Eger - hetilap, 1865
1865-10-12 / 41. szám
340 kori jegyzője fogalmazd, mely általános tetszéssel fogadtatván, jegyzőkönybe iktattatni határoztatok,s ekkép szól: „A követválasztási központi választmány megalakításának egyedüli eszközlésére meghívott megyei bizottmányra , a maiglan törvényellenesen fennálló ideiglenes közjogi helyzet abbeli kötelességet szabja, hogy a nemzeti létünkkel válhatatlanul összeforrt ősi alkotmányunknak, és a nemzet alkotmányos részvételével hozatott, s ünnepélyes királyi szóval szentesitett törvényeinknek, — melyeken szivünkkel, lelkűnkkel s polgári tisztünk legmélyebb átérzésével csüggünk, — hatályon kívül léte miatt a megnyitott működési tért ovástétellel foglalja el,jegyzőkönyvében ezennel ünnepélyesen kijelentvén: hogy mai működését minden, jövőre innen vonható következtetés nélkül annak hitében teszi, hogy a népeit jogi állapot létrehozásával boldogitni vágyó cs. kir. Felség iránti mély hódolatnak, és a tanácsában mai nap ülő, s a hazára nehezült sérelmeket törvényhozásilag kiegyenlíteni törekvő államférfiak iránti bizodalomnak meghozott emez adójával, szeretett hazánknak az absolut kormányzat alóli kibontakozását, és az egyedül jogszerű alkotmányos állapotnak visszanyerését elősegitni fogja. Ily szempontból kiindulva tehát, a megye bizottmánya a követválasztási központi választmányt következőkben, az 1848-ik esztendei V. t. ez. értelmében megalakítván, teljes alkotmányos jogainkba visszajutásunkig más intézkedésbe bocsátkozni nem fog.“ Ezután a központi választmány elnökéül Szapáry Gy. gr. kiáltatott ki, azonban ő mint képviselőjelölt akarván föllépni, e megtiszteltetést el nem fogadta; helyette Izsák László ur választatott meg elnökül, és felolvastatott az 1861-iki közp. választmány névsora, mely újra helyben- hagyatott, és a bizottmány elfogadása által szentesittetett. A bizottmányi tagok felesketése s a jegyzőkönyv hitelesítése után a köztiszteletű elnök a gyűlést bevégzettnek nyilvánitá. Félóráig tartott a gyűlés; egyetértés, az ügy és e napok fontosságátóli áthatottság jellemzé annak egész lefolyását, és mi azon éltető hittel hagytuk oda az ősi termet, hogy egy nagy lépéssel közelebb jutottunk ama szent czélhoz, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ Félóra múltán a központi bizottmány Izsák L. elnöklete alatt összeült, és a követválasztások napját november 27-kére tűzte ki. Még egy szép tényt kell följegyeznem, mely itt tegnap közfigyelmet ébresztett: a t.-nánai választó-kerületben Németh Albert és Szathmáry L. urak mint követjelöltek versenyeztek. Mind a két félnek szép, csaknem egyenlő pártja volt, de hogy a feszültséget megszüntessék, lovagiasan kezet fogtak, s mindketten egyetértve, Dobócz- ky Ignácz, hevesi közbirtokos javára lemondottak. Eger városának képviselői gyűlése octobor 7-ikén. rf Tudva van, hogy O cs. s Apostoli királyi Felsége f. év szept. 17-ikén, 144 52 sz. alatt kelt kegyelmes kir. leiratával a magyar országgyüléstdeczember 10-ikére szabad királyi Pest városába összehíni, egyszersmind a követválasztásra nézve az 1861-iki január 7-én kelt legmagasb elhatározással megállapított választási rendszabályt ezúttal is alkalmazandónak elhatározta, éslegkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az 1861-iki nov. 5-kén kelt legfelsőbb kézirat folytán feloszlatott városi képviselő-testületek, a közp. választmánynak megalakítása végett egybehivathassanak. E legfelsőbb kir. határozat folytán városunk ez idő szerinti polgármestere f. évi szeptember 28-kán. 153. sz. alatt kelt levelével Eger városának 1860-ban megválasztott képviselőit folyó hó 7-ére egybehítta Szép számmal gyűltünk össze, de sokan el is maradtak mind a kézművesek mind az értelmiség osztályából. Megnyittatván a gyűlés, a legfelsőbb királyi leirat és az ez ügyre vonatkozó főisp. helytartói rendelet felolvasása után M. K. képviselő kezdette meg a tanácskozást, férfias higgadt beszédében előadván miszerint apostoli királyunk legmagasb elhatározása és kormányának legközelebb kibocsátott rendeletéi s egyéb intézkedései azon biztos reménynyel töltik be Magyarország lakóinak kebleit, hogy az eddig uralgott rendkivüli állapotok nem sokára megszüntetni, s hazánk alkotmánya, ősi szent törvényeink visszaállíttatni fognak, azért is átnézve azon, hogy jelen állásunk még nem törvényes, és a gyűlés elnöke — jóllehet személye ellen nincs észrevétele — sem tekinthető törvényesnek, azt indítványozza: miszerint a gyűlés a kitűzött tárgy foganatosításába bocsátkozzék, de jegyzőkönyvbe iktatandó azon óvás mellett, hogy a testület ezen mostani elhatározásából, a jövőre nézve semmi következtetés ne vonassák. A t. szónok ezen indítványa egyhangúlag elfogadtatván. a gyűlés a központi választmány megalakítását vette tanácskozás alá. Erre nézve ismét M. K. indítványozta: nehogy az 1861-iki központi választmány tagjai felolvasása kedvetlen megjegyzésekre, vagy ingerültségre adjon alkalmat, a közp. választmány egészen újra választassák. Ez is elfogadtatván, az elnök választásához fogtunk, tömeges felkiáltásokból két név volt tisztán kivehető: Márton ff y K. és Fiilöp József. Ekkor R. K képviselő szót kérvén, kiemelé V é g h J. urnák Eger városa körül évek hosszú során át szerzett nagy érdemeit, s őt szintén a központi választmány elnökéül ajánlotta, ki azonban e kitüntető bizalmat megköszönvén, magát kihagyatni kérte. A felkiáltásokkal a többséget biztosan kivenni nem lehetvén, szavazathoz fogtunk, melynek eredménye lön, hogy Mártori- ffy Károly ur mintegy 42 szótöbbséggel a közp. bizottmány elnökéül meg választatott. A bizottmány többi tagjaira nézve is megindultak a felkiáltások, s miután A. F. ur indítványa, hogy ezekre nézve is szavazat döntsön, el nem fogadtatott, a lárma s felkiáltások folyvást tartottak, leginkább azok részéről és torkából, kiknek e gyűlésen jog szerint szavuk se lett volna. De mégis csak haladtunk mindaddig, miglen E. J. képviselő szót emelvén, felsorold Sz. N nak megyénk s városunkra nézve tett bokros érdemeit, jeles tulajdonait, tudományát, kiállott szenvedéseit, s felszólitá a gyűlést, hogy őt a központi bizottmánybai megválasztása által kitüntesse. A hallgatóság ez indítványt lármás tetszéssel fogadta. Midőn erre az elnöklő polgármester kötelességének tartá felszólalni, s az illetőket figyelmeztetni: hogy Sz. N. ur a városnak adót nem fizet, s igy jogképesnek nem tekinthető, a gyűlés felzajdult, s a lárma és zavar növekedett. Történt ekkor, hogy egy szerény állású pap szóhoz jutva, a törvényre hivatkozott: mire Cs. S. hevesen fölkiált : „maradjon a pap a breviárium mellett, nem értenek ők a törvényhez, a törvényt csak mi tudjuk!“ E mód és mondat a kritikát önmagán hordozza.
