Eger - hetilap, 1865
1865-09-14 / 37. szám
III. évfolyam. 37. szám. Szeptember 14-éu 1865. Előfizetési díj: Egéss évre . 5ft — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . • 1„S0„ Egy hónapra . - 44 ,r Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, m lefizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), könyvkereskedéseik; s minden cs. kir. postahivatal. Violet Otto és J ent s eh G Előfizetési fölhívás az m czimü, politikai s vegyes tartalmú hetilapra. Előfizetési föltételek: Egész évre .... 5 frt — kr. Félévre . . . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . . . . — „ 44 „ Az előfizetési pénzek mielőbbi beküldését tisztelettel kérjük, bogy a nyomatandó példányok száma iránt magunkat tájékozhassuk. Az „EGER“ kiadó-hivatala. (Lyeeumi nyomda.) Helyzetünk. Minél mesterségesebb valamely gépezet, annál nagyobb mesterre van szükség, hogy midőn az megakad, vagy rőszül végzi feladatát, helyreigazittassék, hogy czél- jának biztosan s tartósan megfelelhessen. — Ezen nincs mit bámulni, mert a dolog természetében fekszik. — A bámulni való ott van, hogy vannak sokan, kik a mestert abban vélik felismerhetni, vájjon bir-e az varázsvesszővel, melylyel megérintvén a romlott gépezetet, az azon pillanatban teljes tökélyben álljon szemeik előtt. S jaj neki, ha csodát művelni képtelen, ba eló'ször szemlél, figyel, vizsgál, s az óvatos elővigyázat gondosságával, mely rögtönzést, s tulhajtást nem tűr, bár a mesteri fölény biztosságával végzi feladatát. Előállanak ők, az ezermesterek, s mint Castiliai Alfons, az astrolog király mondá, hogy a világépülete sokkal jobban volna berendezve, ha a Teremtő e végett elébb az ő tanácsát kérte volna ki. úgy ők is cate- goricus hangon, mely ellenmondást nem tűr, s fontoskodó arczczal hirdetik, hogy roszul megy a dolog, azt máskép kellett volna intézni, úgy t. i. a mint ők gondolták, s akkor azután minden rendén volna! Ezeket követik a csüggedők, kik minden üres felhőben vészteljes villámokat látnak, minden pajzán viszhang morajában fenyegető m ennydörgést, kiknek a tél nem jó, mert a hidegtől náthát, s nem a nyár, mert a melegtől főfájást kapnak. Az elsőknek nem tetszenek a kormány intézkedései, mert az az éjfélből egyszerre delet nem teremt; az utóbbiak kételkednek rajta, hogy az bosszú életű lesz, mert azt hiszik, hogy a ki sokat nem beszél, az bizonyára mellbeteg. Mindenki tudja, látja, hogy az állam óriási gépezete meg van rongálva, mert az hosszú évek során át czélelle- nes irányban használtatott, s mert erőképességével a leg- exorbitansabb módon éltek vissza. Mindenki tudja, látja, hogy e megrongált gépezeten oktalanság és kislelkü önzés mai napig sem szűnt meg folytatni romboló munkáját; ha máskép nem, azáltal, hogy a birodalom egy részének közvéleményét tévútra vezesse, hogy a békés öszhangzatot megzavarja, hogy az érdekelt igazságos kielégítésen alapuló s azáltal egyedül lehetséges kiegyenlitést lehetetlenné tegye. És mégis vannak, kik a megrongált gépezettől ugyanazt követelik, mit csak a legtökéletesebbtől lehet elvárni. Vessünk csak egy pillantást a bécsi centralista sajtóba, hogy helyzetünket constatirozhassuk, s mit látunk? Látunk jogfolytonosság mellett küzdeni, mely a jogeljátszás barbár, képtelen elméletére van alapítva; látunk a birodalmi öszpontositó parlament mellett eget földet mozgásba hozni, mely a contumacirozás nevetséges közjogi elméletén nyugszik; látunk birodalmi érdekegységet előteremteni akarni az egyes részek eltiport legszentebb érdekeinek romjain, — és erőegységet a részek végkimeritése processusából. Vagy ki hallotta valaha, hogy a politika volna azon kuruzsoló tudomány, mely erőtlenségekből erőt, s holt ! tagokból eleven, életteljes organismusttanitelővarázsolni? Ki hallotta valaha, hogy a közjog volna azon infernális tan, mely azt tanitja, hogy a jogtalanság szilárdabb alapot nyer, ha arra jogtalanságot újabban s ismét újabban tetézünk ?! — De jó, hogy végre a vihar, mely ama pártból szól, láttatni engedi teljes szándékukat. E párt még ezelőtt pár hónappal a legkesenibb szemrehányással halmozd el a bukott kormányt, hogy ez a kibékülés érdekében mitsem tett, s maga beismeré a visszatérés sztikséges- I ségét amaz ösvényről, melyen haladtak, mert azon tovább menni csak a romlás felé lehet. És midőn a visszatérés nagy munkája, és nem komédiája, komolyan megkezdetett, vak dühvei, mely határt nem ismer, küzdenek az újítás ellen, s mentő hajóként tüntetik föl azt, mit ők maguk a sülyedéstől megóvni képtelenek voltak. Most látjuk csak, ! hogyan kell vala értelmeznünk a visszatérést az ő nyelvükön ; most látjuk csak, mit várhatunk vala az egyezkedés- ! tői, mely az ő auspiciumaik alatt megy véghez. 1 861-ben a bécsi centralisták Deákot jeles ügyvédnek mondták, ki azonban nem politikus, feliratát pedig
