?

— Szerencsétlen atyád volt! .. . és anyád ....

— Végezze commodore — zokogá térdre ereszkedve John.

— Juanita volt! igen ő, Juanita! kiáltá mérges hangon a commodore.

A mint a commodore e nevet kimondta, a corridoron egy átható iszonyú sikoltás hallatszott; a kétségbeesés sikoltása, mely egy anya szivéből szakadt.

— Borzasztó! rettenetes! Juanita itt e házban, és e leány az ö leánya! — sohajta fölindulva a commodore, megpillantva a corridor szőnyegén Capittát elterülve.

A commodore szavaira John összeesett, nem látott, nem hallott többet.?

............

M

időn magához tért, már hajónkon a kapitány szobájában volt, a fregatté pedig kifeszitett vitorlákkal szegte a habokat, s régen elhagyta a partot.

Szomorúan ültem oldala mellett.

Kezét nyújtva kérdöleg nézett rám.

— Légy nyugodt John —mondám neki —■ afödélzeten senki sem tudja az eseményt, és őrült szerelmed szerencsétlen végét.

Barátságosan szoritá meg kezemet, s nyugodtnak mutatta magát, habár vonásaiból az ellenkezőt olvastam.

A fregatté hajóhadunk több jármüveivel egyesült. Egy este parancs érkezett, hogy a hajóhad egyrésze spanyol tengeri rablók Uzésére menjen, kiket a múlt este Havana partjain vettek észre.

John engedelmet kért, e veszélyes expeditióban résztvehet- ni, s a commodore ezt csak azért is megengedte neki,j hogy büntetésre méltó viseletét vitézi cselekvény által mossa le.

Utolsó pillanatig vele’voltam, s midőn a fregattól eltávozott, szemeimmel kisértem ; ö a távolból is integetett nekem. A nap leszállott már, egyetlen szellöcske sem háborgatta a tengert, s az evezőcsapások sokáig hallatszottak ez éj sötét csendében.

Izgatott voltam; de a mint az ágyuk tüzelését hallottam, félni kezdtem, mert tudtam, hogy a kalózokkali csata kezdetét vette.

Másnap reggel gyönge evez öcsapásokat hallottunk, s nemsokára harezosaink érkeztek meg. Siettem szemeimmel Johnt fölkeresni, de az ő helyén más egyént láttam. — Szegény John ! a

sebesültek közt feküdt

.........Midőn a betegek szobájába vitték,

f

ölismert oldalánál,látszott szemeiből,mintörvenda viszontlátásnak.

Sebe halálos volt, s nehány perez múlva meg is halt.

Az orvosok, kik sebét megvizsgálták, azt mondák, hogy a golyó igen közelről találta, pedig a kalózhajó közel nem is fért hozzájuk. L—a L—ó.

Vegyes hírek.

— (Legfelsőbb kézirat.) 0 cs. s Apostoli kir. Felsége a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani:

Kedves Majláth f ők an c z el Iá r o m !

Midőn kedvelt Magyarországom fővárosából távozom, ezúttal is bensőleg indittatva érzem magam, kifejezni legélénkebb elismerésemet, melyet a hű ragaszkodás szívélyes tanúságai s a testvér-városok összes lakosainak készséges közreműködése által fentartott példás rend bennem felköltöttek.

Bizalommal jöttem, — fokozott bizalommal s a mie- lébbi visszatérhetés reményével távozom; mert erős hit lelkesít, hogy a nyilvánult érzelmek s kölcsönös bizalom tényleges valósitása által ez öröm-napok, Isten segélyével, egy áldásdús jövő kezdetét fogják jelzeni.

Kívánom, hogy Tárnokmesterem, mélyen érzett elismerésem e kifejezését az egész lakossággal azon biztosítás mellett tudassa, miszerint a körében töltött órákra mindenkor örömteljesen fogok visszaemlékezni.

Budán, 1865. dec. 20-kán.

Ferencz József, s. k.

f (C sás zárnés királyné Ö Felsége,) mint a „Sürgöny“ értesül, csak e hó utolsó napjaiban váratik Bécsbe, s az országgyűlés két házának küldöttségét január 8-án fogadandja.

fOFelsége elutazása előtt a pest-ferenezvárosi épülő uj templomra 1000 frtot, a buda-pesti szegényeknek 4000 frtot, más kérvényezőknek 2000 frtot, egy megyei hivatalnoknak 100 frtot, s ama városi huszárnak, kinek lova a legf. fogat előtti lovaglás közben lebukott, minek folytán a huszár lábát törte, szintén 100 frtot adományozni méltóztatott.

f (0 F e 1 s é g e) Pesten mulatása legutóbbi napjaiban, legmagasabb meghívása folytán Deák Ferencz, majd É ö t v ö s József, később S o m s s i c h Pál, s legvégül Szentiványi Károly képviselőket fogadá magán-kihallgatáson, mely egyenkint órahosszat tartott, s a közügyek és a hazai politika tárgyalásával telt el.

f (A magyar felsőház tagjai) a „P. H.“ szerint következőkből állanak: 4 főherczeg, u. m. Albrecht, István, József főherczegek s Ferencz modenai kir herczeg; 27 latin s görög szertartási! r. k. megyei érsek és püspök, 20 czimzetes püspök, 2 praelatus (a pannonhalmi főapát s a jászói prépost), 10 görög keleti érsek és püspök (összesen tehát 59 főpap), 11 országzászlós, 37 főispán, 430 gróf, 188 báró. Összesen a magyar felsőház 729 tagból áll. A megjelenéstől a következők kérték magukat fölmentetni: a r. kath. ez. püspökök közül: B c z e r é d y Miklós, Jekelfalusy Vincze, L i p t h a y Antal, K o r i z m i c s Antal, Mész hutár András, G y ö r f f y László, Marki Ignácz ésSzajbély Henrik; a görög keleti püspökök közül Atha- naczkovics Plátő bácskai, Kengyelácz vers eczi püspök ; az országzászlósok közül: gr. Andrássy György főpohárnok és hg. Pálffy Antal pozsonyi gróf; a főispánok közül: Szentiványi Márton liptói főispán. — A felsöházba meghívott herczegek névsora következő: Auersperg Vincze, Batthyány Fülöp, Észté rházy Miklós és Pál, Khevenhüller Metsch Richárd, Lichtenstein Ferencz, Odescalchi Livius, Odes- c a 1 c h i Viktor, S z á s z-K o b u r g-K o h á r y Ágoston, Szász- Koburg-Koháry Lipót, Schwarczenberg Adolf, Schwarzenberg Frigyes, Windischgraetz Alfréd, Odesc alchi Arthur, K i n s k y Ferdinánd, Lichtenstein János, Lichtenstein Rezső, L o b k o v i t z Ferdinand, M e t- ternich Richárd, Odescalchi Gyula; kik közül az utóbbi hat kérte magát a megjelenéstől fölmentetni.

f (Azon kö vetek, kiknek megválasztás a ellen panasz emeltetett,) a következők : b. Ambrózy Lajos, Ács Károly, b. Babarczy Antal, b. Baldácsi Antal, Baranyi Ágoston, Beruáth Zsigmond, Besze János, Bujanovics Sándor, Csíki Sándor, gr. Czebrián László, Desseanu Popovics János, Dobrzánszky Adolf, Eöry Sándor, Faur Iván, Fischer István, Gyene Károly, Halász Boldizsár, Hertelendy György, Hevessy Bertalan, Hra- bovszky Zsigmond, Ivánka Zsigmond, Kautz Gyula, Kende Kanul, Kuba János, Lovassy Ferencz Lukinics Mihály, LuksichBó-