Eger - hetilap, 1865
1865-11-03 / 44. szám
368 Eger, nov. 1, 1865. T. szerkesztő ur! *) Midőn a múlt hő 22-én tartott városi gazdászati bizottmányi ülés alkalmából újólag forgalomba hozott különféle nagyított és álhirek meggátolása tekintetéből azon j óhajtásunkat fejeztük ki, hogy a városi közönséget érdeklő ügyek í általában, nevezetesen pedig a Csiky Sándor ur és a város között fenforgó kérdésben hozott határozatok e lapokban közzététesse- nek: távol volt tőlünk azon szándék, hogy Cs. S. úrral polémiába bocsátkozzunk oly ügyben, melyben már jogérvényre emelkedett bírói ítéletek vannak. Mi egyedül ezen ítéleteknek, vagy legalább a városi gazdászati bizottmányi ülés határozatainak hiteles köz. zétételétöl várjuk és reméljük, hogy a szóban levő ügy a pártérdekek szerint sem mértéken túl nagyítva, sem érdemen alól kicsinyítve, izgatásra többé felhasználtathatni nem fog. Most tehát : mind Cs. S. urnák fennebbi nyilatkozatára, mind pedig az igazság érdekében csak azzal kellene válaszolnunk, hogy közöljük 1) A városi képviselői gyűlésnek 1861. évi márcz. 27-kén hozott határozatát, melyben az 550 frtnyi összeget utalványozza; j e határozatból kitűnnék, mily föltétel alatt és körülmények kö- j zött szavaztatott ez meg. 2) Közlenünk kellene Cs. S. urnák 1861. márcz. 28-án kelt . nyugtáját, mely mellett a kérdéses összeget mint országgyűlési | képviselő egy fertály évre szállás és napidijak fejében előlege- sen, visszatérítés föltétele alatt a város gazdasági pénztárából hibátlanul fölvette; ebből mindjárt lehetne látni, hogy az nem 3 évre kölesön adatott, hanem, mint Cs. S. ur maga is mondja, csak addig előlegezett összegnek tekintendő, inig tisztába jő azon kérdés: kapnak-e és mily pénztárból a képviselők fizetést? 3) Közzé kellene tennünk a városi törvényszéknek 1863. nov. 3-án hozott, s a királyi Ítélőtábla által 1864. jun. 22-én 1362. sz. alatt, a hétszemélyes tábla által pedig ugyanazon évi nov. 10- én 15,022. sz. alatt helybenhagyott s megerősített Ítéletét indokaival együtt; ezekből nemcsak az tűnnék ki, hogy Cs. S. ur a kérdéses 550 írt visszafizetésében és a perköltségben elmarasz- taltatott; hanem az is világos lenne, melyek valának és mily alappal bírhattak a városi pénztár ellenében támasztott azon követelések, melyek cziméu Cs. S- ur a visszafizetés föltétele alatt előlegezett összeget visszafizetni vonakodott. 4) Közölnünk kellene a városi gazdászati bizottmánynak f.-évi márcz. 19-én tartott ülésében hozott végzését, melyből kitűnik : miért nem volt beszámítható az említett előlegezett összeg törlesztésére sem az 1848-ik évről ügyvédi dij fejében követelt 116 frt 5 kr., sem azon 105 írtból álló évi dij, melyet Cs. S. ur részére az egri ügyeknek a királyi táblánáli vezetéséért Egér- város képviselőtestülete állítólag megszavazott volna, sem végre az 1849-ben fizetett hadisarcz; mondjuk, mindezen hiteles okmányokat, és a még a múlt hó 22-én tartott bizottmányi ülés jegyzőkönyvét is közzé kellene tennünk úgy válaszul Cs. S. urnák fennebbi nyilatkozatára, mint az igazság érdekében; minthogy azonban a t. szerkesztő ur, szeretjük hinni, fontos okokból, nem akarja ezt megengedni; **) nem marad részünkre egyéb fönn, mint az, hogy ez okmányokat, ha az igazság úgy kívánja, a közvélemény felvilágositására es a félreértések elhárítására más nton közzétegyük; mert mi, ismételve mondjuk, semmit mást nem akarunk, mint igazságot; ez védelmezendi majd magát minden elrnagyarázás ellen. Mi Cs. S.urnak hazafiui vagy bármely más érdemeit illeti; azokból mi semmit nem akarunk levonni, bár nyíltan mondjuk, hogy azok iránt elfogultak épen nem vagyunk. Midőn a haza hivott, talán mi is ott voltunk, és élet-halál közt teljesítettük köte*) Csiky S. ur válaszát közölvén a kérdéses levél Írójával, ettől a kővetkező levelet vettük. S z e r k. **) Mindenesetre fontos okokból. Hogy egyebet ne említsünk, lapunk terjedelme és tartalma sem engedheti azt meg. S ze r k. lességüuket több polgártársainkkal együtt. De mi a kötelességek teljesítésében érdemeket épen nem keresünk; megnyugszunk és vigasztaljuk magunkat a költő szavaival: Tett emberének küzdés a világ, Életén tövis, sírján a virág, De bár szivünket gyilkolt vérezik, Küzdeni a hazáért jól esik. Többiben a t. olvasó valamint előbbi, úgy ezen felvilágosító leveliinkből láthatja, hogy mi pusztán tényekkel foglalkozunk és nem is személylyel; megtörtént dolgokról szólunk, melyek iránt tévedés fennforoghat, de melyek rágalmak nem lehetnek: azért elegendőnek tartjuk Cs. S. urnák minden személyünkre vonatkozó insinuatioit egyszerűen visszautasítani. Nyilatkozat. Az „Eger“ okt. 26-iki száma oly rágalmat közöl ellenem Szó molyáról, melyet nem lehet hallgatással mellőznöm; s reményiem a t. szerkesztőség loyalitásától, hogy miután helyt adott a megtámadásnak, nem fogja megvonni azt a védelemtől. Azt állítja ugyanis felőlem a kérdéses levél, hogy Szomolyán biztosítottam a népet arról, miszerint ha Mocsáryt választják követüknek, a papnak nem kell fizetni. Ezen állítást, ezennel rágalomnak nyilatkoztatom, s hivatkozom Szomolya összes népességére, mely 1861 ben is bizalommal ragaszkodott Mocsáryhoz; azóta ok nem lévén, a bizalmat el sem veszíthette, tehát ilyen agitatióra szükség nem is volt. Szomolyán történt megjelenésem még több, szándékosan roszakaratu ferdítéssel adatik elő. En akkor érkeztem Szomolyára, midőn a nép templomból kijövet a községháza előtt, a már előbb összehívott tanácskozmányra egybegyülve volt; hol is a helybeli plébános ur a legkíméletlenebb modorban beszélt. Mocsáry ur ellen, úgy állitván öt elő, mint a ki a katholika hitet sárba tiporja, mint a ki a megyén ismét megbukott sat. Én csak azután szólottám a néphez, hogy megczáfoljam a tisztelendő urnák, a legkíméletesebben mondva, „ferde“ beszédét; bár már előbb a nép azzal felelt egyhangúlag a plébános urnák: é 1 j e n „Mocsáry!“ s felhívására: ki kívánja Mocsáry ur ellen I—t képviselőnek? a plébános ur harangozójával egyedül maradt. De ezt az ismeretten levélíró is, fájdalommal! úgy látszik, elismeri, s innen elferdített leírása az itatásról: mert ott, hol a nép ily egyhangúlag nyilatkozik, itatásra nincs szükség; mert ha a nép ezt kereste volna, akkor nem Mocsáryt élteté; mert Mocsáry „éljeneit“ nem borért, henein bizalomért óhajtja; a mint Szomolya érett, józan népe is ezért jutalmazó oly egyhangú „éljenével.“ Egyébiránt hogy a levélírónak hályog lehetett szemén ez esemény alkalmával, s az igazságot ferdén látta, vagy nem akarta látni, onnan gyanítom, mert engem sem ismert meg, kit pedig Szomolya népe mindjárt fölismert, tudta, kivel van dolga, s hitt neki. Különben a kérdéses levél Írójának ily levél írásához máskorra is szerencsét kívánok, csak azt kérem ki, hogy ekkor ismertesse meg magát velem, hogy én is szerencsés lehessek, vele magamat megismertethetni.*) Eger, okt. 27-én 1865. Hebrony Alajos, tiszttartó. Vegyes hírek.-—- Lapunk mai száma, a múlt szerdai szent ünnep miatt, a rendesnél egy nappal később jelenhetett meg. f (Ö Felségeik 1 e g m. látogatását illetőleg) értesül a „P. Ll.“, hogy Reymond Ferericz cs. kir. udvari titkár e napokbau érkezik Buda-Pestre, hogy Ö cs. kir. Felségének fogadására nézve a budai várpalotában előkészületeket tegyen. Az említett lap szerint, közelebbi határozatok az örömteljes kilátásba helyzeti legmagasb látogatásra nézve még ez óráig nem tudatvák. A „Dresdner Journal“ Becsből f. hó 24 kéről e tárgyban következő tudósítást kapott: Udvari körökben élénken foglalkoznak csá*) Tudósítónk tényeket közölt, melyekért a kezességet magára vállalta. Elvárjuk válaszát. S z e r k. 1
