Eger - hetilap, 1865

1865-02-09 / 6. szám

III. évfolyam.

6. szám.

Február 9 cu 1895.

Előfizetési díj:

Egész évre . . 5 ft — kr

Félévre . 2 ,, 50 „

Negyedévre 1 „ 30 ,,

Egy hónapra . — 44 „

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és Jen ts eh O

könyvkereskedések; s minden es. kir. postahivatal.

Egy inditvány.

III.

A kérdésre: hogyan létesítsük az indítványozott gyűjteményeket ? alig felelhetek egyebet, mint hogy ugyanazon utón és móddal, miként több virágzó közintézetünk létrejött, t. i. az ügy lelkes felkarolása, s ebből fakadó tevékeny részvét és áldozatkészség utján.

Sok jó festvény van egyesek birtokában, ha nem megannyi Rafael, Guido Reni, vagy Da Vinci is, de még is sok esetben becses műdarabok, melyek a műigényeket kielégítik, s teljesen minősitvék arra, hogy egy nyilvános gyűjteményben helyet foglaljanak, s a nézőnek műélvezetet nyújtsanak. Felteszem, hogy e műdarabok jelen birtokosaik által kellőkép becsültéinek; de mi vár sok, fájdalom, igen sok esetben azokra? Az örökösök igen sokszor mit se tartanak e tárgyakra, némi lomnak tekintik azokat, s eként osztoznak rajtuk; utóbb hányódnak, vetődnek, mig végre a padlásra, vagy szerencsésebb csillagzat alatt, a cselédházba kerülnek, s a por és füst lassú, de biztos működésének esnek áldozatul! Avagy nem tettünk-e már magunk is ilynemű tapasztalatokat? vagy ki nem hallotta, hol és mi állapotban fedezte fel bold. Pyrker érsek ama, ha jól emlékszem, Kranacbtól való becses festvényt, mely utóbb gyűjteményének diszévé vált? — Máskor ismét, ha a hagyaték fölvételével el nem tűnnek, vagy nem mellőztetnek, árverés alá kerülnek az ilyen műdarabok, s többnyire mint értéktelen tárgyak, avatatlan, méltatlan kezekre jutnak. Experto crede. Mennyi műkincs lön már ily módon semmivé, ki tudná megmondani ? holott pedig azoknak legalább egy tetemes része bizonyára megmentetett volna, ba fennáll a közgyűjtemény, mely nekik menhelyet nyújt, az illetőket pedig gondoskodásra figyelmezteti, buzdítja. |

íme, e tapasztalati nézetek is indítványunk életrevalósága mellett szólanak.

A kivitelre, vagy legalább a műgyüjtemény első megalapítására nézve oda terjedne véleményem, hogy engedjük át a birtokunkban lévő jó festményeket, s egyéb műtárgyakat az alakítandó nyilvános gyűjtemény javára. Tudom én, hogy a ki műérzéssel bir, ki a szép iránt fogékony, termeinek kiváló ékességéül tekinti a jó képet; tudom, hogy gyönyörködik benne, s kétszeres élvezete, midőn azt mások is gyönyörrel szemlélik; érzem tehát, hogy nem csekély áldozatot kivánok az illetőtől. Ámde nem tudok, nem is akarok menekülni ama legbensőbb érzettől, mely honfiúi és társadalmi kötelességül tünteti föl előttem, hogy egyéni, habar teljesen jogos és alapos érdekemet a nagyobb, főleg közérdeknek alája rendeljem. Különben is, midőn műélvezetemnek, gyönyörködésemnek tárgyát a közönségnek engedem át, annak értékét, becsét emelem, mert használatát, mi eddig kis körre vala szorítva, a határtalanig terjesztem ki. Az elrejtett kincsnek megvan ugyan mindenkor az ő belbecse, de külértékét, csak akkor nyeri meg, ha az emberek használatának adatik át. Egyébiránt az adományozott tárgy mindenkor homlokán fogná viselni lelkes adományozójának nevét és tisztelet- s követésre hivandaná fel az utódokat!

Azokra nézve, kik az áldozatkészség fennebb jelölt tányéré el nem határozhatnák magukat, oda járulna óhajtásom. bogy halál esetére tegyék műdarabjaik örökösévé intézetünket; mire nézve ha ajánlataikat eleve megtennék és bejelentenék, ez által is azalapitás részeseivé vállanda- nának.

Nem titkolom, és úgy hiszem, nem sértek vele senkit, ha kimondom, hogy inditványom tervezésénél kiválókig a papságra számítottam Ha ki ezt zokon venné, figyelmeztetni fognám őt elsőben is szóval, a papságnak, jelesen az egri megyei papságnak műveltségére, tudományos képzettségére, és józan hazafi-irányára, ha pedig ezzel czélt nem érnék, kézen fognám őt, és körülvezetném Egerben, a lyce- um s főtemplomtól a magazin- és kaszárnyákig, az érseki laktól a polgári magánépületekig, elmondván neki mindannyinak keletkezési történetét, és nyílt, homlokkal hívnám fel, hogy ítéljen. — Azonban hasonlóan, és nagy mérvben számitok a világiakra is, számitok városunk sok művelt s tehetséges polgárára, kiknek a város java, érdeke bizonyára szivökön fekszik, s ily irányban áldozatot, hozni készek; száraitok sok jeles férfira a távolban is, kik e városban s lyceumunkban nyerték egykoron képezteté- söket, kiket tehát kétségkívül kedves emlékek s a hálás i elismerés érzelmei csatolnak hozzánk ; számitok végre művész-hazánkfiaira is, jelesen azokra, kik köztünk, saját bevallásuk szerint is, kellemes napokat éltek, méltánylásra, elismerésre találtak, kikhez névszerint, jeles festész- hazánkfiát Kovács Mihályt, és a hírneves Casagrandét számítom.

Végezetre nem kétkedem, hogy fognak találkozni lelkes pártolók, kik, mennyiben műdarabokkal a szép czél- hoz nem járulhatnának, más utón fogják azt. gyámolitani, előmozdítani.

Megalakulván a műgyüjtemény, a látogatók némi bemeneti dijat fizethetnének, miből aztán részint a mellék- költségek fedeztetnének, részint újabb darabok szereztethetnének.

íme a t.. olvasóközönség előtt fekszik indítványom. Csak nagyjából körvonalaztam azt, mert. hiszen a részletek kidolgozása és megállapitása bővebb, alaposabb szak