Eger - hetilap, 1865
1865-12-21 / 51. szám
Féltizenkettőre lehetett, midőn a trónterem ajtai megnyíltak, és O Felsége, a várva várt fejedelem, a leglelkesebb üdvözletek, harsogó és szűnni nem akaró éljen-kiál- tások között a terembe lépett, s a trónszéket elfoglald. A trónbeszédet Ü Felsége szép csengő hangon, tiszta magyar kiejtéssel olvasá fel, sokszor megszakítva a nemzet egybe gyűlt rendéinek és képviselőinek zajos éljenekben kitörő lelkesedése — és helyeslése dltal. — E trónbeszédet — a vidékről vett táviratok szerint — a nemzet általános helyeslése és öröme követte, minek több város önkéntes kivilágítás, majd jótékonyczélú alapítvány által — mint Nagyvárad — sietett kifejezést adni. — Összes hazai lapjaiuk, és a birodalmi, sőt az európai sajtó is a legnagyobb elismeréssel, melegséggel szól és nyilatkozik arról, kivévén egy pár megkövesült centralista-lapot, melyeknek a dolgok ily kedvező fordulata teljességgel nincs inyökre. A trónbeszéd befejeztével Bartho s udvari tanácsos ur az országgyűlésnek átadandó iratokat Majláth György udvari kanczellár ő nagyméltóságának kézbesité, ki ezeket hódolatteljes tisztelettel Ő Felségének átnyújtotta, (3 Felsége pedig a prímás ő eminentiájának méltóztatott átadni megőrzés végett. rr Ezután 0 Felsége a jelenvoltak lelkes és viharos éljenzései között a trónról leszállt, s kíséretével együtt szobáiba tért vissza, hova a nemzet képviselőinek hálája, bizalma és lelkesedése követte. Az országgyűlésnek ily kedvező előjelek mellett történt reményteljes megnyitása után mind a két ház tagjai Pestre siettek, és azonnal a trónbeszédből merített kedvező benyomás alatt megtartók első nyilvános üléseiket. A főrendek ülését, mely ideiglenesen a vármegyeházának e czélra feldíszített és kellőleg berendezett nagv termében tartatik, a korelnök, gróf Batthi ány i Imre főlo- vász-mester ő exja egy óra tájban nyitotta meg. A főrendek teljes számban vettek az ülésben részt, a karzatokat pedig igen számos és diszes vendégkoszorú ékesité. Az 1848-diki törvények alapján Ő Felsége a főrendi tábla elnökségének vezetésével báró Sennyei Pál főtárnokmestert bizta meg, másodelnökké pedig gróf C z i r á k y János főkamarás ő exját nevezte ki. Miután az elnök éljenzések között székét elfoglald, a trónbeszéd egész terjedelmében felolvastatott, melyet a ház tagjai fennállva s ismételve kitörő éljenzések között hallgattak végig. Ezután a jegyzők és két bizottmány megválasztása történt meg, melynek eredménye a ma, szombaton tartandó ülésben fog kihirdettetek A képviselőház ugyanekkor tartotta első nyilvános ülését, melyet Bernátli Zsigmond korelnök körülbelül félkettőre zajos éljenzések között korszerű és jeles beszéddel nyitott meg. E beszédben utalt a feladat nagy nehézségére és fontosságára; fátyolt óhajtott bori tani a sérelmes múlt időszakra ; bizalmát és reményét fejezé ki a jövő iránt. Beszédét „éljen a király! éljen a haza!“ felkiáltással vég- zé, mely úgymond, most országszerte viszhangzik, és a képviselőházban is zajosan viszhangzott. A trónbeszéd a képviselők óhajtására itt is sokszoros éljenzések között lön felolvasva,, melynek kinyomatása határoztatott el. Körjegyzőkké a ház következő legifjabb tagjai lŐDek megválasztva: gr. C s á k y Albin, Mihályi Péter, S z i r- may Géza, b. Berényi Zsigmond, gr. Zichy Ferraris Viktor, s ifj. gr. Zichy József. Z s e d é n y i Eduárd az igazolásra nézve bizonyos vezér-elvek megállapítását hozá indítványba, azonban, minthogy a ház még nincs megalakulva, s igy semmi régibb határozatot meg nem változtathat, ez indítvány, Deák Ferencz nyilatkozata folytán, ezúttal teljesen mel- lőztetett, mire az ülés feloszlott. Azon kedvező hangulat, mely az országgyűlés megnyitása napján mind a két házban és a közönségben uralkodott, folytonos növekedésben van. II. Vest, decz. 18-án. (*) Múlt szombaton (f. hó 16-án) mind a két ház ülést tartott; a képviselőház 10 órakor, a felsőrendi tábla pedig 3 órakor délután. A képviselőház tagjai megalakiták az igazoló bizottságokat, kileucz osztályra oszolva fel. A feloszlás sors utján s akként történt meg, hogy az eddig megjelent 306 képviselő nevei egy urnából egymás után kihúzattak. Egy-egy osztály 34 tagból áll. Az első osztály meg fogja vizsgálni a 2-ik osztály megbizó-leveleit, a 2-ik a harmadikéit és igy tovább, a 9-dik végre az elsőéit. Éljennel fogadtatott azon két távirati sürgöny, melyek az országgyűlés megnyitása alkalmából Deák Ferencz- liez Fiume városa részéről, és az Egyiptomban, nevezetesen Alexandriában 1 telepedett néhány hazánkfia által intézteitek. Mindkét távsürgöny szerencseüdvözletét nyilvánítja a képviselőháznak, és különösen Fiume városa ragaszkodását fejezi ki a magyar szent koronához. Az ülés feloszlatása után az igazoló bizottsági osztályok azonnal megkezdék működésűket; megválaszták elnökeiket és az előadókat. Ez ülésben Deák Ferencz nem volt jelen; mondják, hogy e nap délutánján O Felségéhez volt hivatalos magán- értekezletre. Mi képezte az értekezlet tárgyát, s hogyan méltóztatott nyilatkozni Ö Felsége, kétségtelenül érdekes volna tudni; egyes hirek már most is keringenek, de ha ezek még valók volnának is, csaknem indiseretio lenne, már most a nyilvánosságnak átadni. A főrendi táblánál jegyzőkké szavazás utján megválasztattak : gr. Károlyi Gyula, Szlávy József, Bi- harmegye főispánja, ifj. b. Vay Miklós és ifj. b. Maj- thényi László, Hontmegye főispánja. Kihirdettetett továbbá a 15 tagból álló igazoló bizottság névsora, nemkülönben a 24 tagéi főrendi napló-bíráló bizottmány, — kik mindnyájan választás utján lőnek e tisztre fölhfva. Kedves tudomásul vétetett az ülésben akarloviczi érsek ő excja azon kijelentése, hogy a görög-keleti (nem egyesült) egyház püspökei a számukra 1861-ben kijelölt ülési helylyel az országgyűlés consolidálásaig megelégszenek ; továbbá Fiume városának az elnök ő nagyméltóságához intézett távirata, melyben a magyar országgyűlésnek Ő Felsége általi megnyitása felett legnagyobb örömét nyilvánítja. Tegnap 17-én fogadta ü Felsége mind a két ház tagjait testületileg. A képviselőházat 12 óra tájban, a főrendi táblát 1 órakor. Jó reményeinkben nagyon megszilárdita- nak 0 Felségének azon megnyugtató és kétségtelen királyi jóakaratát tanúsító szavai, melyeket úgy a képviselőház korelnökének, Bernáth Zsigmond, — mint a főrendi tábla szónokának, a prímás ő eminentiája hódolatteljes üdvözletére válaszképen mondani méltóztatott. Mind Bern áth Zs., mind a herczeg-primás ő emtiája azon hő óhajtásukat fejezték ki, hogy vajha Ő Felsége a királyné
