Eger - hetilap, 1865

1865-10-19 / 42. szám

350

süket folytatni fogják, és pedig a választók összeírására nézve, a helyiség rendes megtartása elhatároztatván, a város I-sö negyedében Végh Józsefnél, a város Il-ik negyedében Babies Istvánnál — a város III-ik negyedében Fülöp Józsefnél, — a város IV-ik negyedében Eisenmann Jánosnál, a Hatvan I-sö negyedében Varga Pálnál, — a Hatván II od negyedében, Bóta Bernátnál, — a Hatvan III-ik negyedében Szuhanyi Jánosnál, — a Hatvan IV-ik negyedében Nagy Pálnál, — a Felnémeti negyedhen Farkas Jánosnál, — a Czifra- és Sáncz-negyedben VasváryKárolynál, a Makiár I-ső negyedben Nánásy Ferencznél, — végre a Makiár Il-od negyedében ifj. Burik István — Bónis-féle házánál lesznek a választók a fenti határidő alatt beirandók.

Továbbá folyó évi november 14. 15. és 16-ik nap reggel úgy mint délután az összeirási lajstrom a városház teremében közszemlére kitétetik , mikoron is az oda rendelt küldöttség előtt szóval vagy írásban, a panaszok előterjeszthetők: mely panaszok feletti bírálat végett, a központi választmány, folyó évi november 17-ik napján reggel 9 órától déli 12 óráig, s délután 2 órától 5 óráig s igy a következő napokon is, a mondott időben mindaddig ülésezni fog, mig a panaszok elintézése annak szükségét igényli, és ha a fent kitett határidő alatt, az összeíró küldöttség előtt, a különben választói képességgel birók is, magukat nem jelentik, ezúttal választói jogukat az 1848-iki törvények értelmében nem gyakorolhatják.

Végre követválasztási határnapul, folyó évi november hó^ 22-ik napja, s megkezdésének Eger városházánál reggeli 9 órája tűzetett ki.

Kelt a követválasztási intézkedésekkel megbízott központi választmánynak folyó 1865. és október 10-én tartott üléséből.

Martonffy Károly, a k. választmány elnöke.

Jegyzetté Derszib Ferencz.

Levelezés.

Miskolcz, okt. 15-én. T. szerkesztőül*! Nagymélt.báró Vay Miklós főispán ur okt. 10-én tartotta meg a megye közgyűlését a követválasztások ügyében. 9 órakor lépett be a zsúfoltan megtelt nagyterembe lelkes éljenzések között. Elfoglalván elnöki székét, valóban lelkes beszéddel nyitá meg a gyűlést. Beszéde közben felolvastatta először azon kegyelmes leiratot,melylyel Borsod megy e főispánjának lön kinevezve, aztán pedig a Bécsben f. évi sz. Mihály hó 17-én kelt, a megyei törvényes bizottmányt összehívó kir. rendeletet, végén pedig önkéntes esküt tett, hogy valamint egész életében a közjónak iparkodott szolgálni, úgy ezentúl is élte alkonyán a szeretettjhaza s kedves Borsodjának kíván élni. A beszéd befejeztével megválasztatott a törvényes bizonyság Szűcs János főügyész, Lévay József főjegyző, Bay Bertalan szol- gabiró és Márton Péter esküdt urak személyében. Most következett a viharos majd két teljes óráig tartó párttusa. Abban mindenki mégegyezett, s már előtte való nap tartott előtanács- kozmányban határozatba is ment, hogy a jelenlegi állapotot nem tartja törvényesnek, és ennek jegyzőkönyvileg is kifejezést ad. De némelyek nem elégedvén meg ezzel, nyílt óvás vagy j o g- fentartás czim alatt akarák azt jegyzőkönyvbe vétetni. Hosszú küzdelem után az óvás czím, az elnöklő főispán kivánatára, tá- mogattatva a bizottmányi tagok legnagyobb többségétől, elmaradt, azon indokból, miszerint nem ildomos ily válságos időkben a mostani hazafias magyar kormánynak ezzel mintegy bizalmatlanságot szavazni, s neki honunk alkotmányos létének visszaállításában és áldásos törekvéseiben akadályokat gördíteni. Erre következett a központi bizottmány elnökének megválasztatása. Főispán ő nagyméltósága SzathmáryK. Pál urat 1861-iki volt

alk. első alispánt helyettesítés által akará a központi választmány elnökének kinevezni, mit azonban az ellenzék, a Mocsáry-párt emberei minden erővel meg akartak akadályozni, hivatkozván arra, hogy SzathmáryP. ur elfogadván a mostani ideigl. kormány alatti alispánságot, nem alkotmányos alispán, sőt némelyek szerint: elvesztette a bizalmat és helyébe Almásy Manó urat javasolták megválasztatni. Sok pro et contra beszédek és a torkot tökéletesen kifárasztott zajos kiáltások után a főispán ur végre megtette a kijelölést, Szathmáryts Almá- syt ajánlván a közgyűlésnek. A többség Szathmáry P. urat választotta meg, s hogy győzelme annál eclatánsabb legyen, a főispán úr fölszólitá a bizottmányi tagokat, miszerint nyújtsák fel kezöket azok, kik Szathmáryt akarják, mely tényből a többség a legteljesebb mértékben kitűnt. Erre a főispán ur ö nagyméltósága e szavakkal: „hogy soha nyugodtabb lelkiismerettel nem mondta ki a többséget, mint jelenleg, hogy Szathmáry P. ur az elnök,“ a vitának véget vetett.

Megválasztatván az elnök, jött az 1861-iki közp. bizottmányi tagoknak felolvasása és némely hiányzóknak pótlása, kikhez t. JekelfalusyL. ur fölszólalására járulnak még az 1861-iki alkotmányosan megválasztott tisztviselők is. Miután a jegyzőkönyv fölolvastatott, s hitelesíttetett, az ülés bezáratott a főispán ur azon óhajával, hogy a jövő gyűlés már alkotmányos alapon legyen összehiva.

Voltak még, kik, nem tudni, mi czélból, hihetőleg pártérdekből, a választókerületek helyeit meg akarták változtatni; czéljo- kat azonban nem érték el, mert az egész gyűlés meghagyta azokat úgy, mint 61-ben.

Oktober 11-én a megyei közp. bizottmány iilt össze, hogy a választásokhoz szükséges rendszabályokat megtegye, és a választás napját kijelölje. Ezt nov. hó 23-ára tűzte ki.

Miskolcz városa pedig 12-én tartotta meg közgyűlését a közp. bizottmány megalakítása végett. Újra megválasztatott a 61-iki bizottmány, és a választási-idő szintén november hó 23-ára tétetett.

Múlt levelemben emlitém, hogy Szathmáry K. József ur is követjelöltje Miskolcznak, most azonban arról értesülök, hogy jelöltségéről lemondott. — VadnayL. és Horváth L. urak zászlói több épületen lengenek.

Időjárásunk megváltozott, 14-én s 15-én jótékony eső áztatta meg száraz földünket, és a mint mutatkozik, még többet is várhatunk. Sajó.

Bessenyő, okt. 12. T. szerkesztő ur! A lakodalmak többnyire vígak szoktak lenni, én egy igen szomorút újságolok. Folyó hó 8-ikát követő éjjel együtt mulat egy tisztességes násznép helységünkben, midőn egyszerre váratlanul az itt exequáló katonaság (vasasnémetek) tolakodtak közéjök. Az örömapa a „führer“-nek enni és inni adat, a közlegények pedig épen a ki- és bejáratokat foglalván el, alkalmatlanokká kezdtek lenni. Egyszerre susogni kezdik a bennlevök, hogy az udvaron a civilis legénység és katonaság közt baj van; mikorra kitekintenek, már akkorra a csata színhelye a túlsó szomszédutczában van; pár perez telik bele, hogy az egész fő-uteza példátlan lármával tele, a községi kutgém s egy közel eső kapu ütö-dorongokká válik; a „führer“ leittasodva, a lakadalmas háztól két tisztes egyén által hazavezettetik, s útközben találván rakonczátlan legénységét, első szava hozzájuk: üssétek ezeket is! (az őt vezetőkre mutatva) — ezek szerte futnak; a katonák tovább űzik a nemtelen csatát; gázolnak, kit-kit csak érnek; neki sújtanak egy kapujában álló ártatlan 60 éves gazdának ; egy kedvesétől hazasétáló legényt fején keresztül vágnak karddal, kalapja kettéhasad, feje sértetlen marad; egy csendesen aluvó asztalosmesternek ablakait rámáikkal együtt beverik, végre egy előlük félrehuzódott fiatal embert három halá-