Eger - hetilap, 1865
1865-10-05 / 40. szám
336 NyilatkozatTiszteit szerkesztő úr! Folyó évi és hó 28-án 39. szám alatt a 329-ik lapon, a „vegyes hírek“ rovatában a „Képviselő választási mozgalmakról“ Á jegy alatt, nem tudom, ki által irt czikkben oly tartalmú vád terjesztetett több más képviselő társaim sorában egyszersmind ellenem is a közönség elé, mintha én a 861 iki országgyűlés alkalmával Eger városának országos képviselője lévén, bátor küldőim Deák Ferencz nagy hazánkfiának bizalmat szavazának, én mégis ennek ellenére, nem a felirási párton álló Deák Ferenczhez, hanem a határozati ellen-párton levő képviselő társaimhoz csatlakoztam szavazatommal, és mindemellett is jóllehet e szerént political hitem, és meggyőződésem más volt mint küldőimé, sem én, sem a többi hason érzelmű képviselő társaim le nem mondottunk állomásainkról, ennélfogva reméli, hogy a választó kerületek ennekutána gondoskodni fognak oly képviselők választásáról, kik őket képviselendik, és igy az ő nevük- j ben szintén az ö political hitük, és meggyőződésük szerént fog- r nak szólani és szavazni. Hogy névtelen leczkézőnek fennérintett gáncsoskodásai épen semmi megállható alappal sem bírnak, hanem kizárólag és egyedül az én s a többi vélem egyértelmű 861 -iki képviselő társaimnak méltatlan gyanúsítására, és ezen az áron saját maga előtt igen érdemes és becses személyének kinálgatására irányoz- vák, kitetszik ezekből: a) Mielőtt az 1861 -iki april 2-án bekezdett országgyűlésre Eger városa képviselőjének megválasztattam volna, ugyanazon évi „Egri-Értesitö“ 9-ik számához mellékelve egy nyilatkozatot tettem közzé, melyben azonfelül, hogy hazánk fennálló törvényeihez történendő rendületlen ragaszkodásomat kijelentettem, annak b). alatti pontjában egyszersmind azt is határozottan kimondottam, miként én a 848-ik évi 4-ik t. ez. 1-sö §-a rendeletéhez is szorosan ragaszkodni fogok, mely ezen előre kijelentett, s az országgyűlésnek nem Budán, hanem Pesten leendő megnyitását követelő ragaszkodásom, köztudomás szerint ellentétben állott a különben általam is igen tisztelt, s lényegileg velem elvrokonságban is állott Deák Ferenez azon időbeli képviselő társam javallatával, — és Egernek választó közönsége mindemellett is, anélkül hogy nekem akár kéz-alatt, akár nyíltan azon utasitást adta volna, miszerint mindenben, és igy e részben is Deák Ferencz képviselő társammal egyértelmíiieg szavazzak, a nyilatkozatomban foglalt elveimet, melyekben a „határozati ra történt szavazatom is indokolva van — nem csak elfogadta, de sőt utó-kö- vetve ebbeli elveimnek helybenhagyása bizonyságául képviselőjének egyhangúlag meg is választott. b) . Igaz ugyan az, hogy Eger városának 861-ik évi április 28-án tartott képviselő gyűlése 156 sz. alatti határozatában Deák Ferencz akkori képviselő társamat, hazaíiúi érdemei elismeréséül díszpolgárává választotta meg, de hát kimondotta-e ezen alkalommal egyszersmind azt is érintett képviselők gyűlése, hogy én, mint Eger városának országos képviselője — kizárólag azért választattam ezen állomásra meg, hogy most tisztelt díszpolgár társamnak az országos tanácskozásokban pusztán önakarat nélküli viszhangja legyek ? . . .. c) . 861-ik évi april ;28-án még arról: ki akar felírást intézni a képviselők köréből 0 Felségéhez, és ki elégszik meg az egyszerű országos határozattal ? tanácskozás sem volt, a .mennyiben az e részbeli szavazat, csak julius 21-én történt, ehhez képest tehát Eger városa képviselői bizottmánya, e részben idő előtt még, ha akarata lett volna, sem adliata nekem irányt. d) . Ha küldőim az én országgyűlési alkalmazkodásommal I elégületlenek lettek volna, ezt velem idejében közleni bizonyára el nem mulasztották vala, ámde engem e felől értesíteni az egész országgyűlés folyama alatt senkinek sem jutott eszébe, sőt ellenkezőleg a 861-iki august 4-én 304-ik szám alatt hozzám intézett hivatalos levelükben az alkotmányos, nemzeti törvényeknek, és jogoknak általam egész erélylyel leendő támogatására újólag is buzdítottak; a midőn pedig az országgyűlésnek fegyveres erővel történt feloszlatása után visszaérkezvén, az egész országgyűlési eljárásom minőségéről a városi közönség előtt kötelességem sze- rénti tudósításomat megtettem, magam alkalmazkodása, és elveim kijelentése épen oly jóváhagyó tetszéssel fogadtattak általa, a minő bizalommal találkoztam a választó-közönség részéről képviselővé választatásom előtt. Mindezeknél fogva tehát, a titok leple alá burkolt leczkézőnek, a ki rajtam kívül még számosabb képviselő társaimra is kiterjeszteni eléggé meggondolatlan volt kíméletlen, és még mellékesen bár, de mégis választóimra is kiható illetéktelen rovogatá- sait, egyszer — mindenkorra a közönség iránt viseltető tartozásomnál és tiszteletemnél fogva jelen felvilágosító nyilatkozatommal szolgálok. Csiky Sándor. Csiky Sándor urnák fennebb közlött’nyilatkozata velünk, mint a A jegy alatt a képviselő-választási mozgalmakról tett közlemény Írójával közöltetvén, azon helyzetben vagyunk, hogy arra nézve észrevételeinket már most megtehetjük. Mindenekelőtt óvást teszünk azon feltevés ellen, mintha mi bárkit is leczkéztetni akartunk volna, vagy Csiky Sándor urnák a képviselői jelöltségben vetélytársa volnánk. Mi, kik olykorolykor e lapok hasábjain A jegy alatt apróbb közleményeket szoktunk közzétenni, a kérdésben levő közleményben eszmetár- sülatnál fogva, pusztán történeti tények fölemlitésére szoritkoz- ] tunk, melyekből azt, mit Csiky Sándor ur nyilatkozata bevezető f — és zársoraiban mond, alkalmasint csak maga olvassa ki épen úgy, mint egyedül maga látta az 1861-diki országgyűlésnek „fegyveres erővel történt feloszlatását.“ Megváltjuk, e fölfedezés minket meglepett; mert véletlenül azon időben mi is Pesten találtunk lenni, de e fegyveres erőt sem magunk nem láttuk, sem az országgyűlésen jelenvolt képviselő barátainktól ezt eddig soha nem hallottuk. Ártatlan felszólalásunknak ily eredményére soha nem mertünk volna számítani. Reméljük, a történetíró egykor köszönetét szavazand nekünk, hogy ily tölfedezésre okot szolgáltattunk! Már mi a dolog lényegét illeti: erre nézve Csiky Sándor ur velünk teljesen egyetért, s nyilatkozatában önmaga bevallja, hogy igaz az általunk felhozott két történeti tény, t. i. hogy Eger városa törvényes képviselői bizottmánya 1861-ben Deák Ferencz nagyhazánktiának bizalmat szavazott, és Csiky Sándor ur, mindamellett a Deák Ferencz elleni politikai irányt támogatta és szavazatával érvényre juttatni mindvégig igyekezett. Hogy ez nem volt teljesen correct és a következetlenségtől ment eljárás, azt helyettünk ismét Csiky Sándor ur önmaga beismeri; mert idézett nyilatkozatában magát igazolni törekszik; hivatkozik arra, hogy Deák Ferencz nagy hazánkfia az Idézett képviselői gyűlésben hazafiui érdemei elismeréséül egyedül egri díszpolgárrá lön megválasztva; hivatkozik arra, hogy sem kéz alatt, sem nyíltan magamiheztartása végett utasitást nem kapott; hivatkozik arra, hogy nagy érdemű hazánkfiának egri díszpolgárrá lett megválasztatása jóval a felirat előtt történt. Emlékezzünk csak vissza ámultakra; a körülmények mindent felvilágosítanak. Tudva levő dolog, hogy Deák Ferencz félretéve a sokak által oly féltékenyen őrzött népszerűséget, s fel nem adva semmi jogot, az országgyűlés megnyitása végett Budára átment volt, hová öt tudomás szerint Csiky Sándor ur nem követte. És mit tett most Eger város képviselői bizottmánya ? 1861-ik évi április hó 28-án, tehát csakhamar az országgyűlés megnyitása után, nemcsak helyeselte Deák Ferencz nagy hazánkfiának a békés kiegyenlítésre vonatkozó, és mindjárt kezdetben oly erélyesen, érthetően kifejezett politikai irányát; nemcsak bizalmát fejezte ki iránta, hanem ennél többet tett : magát Deák Férenczet sajátjának vallotta, polgártársai közé sorolta, díszpolgári oklevéllel megtisztelte. — Ily világos és ünnepélyes ténynyel szemben nem méltán kérdhetjük-e: vájjon nem ellenmondás és képtelenség-e csak. fel is tenni, hogy oly komoly, tekintélyes testület, mint Eger városa 1861-iki képviselői bizottmánya volt, ugyanakkor, midőn Deák Ferencznek bizalmat szavazott, politikai irányát helyeselte, I egyszersmind az ellenkező politikai törekvés iránt is hasonló bizalommal és helyesléssel lett volna? Esnem ellenmondás-e azt hinni, hogy ily ténynyel szemben Csiky Sándor ur, mint az ellenkező irány képviselője és támogatója, Eger városa képviselői bizottmányának bizalmát tovább is bírhatta volna? Az igaz, hogy Csiky Sándor ur magamiheztartása végett nem kapott utasitást; de ilyesmit várhatott-e sértés nélkül a városi képviselői bizottmánytól, mely az 1848-diki törvényeknek nem csupán betűjéhez, hanem szelleméhez is ragaszkodott? Az, hogy Deák Ferencznek díszpolgárrá lett megválasztatása még a felirási vita előtt történt, épen Csiky Sándor ur ellen bizonyít, mert nagyon világos, hogy igen korán tájékozhatta magát küldői nézete és iránya iránt, s igy ideje volt magát elhatározni úgy a visszalépésre, mint arra: járulhat-e és mily arányban küldői véleményéhez ? Csak két eset lehetséges tehát: vagy azt kell mondanunk, hogy Csiky Sándor ur mint Eger város képviselője nem tartozott figyelembe venni választóinak, küldőinek nézetét és véleményét, más szóval, nem 1
