Eger - hetilap, 1865
1865-09-28 / 39. szám
324 •vényen, s mely most nemzetünknek újra feltűnt, épen ak- | kor, midőn a bizalmatlanság és csüggedés borongó homá lya már lelkünkre nehezedett. Az ausztriai népek tanácsában első lett szavunk; a király bizalmában újra visszanyertük régi állásunkat. De e kedvező helyzetet nem szabad köny- nyelműen eljátszanunk, s kezeink közöl használatlanul ki- siklani engednünk. Apró szenvedélyek, magán érdekek, önző czélok ne háborítsák meg ama reményt, melyet a nemzet a fejedelem e nagylelkű kezdeményezéséhez köt. Még semmi sincs megnyerve, csak a tért kaptuk meg, melyen a jövőben sikeresen működhetünk. Mintha kedvezőbb volna a jelen perczekben helyzetünk, mint a többi birodalmi népeké, — mintha a hatalom sulymértéke szembetűnően nemzetünk érdekei felé billent volna. Ez ne tegyen elbizakodottakká, még nem vagyunk a czélnál, még mindent veszíthetünk. A politikai életnek is kell, hogy meglegyen a maga igazsága, melyre törekedni kell, és az a nemzetek közös érdekének kielégítése, kapcsolatban a dynastiai érdekekkel. Ez a határ, melyen túl vágyainknak menni nem szabad. Az igazság oly alap, mely nélkül jog nem létezhetik. Az igazság mint alap hiányában szabadság sem létezhetik; mert csak addig működik szabadon az ember, mig a józan értelem, azaz az igazság szerint működik. Az igazság anyaga a népek közötti szellemi összeköttetéseknek, azon kötelék, mely a birodalmakat és a társadalmat összetartja. Más alapot nem adhat magának egy állam sem, mint a mely a közös érdekekből veszi leszármazását, és világos, hogy azon mértékben hanyatlik, belső élete azon arányban hagyja el, a melyben mások érdekei iránt igazságtalan. Nem az erő forrása az igazságnak és a jognak, hanem az igazság és a jog forrásai az erőnek. Önző exclusivitása az érdekeknek az egyeseknél úgy, mint az államban, az összeütközések tápanyagául szokott szolgálni minden viszonyok között és minden időben. A szabadság és szükségesség a nemzetek viszonyaiban kölcsönösen hatnak; amit a szabadság megállapít, azt védi a jog, különben nem fejlődhetnék ki a szabadság a nemzetek között. De ki fogja tagadhatni, hogy a közös érdekek eseteiben közös jogokkal bírnak a nemzetek is, és hogy az összeütközések és harczok forrásait nyitnók meg azáltal, ha azokra nem reflectálnánk. És épen ebben találjuk mi, s fogja találni a jövő kor is rendkivüliségét ama bölcseségnek, melylyel a felséges király Magyarország s birodalma többi népeinek érdekeit a közös érdekek alapjai és egyetértés által maga, a népek által, azok tanácsában kivánja megoldatni. A királyság soha nem mutatkozik fenségesebbnek a népek szemei előtt, mint midőn századokra kiható események közepeit ily nagyszerű kezdeményezéssel jelenik meg népei előtt. A népek szives bizalommal nyilnak meg ily tényre, mint a virág kelyhe a melegitő nap előtt. A trón azon hely, a honnan érzelgő szavakat ne várjon senki, mert a királyok szavai tények, melyek a nemzetek sorsát kormányozzák. Ily nagyszerű ténynek veszszük mi felséges Urunk legutolsó szavát is, mely népe jövő boldogságának kapuját királyi kézzel nyitja meg. Mi fog történni: nem tudjuk, a jövő titkait nem fedezhetjük föl; hanem annyit erősen hiszünk, hogy végzetszerű perczeket él nemzetünk s vele a birodalom; s erős meggyőződésünk, hogy, ha a tanácskozó nemzeteket abölcseség s a mérséklet el nem hagyandja, a magyar nemzet még nagy és erős lehet, és a birodalom általunk virágzani fog. Isten lelke lebegjen a tanácskozó népek fölött,! fff Kegyelmes királyi egybehivó levél a törvényhatóságokhoz. Első Ferenc* .lózsef stb. Népeink boldogitására törekvő atyai szivünk azon óhajtása által indíttatva, hogy a fennálló törvények értelmében eszközlendő királyi fölavatásunk, ünnepélyes meg- koronáztatásunk, s királyi hitlevelünk kiállítása által a szeretet azon köteléke, melylyel kedvelt Magyarországunkhoz csatoltatunk, mindinkább megszilárdittassék, — újra megnyitjuk ama tért, melyen mindenekelőtt Szent István apostoli dicső elődünk koronájához tartozó országaink kölcsönös viszonylata, — a függő közjogi kérdéseknek az újabban lényegileg változott viszonyokhoz mért igazságos és méltányos, s ugyanazért tartós megoldása s szeretett Magyarországunk alkotmányos jogainak birodalmunk léte, s hatalmi állásának elutasithatlan követelményeivel leendő öszhangzásba hozatala iránt az ország Rendéivel és képviselőivel tanácskozhassunk, s üdvös törvényeket alkothassunk. E végből, — s a fennebbi előleges kérdések szerencsés megoldása után az 1861. évi bőjtelő 14-én kelt kegyelmes királyi meghívó levelünkben kijelölt, valamint egyéb az ország boldogságának nevelésére, szellemi, s anyagi érdekeinek előmozdítására, s a közjó gyarapítására ezélzó számos nagyfontosságu, s halasztást nem szenvedhető törvényes intézkedések fölött kedvelt Magyarországunk, s a hozzá csatolt részek hű Rendéivel és képviselőivel atyai szivünk kivánata szerinti értekezlietés végett folyó 1865. évi karácson hava 10-ére eső advent 2-ik vasárnapjára szabad kir. Pest városunkba Isten kegyelméből saját Személyünkben megnyitandó és vezérlendő közor- szággyiilést rendelendőnek és hirdetendőnek elhatározónk. Mire nézve Nektek ezennel komolyan parancsolván kegyelmesen meghagyjuk, kogy a kirendelt helyre és időre kebeletökből az 1848-ik évi Y. t. ez. alapján kihirdetett választó rendszabály szerint választandó követeket (követet), béke- s nyugalomszerető alkalmas férfiakat (férfiút) kifogás nélkül küldeni tartozzatok, kik (ki) az érintett országgyűlésen jelen lenni, s ott a többi főpap és zászlós urakkal, s nevezett Magyarországunk, és az ahhoz csatolt Részek rendéivel, és képviselőivel kegyelmes szándo- kunkat, s előterjesztvényeinket, mint egyedül az ország üdvére, fentartására s felvirágoztatására irányzottakat bővebben megérteni, s azok fölött tanácskozni és értekezni kötelességöknek ismerjék (kötelességének ismerje). Hozzátok egyébiránt cs. kir. Kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradván. Kelt birodalmi fővárosunkban Béosben, Ausztriában Szentmihálybó tizenhetedik napján Urunk ezernyolezszáz hatvanötödik évében. Ferencz József, s. k. Majláth György, s. k. Bartlios János s. k. Kegyelmes királyi leirat a m. k helytartótanácshoz. Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok Apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria Királya, Ausztria Főherczege stb. Főtisztelendő, tisztelendő, nagyságos és vitézlő ked- ] vés híveink! Atyai szivünk azon élénk óhajtása által vezéreltetve, ! hogy a függő közjogi s kedvelt Magyarországunk szellemi I és anyagi jólétét érintő egyéb nagyfontosságu kérdések
