Eger - hetilap, 1865

1865-12-28 / 52. szám

434

Pest, decz. 23.

T. szerkesztő ur! O Felsége afővárosbani mulatása, az országgyűlésnek e közben történt megnyitása, az ez alkalommal mondott trónbeszéd hatása, valamint a fogadtatás, hódoló tisztelgések, bemutatások, külön kihallgatások és egyéb ünnepélyességek részleteiről fővárosi lapok által kétségkívül sokkal gyorsabban és kimerítőbben értesülhetett, semmint ezt egyes tudósítók magánlevelezései utján elérhette volna. Ez okból gondolám magam is, hogy a szerkesztő urat ilyetén közleményekkel nem terhelem, hanem levelemet akkorra tartom fenn, midőn mindezen ünnepélyességek elmúltával, az általok keltett hatás és kivívott siker legalább valószínű hozzávetéssel constatirozható lesz.

Hogy a decz. 12—20-ika közti fővárosi események világtörténeti jelentőségűek, ezt mindenki tudja és érzi, s én csupán rendezett előadás kedvéért ismételek itten. A birodalom jövendő alakulása és nyerendett biztonsági létföltételei egyrészről, másrészről pedig Magyarországnak a Sanctio pragmatica és jogfolytonosság alapjáni munkába vett pacificatiója, kétségkívül oly történeti mozzanatok, melyek a művelt világ figyelmét nagy mértékben magukra vonják, mert siker esetében Európára és általa az egész világra való kihatásuk oly nagy, hogy eleve is korszakalkotóknak jelezhetjük.

Ránk, magyarokra nézve a fejedelmi kezdeményezés, és ennek oly nagyszerű és fényes inauguratiója mély, megrendítő és felrázó benyomással volt. Erezzük, és kell is, hogy mindenki széles e hazában érezze, és szem előtt tartsa: miszerint a válság vonalát elértük, hol meggyőződésem szerint, nemzeti létünk és nemlétünk fölött elkerül- hetlenül határoznunk kell. A budai ünnepélyek Mátyás király dicsőségének emlékét keltették föl lelkűnkben. Ónként engedtünk a sejtelemnek, hogy mig emezt minden trophaeumaival a mohácsi vész romokba temette, amazok épen annak biztosítékait nyújtják, hogy a vész több mint háromszázados következményei elhárittatni, Buda s vele hazánk régi dicsősége uj, a polgárisodás minden hóditmá- nyait visszasugárző fényben felragyogni fog.

Igaz, a kiegyezés műve, főleg a még mindig fennforgó nehézségeket, a miniszteri rendszert és a közös ügyek közös tárgyalásának módját illetőleg, még mindig nem haladott annyira előre, hogy valamely határozott képzettel bírhatnánk a fejlés menete, s végmegállapodásról; tehát még korán sem vagyunk azon helyzetben, hogy minden kínos elfogulástól menteknek mondhatnók magunkat; annyit azonban megállapodott tényként már most is con- statirozhatunk: hogy a szerencsés megoldásbani hit átalános, s mindazok, kiknek adatott e dolgok igazgatásába és rendezésébe döntő- leg befolyni, kétséget kizáró nyugalom s vidámsággal tekintenek a jövőbe. Alaposan mondhatta tehát a fejedelmi búcsúztató, hogy a király, ki bizalommal jött, fokozott bizalommal távozott el innen; — s ekként lehetetlen, hogy a tekintélyektől, kikkel külön fogadtatáson értekezett, egyéb biztosításokat vehetett volna, mint a melyek amaz általános hitnek megfelelnek, a törekvés őszinteségéről tanúskodnak, következőleg a kezdetbe- ni bizalmat csak fokozni képesek.

A fennforgó nehéz kérdések és ezek megoldása iránt fölmerült elágazó véleményeket ez alkalommal még nem részletezem. Még mindig mintegy ködlepelbe vannak burkolva, alakjuk határozott körvonalozásban még ki nem vehető. Minden egyes vélemény kell, hogy egész rendszer

legyen, különben csak töredék-halmaz, melyről még alkotója sem tudja, mint fog harmonious egészszé összeillesz- tetni. Részemről, ámbár biztosan tudom, hogy egy ily harmonious egészszé kiképezett, s minden nehézséget elhárítani, minden érdeket kellőleg megnyugtatni és kielé- I giteni vállalkozó vélemény már is létezik, — mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy azok sorában, melyek eddig discussio tárgyaivá lőnek, ilyet egyet sem találok, s hiszem is, hogy egy ilyen csak is a tüzetes törvényhozási tárgyalások tüzkemenczéjéből foghat kikerülni. Mindamellett azt tartom, hogy az ügy földerítéséül, a nézetek egyeztetéséül, a nyugtalanul váró közönség tájékozásual, s más több fontos tekinteteknél fogva már is igen óhajtandó volna, hogy a sajtó teljesítse hivatását, s vitassa meg alaposan és részletesen ezen kérdéseket, melyek nézetem szerint csupán azért nem haladnak, mert minden egyes, úgy fél mint párt tartózkodik azok érdemében az első szót kimondani. Lehetséges-e vagy nem a magyar jog és törvény szempontjából a közös ügyekben közös birodalmi törvény- hozás? s ha igen, van-e arra szükség? ez az, a minek helyes eldöntésétől az egész kísérlet szerencsés kimenetele függ.

Országgyűlési tudósítás.

IV.

Pest, decz. 23-án.

(*) A képviselőház alakulva van. F. hó 20-án tartotta megalakuló ülését, mely alkalommal élénk és hosszú vita fejlett ki azon kérdés körül: vájjon igazoltnak tekintendő-e azon képviselő, ki ellen az igazoló-osztály véleménye szerint indokolatlan panasz nyujtatott be? A vitában többen u. m. Ürményi József, Klauzál Gábor, Szász Károly, Nyári Pál, Böszörményi stb. vettek részt, megállapodás Deák Ferencz vélekedése szerint abban történt, hogy a ház alakulási processusa alatt igazolt tagoknak csak azokat határozd tekinteni, kiknek választási jegyzőkönyveik rendben vannak, és ellenök semmiféle panasz be nem nyujtatott. E kérdés elintézése után az igazoló-osztályok felolvasták a kifogástalan képviselők névsorát, melyből kitűnt, hogy a ház megalakulásra képe- sitve van. Igazolatlan képviselők eddig hatvanan vannak. Ezek között Egerből C s i k y Sándor, Pap Pál Kápolnáról, Mocsár y Mezőkövesdről, Zsoldos Imre a dé- desi választó-kerületből.

Most némileg egy érzékeny jelenet adta magát elő. Bern át h Zsigmond a ház erélyes korelnöke köszönetét mondott a bizalomért, és elnöki székét, nem engedve semmi felszólításnak, mielőtt az elnökök és jegyzők megválasztattak volna, elhagyta. A közönség nem kevéssé volt meglepetve, mert csak lassan hatott el a hír, hogy a korelnök ellen is panasz nyujtatván be, nem tartozik az igazolt képviselők közé, s igy a ház alakulásánál mint szavazatképtelen nem működhetik közre.

Az ekként üresen maradt elnöki széket a ház felhívására Boczkó Dániel korelnök elfoglalván, megkezdetett az elnökök és jegyzők választása. Elnökké Szentivá- nyi Károly, alelnökké gróf Andrássy Gyula választattak meg, az elnökségre nehány szavazatot G h i c z y Kálmán is kapott. Jegyzőkké: Cseng éri Imre, Demi trievics Milos, Joannovics György, Ráday László gróf, és Tóth Vilmos lőnek megválasztva. Egy alelnöki szék és jegyzői hivatal betöltetlenül hagyatott, fentartatva Erdély követei számára.