Eger - hetilap, 1865
1865-10-05 / 40. szám
332 A mily fontos, szintoly terhes a népképviselői hivatás. A népképviselő anyagi jutalomban nem részesül; a csekély napidij alig elegendő arra hogy a képviselő abból a fővárosban az élet első szükségeit illően fedezhesse, tehát anyagilag megjutalmazva nincs. O viszont oda hagyja mindenét, egyik gazdaságát, másik állását, és összes idejét, összes tevékenységét a haza javára szenteli, tehát áldozatot hoz. Azonfelül bár senki által számadásra nem vonat- hatik, van mégis két biró, ki szigorú feleletre vonja, t. i. lelkiismerete, és a történet, pedig az igaz hazafi-lelkiisme- ret szigorú, a történet pedig előbbutóbb kérlelhetlenűl és pártatlanul fog Ítélni. E kettős oldalról meg lévén világosítva a dolog, önként foly a következtetés: miként épen nem ment minden ferdeségtől azon állapot, midőn a képviselőségre vállalkozók önmagok lépnek föl, magok jelölik ki magokat, és pártszerzésben fáradoznak, a helyett, hogy ők kerestetnének meg, ők szólittatnának tel, miszerint a közügynek, a hazának tegyenek szolgálatot, hozzanak áldozatot. Innen támad aztán a korteskedés, mely a párttusa élénkségében, elkeseredésében nem egyszer helytelen eszközökre vete- műl, és sokszor olyanokat segit a képviselőségre, kik nem liivatvák arra, hogy a honatyák közt helyet foglaljanak; és innen van az is, hogy sok, minden tekintetben jeles, és képesített hazafi visszavonul, mert nem fér jelleméhez, hogy magát feltolja, ajánlgassa, és elvégre is költsön, fáradjon, miszerint oda jusson, hogy a közügynek szolgálhasson, áldozhasson; vagy pedig az ellenfél által ügyesebben kifejtett, vagy nagyobb anyagi erővel támogatott manővernek áldozatúl essék ! . . Es e bajon csak az értelmiség, az intelligentia együttes közreműködése segíthetne, ha ez egyesülve közös tárgyalás és megvitatás utján kijelölné azon iitfimvat, Kik körében a képviselőségre képesitvék; megkeresné őket, kikérné politikai hitvallásukat, és eként közös megállapodás által kitűzné azon egyént, vagy egyéneket, kiket mint méltókat, érdemeseket, és alkalmasakat a képviselőségre párto- landóknak ismer. Hiszen tudvalévőleg a nyersebb nagy tömeg, mely kellő ismerettel a tárgyak, és emberek körül már helyzeténél fogva sem bírhat, úgyis rendesen az értelmesebbek által vezettetik, ezek után indúl; legyen tehát e vezetés átgondolt, egybehangzó, és minden személyes érdek fölé emelkedve egyedül hazafias. Ilyetén módon a korteskedésnek eleje vétetnék, sok haszontalanúl elfecsér- lendő pénz megkiméltetnék, sok kellemetlen súrlódás meg- előztetnék, és a népnek demoralisatiója kikerültetnék . . . Igaz, hogy rendszeres alkotmányos életben, hol a pártok meg vannak alakulva, e terv egész terjedelmében aligha keresztülvihető ; ámde még ezen esetben is üdvös, mert a párt intelligentiája fog működni, mig most egyesek lépnek fel, kikről olykor azt se tudjuk tisztán, melyik párthoz tartoznak ; jelen viszonyaink közt pedig, midőn határozottan alakúit pártok nem léteznek, midőn a nagy közjogi problémának kiegyezkedés utjáni megoldása minden lobogón első sorban áll, az értelmiségnek a mondott mo- dorbani egyesülése, és közreműködése épen nem tartozik a lehetetlenségek közé. Ajánljuk sorainkat a választóknak, de különösen városunk értelmiségének becses figyelmébe. n. A „Pesti Napló“ okt. 1-ről kelt számában „Az or- szággyülés s a választások“ czimü czikket hozott, mely nagy figyelmet ébresztett, s a közhit által Deák Ferencz- nek tulajdonittatik. Tárgyrokonsága és fontosságánál fogva jónak láttuk ezen czikk végszakát, mely a választásoknál szemelőtt tartandó elvekről szól, lapunkba átvenni, a mint következik: „1. Helytelen volna a választásoknál a jelölteket akár az 1848. előtti és 1848-iki, akár pedig csupán az 1861-iki pártállás szerint Ítélni. Csak politikai hitvallása megüsse azon mértéket, melyet az államjogi kérdésben a pragmati- ca sanctio, s a részletekben az 1848-ban megállapított áta- lános elvek kiszabnak, — a jelölt az egyetlen nagy nemzeti párthoz tartozik. 2 Helytelen csak azért választani egyegy kerületben ismét ugyanazon régi pártbeli képviselőt, mivel a múlt or- szággyülésen is ilyen választatott. Az 1865-iki országgyűlés helyzete és tanácskozásainak tárgya másnemű lévén, nem állhat meg a folytonosság azon elve, melynek 1861-ben volt értelme, mert a legkisebb részletekben is ki akarák mutatni akkor az 1848-hoz való ragaszkodást. Nem lenne értelme kivált az országgyűlés tárgyában, ily de- monstratiónak. 3. Az 1865-iki országgyűlésen inkább kárt, mint hasznot tennének oly képviselők, kik erélyes óvások, elmés replicázó tehetség és a dictió szépsége által tűnnek ki; több kárt mint hasznot tesznek azok, kiknél nyilvánvaló a szerepelni és feltűnni vágyás, kik szónoklataikban hirdetik ugyan a hazafiságot, de annyi önfeláldozásra nem képesek, hogy a szónoki viszketegnek ellenálljanak, midőn a tárgy meg nem kivánja. Az ilyenek nemcsak az időt vesztegettetik, hanem képesek személyes dicsvágyuk érdekében koczkáztatni a legfontosabb közügyeket. 4. Positiv, komoly férfiakra van szükség, kik tanulmány és tapasztalás által képesitve vannak nemcsak a nyilvános ülésekben szónokolni, hanem a bizottságokban alapos véleményt adni; — kik a nyilvános ülések coulissái mögött nem cselszövényeket Űznek, hanem képesek egyes kérdésekben tanulmányt tenni, munkálatokat késziteui, és javaslatokat, kérdéseket formulázni. 5. Mindezen érdekekben óhajtandó, hogy maguknak a választásoknak a kerületek értelmisége komolyabb szint és irányt adjon; hogy ne legyenek azok nagy gyermekek játékává, sem pedig dulakodássá. A választók közötti erősebb összetűzésnek kevéssé lehet most helye, miután nincsenek élesen szembenálló pártok. Reményünk is lehet, hogy a választások nyugodtabban fognak lefolyni, mint negyven év óta bármikor. Egri dolgok. Városunkban a követválasztási mozgalmak már megkezdődtek, és pedig három egyszerre tűzetett ki a zászlókra: Csiky Sándor, volt képviselő, Vavrik Béla, jogtanár és Kormos Béla, pesti ügyvéd. A pártok erősen sorakoznak. Múlt szombaton (szept. 30-án) Csiky Sándornak, párthívei fáklyás-zenét rendeztek, mely alkalommal a jelölthöz Derszib Ferencz ügyvéd beszédet intézett, mire a megtisztelt elvei kifejtésével válaszolt. Kettős megyénk föispáni helytartója ö mlga okt. 3-ra a megye jelen teendőire nézve előkészítő értekezletet hirdetett a megye termeiben, melyre, úgy halljuk, 150-en voltak a megye különböző elvű s osztályú tagjai közül meghiva. De ezt megelőzte okt. 2-án esti 6 órakor egy, gr. Szapáry Gyula, volt 1861-iki alispánunk neve alatt egybehívott magán-tanácskozmány, melyre megyénk több járásából, többnyire az 1861 iki megyei világ emberei közül, mintegy 150-en jelentek meg. A terembe lépő Sza- páryt hangos éljenek fogadták, ki üdvözölvén az összegyülteket, 1
